A rally születése

Rallye, rally, rali – azaz kötött átlagú megbízhatósági autóverseny. Milliók rajonganak érte, de csak kevesen ismerik az autósportok királynőjének korai történetét. Annak jártam utána, hogyan alakult ki ez a csodálatos technikai sport.

Hosszú út vezetett idáig.

Kezdetek – gőzgépek és száguldás várostól városig

A közúti autóversenyzés gondolata az 1800-as évek végén született meg, ezek a korai versenyek várostól városig zajlottak. Az újdonságnak számító ló nélküli kocsik legkorábbi ilyen megmérettetése Párizs és Rouen között került megrendezésre, 1894 júliusában. Eredetileg 102 nevező volt, de valószínűleg elfogyott a bizalmuk a technikában, hiszen jóval kevesebben jelentek meg a rajtnál.

Címlapsztori 1894-ből.

Az esemény úgy vette kezdetét, hogy 1894. július 18-án kiállították a 26 összegyűlt járművet. Ezután próbaversenyeket kellett teljesíteni, ahol 15 másodpercenként indították el a résztvevőket. Ezek a rövidebb távú selejtezők július 19-21-e között zajlottak. Aki sikeresen teljesítette a próbákat, az részt vehetett a 127 km-es viadalon is. Összesen 21 ilyen járgány jutott át ezeken a próbákon, így július 22-én ők rajtolhattak el. Jules-Albert de Dion egy De Dion – Bouton kormányánál futott be elsőként a célba, győztesként mégis a benzinmotoros Peugeotot vezető Albert Lemaître lett kihirdetve – így ő nyerte az 5000 frankos pénzdíjat is, mivel a benzinmotort jobb konstrukciónak tartották, és akkoriban még ez is szempont volt az értékelésnél.

A győztes Peugeot.

Ezután egyre több hasonló viadalt rendeztek Európa-szerte, némelyiken több halálos baleset is történt, így a forgalmasabb közutakról az elhagyottabb hegyi utakra tértek át a rendezők.  Ezeket a versenyeket gyűlésnek (rallye), próbának (trial), vagy csak simán versenynek (race) nevezték a róluk beszámoló újságírók, noha a nevükben a rally név még egyáltalán nem szerepelt.

Monte – az első, ami a rallye nevet kapta

1911-ben a monacóiak úgy gondolták, hogy fellendítik az év eleji pangást egy autós szépségversennyel, hiszen akkoriban szinte minden gazdag fickó bolondult ezekért a gépekért. Azt eszelték ki, hogy a megjelenő autók próbatételként az előre meghatározott városokból a saját kerekükön tegyék meg az utat Monacóba, hogy aztán január 28-án ott fussanak át a célvonalon.

Az első “Monte” hirdetése.

Hogy reklámozzák magukat, minden autón egy „Rallye Automobile Monaco” feliratú táblát kellett elhelyezni, mielőtt útnak indult. A nevezők a következő helyekről rajtoltak:

Genf (2 autó)
Brüsszel (4 autó)
Párizs (9 autó)
Bécs (2 autó)
Berlin (2 autó)
Boulogne-sur-Mer (1 autó)

Így néztek ki akkoriban a rallye versenyzők.

A győztes a legtöbb pontot gyűjtő versenyző lett, de a zsűri elég bonyolult szempontok alapján pontozta a résztvevőket. Először is maximális átlagsebességnek 25 km/h-t adtak meg, és minden egyes km/h-ért egy pont járt. Aztán minden 100 megtett kilométerért járt egy újabb pont. Utasonként újabb két pontot kaptak a nevezők. 0-10 pont között jutalmazták az utasok komfortját, valamint a befogadott csomagok mennyiségét. Szintén 0 és 10 pont között értékelték az autó állapotát, valamint a tisztaságát és a szépségét is.

Rallye táblák, minden korszakból.

Az elrajtolt 20 autóból 18-an látták meg a célt, ami figyelembe véve a kor technikáját és a zord téli körülményeket, szerintem hatalmas teljesítménynek számít. Eredményt csak egy napos tanácskozás után hirdetett a zsűri. A problémát a meglehetősen szubjektív értékelés (érted már, mi a gondom a drifttel? 🙂 ) okozta, végül így alakult az első öt helyezés:

Az első győztes.

1. Henri Rougier (Turcat-Mery 25LE) Párizs

2. Aspiazu (Gobron 40 LE) Párizs

3. Beutler (Martini 28/35 LE) Berlin

4. Denoncin (Gobron 20 LE) Párizs

5. Testa (Motobloc 16 LE) Párizs

Az elvi győztes,a január 21-én Berlinből rajtoló Von Esmarch kizárásra került, és ebből akkora botrány kerekedett, hogy félő volt, nem lesz több rallye Monacóban. Ám 1912-ben már több mint 80 autó rajtolt el a versenyen, és ugyan a világháborúk alatt természetesen nem rendezték meg, a mai napig minden évben áhítattal várják a rallye-rajongók, hogy kezdetét vegye a „Monte”, azaz a Rallye Automobile Monte Carlo.

Barátságtalan körülmények 1928-ból.

A folytatásban aztán egyre jobban letisztult a kép. Kialakultak a gyorsasági és a közúti szakaszok, lett időmérés, bukócső, navigátor, itiner stb. A mai raliban is ráismerhetünk a korai versenyek főbb elemeire, csak kicsit más formát öltött pár dolog. A stopper átvette a helyét a szubjektív megítélésnek, és a verseny előtti kiállítás is ünnepélyes rajtdobogón áthaladássá vált.

60 év fejlődés után, 1971-ben.

A kötött átlag megmaradt, az autókat pedig már minimum 1 percenként indítják a lezárt gyorsasági szakaszokon, nem 15 másodpercenként, mint 1894-ben. Az 1911-es Rallye Automobile Monaco után már mindenütt rallynak nevezték ezeket a versenyeket, minden fontosabb autós nemzet rendezett egyet, amiből előbb az Európa-bajnokság, majd később a VB is kialakult. A felcsavarozott rallye táblák helyett rég matricákat kapnak az indulók, és ma már nem egyszerű közúti autók vesznek részt a ralikon, hanem erre a célra épített versenyautók. A megbízhatóság viszont ma is változatlanul ugyanolyan fontos, mint a kezdetekkor. A szépséget, meg a csomagok mennyiségét azonban szerencsére már nem pontozzák a zsűriből lett sportbírók…

Újabb 42 év fejlődés után: Ogier, 2013, Monte Carlo Rallye.

Források, képek: col-de-turini.pagesperso-orange.fr; montecarlolegend.com; rallymania.fr; mad4wheels.com;

Total
0
Shares
6 hozzászolás
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share