1 éve Lanciában

Rohan az idő, már el is telt egy év a Lancia megvétele óta. Hogy megérte-e? Elégedett vagyok-e vele? Alább kiderül!
Hosszas keresgélés után akadtunk egymásra Ancsával, aki azóta családtaggá vált: nem csak én, hanem Vancelloné is gyorsan megszerette. Az 1989-es 2.0 i.e. Thema egy csendes somogyi faluból került hozzám, és nagyjából 15 ezer km-t tettünk meg eddig együtt.

Így került hozzám. Szép, de van rajta mit csinálni azért.

1 év szerviztöténete

A vásárlás után a szokásos olaj-vezérműszíj-satöbbi csere húzott ki pár tízezrest a farzsebemből. A nagyobb alkatrészüzletekben minden karbantartáshoz szükséges holmi kapható az autóhoz, néha horror, de többnyire egész elfogadható áron. Általában másnapra érkeztek meg a megrendelt dolgok, nem gyakori autók már ezek, meg vidéki városban élek. A fővárosban talán polcról is lenne hozzá minden.

A letépett harmonika a csere után. Én hibáztam.

Szerencsére úgy vettem meg az autót, hogy nem csak az átírásra és a kötelező dolgokra gondoltam, hanem fenntartottam egy összeget a kezdeti váratlan kiadásokra is. Ilyen volt az, hogy Karácsonyra az autó több vizet fogyasztott, mint benzint. Sajnos átégett a hengerfejtömítés, így az ünnepek alatt kényszerpihenőn állt a gép. Januárban aztán egy tízezer Ft-os tömítés és egy új hengerfejcsavar garnitúra, valamint olajcsere segítségével orvosolva lett a hiba NaNo barátom műhelyében.

Az új vízpumpa beszerelés előtt.

Sajnos nem sokkal később letéptem a kipufogót, felakadt egy kapuvasban ott, ahol addig csak Ladával álltam be. Ugyanezen a napon szüntettünk meg egy szivárgást a hűtőrendszeren, mert a bilincs kidörzsölte a gumicsövet.
Utána ismét eseménytelen, de boldog kilométerek következtek, míg nem tavasszal a vízpumpa is jelezte, hogy megfáradt a munkában. Nem volt drága, és igazából a vezérléssel együtt illett volna cserélni, de ezen bizony spóroltam. Úgy emlékszem, még 9 hónapot bírt a régi alkatrész, tehát szerintem megérte.
Ezután nem történt hónapokig semmi, majd augusztusban megszólalt a generátor is. Attilio cimborámtól érkezett egy bontott Marelli az elhasznált Bosch helyére, amit majd Janika barátom édesapja újít fel nekem. Rohadt egy világ ez, már csak 25 évet bír egy generátor. 🙂

A jobb első ajtó belseje. Az első galvanizált karosszériás olasz autó volt a Thema, 25 évesen is bírja. Érdemes vigyázni rá.

Ezeken kívül elsősorban karbantartás és állagmegőrzés zajlott, működésre bírtam a kontakthibás (német) jobbos ablakemelőt, meg efféle apróságok. Egy 25 éves, jó állapotú, napi használatú youngtimertől szerintem ez teljesen elfogadható éves hibalista. A tervem változatlanul az, hogy eredeti állapotában tündököljön majd az autó, javított fényezéssel (pár apróság, amúgy gyári), eredeti kerekeken, eredeti hifivel, hogy aztán még jobb időgépként repítsen vissza minket az általam annyira szeretett 80-as évek végére.

Azt már nyugodtan ki merem jelenteni, hogy nem szabad félni az olasz autóktól. Az olasz betegágynak kikiáltott Lancia ugyanolyan megbízható, mint bármelyik kortársa, amit még nem daráltak be, hogy aztán Suzukiként, vagy serpenyőként szülessen újjá. Ami más, az az ÉRZÉS (szubjektív) és a szervizigény (objektív). A rosszmájú híresztelések magyarázata szerintem csak annyi, hogy egy olasz autó több odafigyelést igényel, karbantartás-igényesebb, mint egy német, így a hagyományosan igénytelen és trehány magyar autósnál hamar összejön három-négy nagyobb munkát és anyagi ráfordítást igénylő hiba. Aki erre odafigyel, annak egy élvezetes, nem tizenkettő-egy tucat autója lesz.

(Nem is olyan) Szürke hétköznapok. Öröm vele minden út.

Az elmúlt egy év alatt minden nap örömmel ültem be a Lanciába, és lehet, hogy bolond vagyok, de van, hogy percekig nézem még a parkolóban, miután kiszálltam. Nem kell leültetni, hogy kilógjon az egyen-sorból, és ormótlan koromokádó kémény sem kell hozzá: itt a motor muzsikál a gyárilag 60-as rendszeren, nem valami kopogó aggregát a kályhacsövön át. Csodálatos érzés vezetni, és boldog vagyok, hogy sok-sok év álmodozás után már egy éve olaszautós lehetek.

Hogyan tovább? Szeretnék mellé még egy olasz gépet. A Delta első generációja a NAGY ÁLOM, majd meglátjuk, az is összejön-e.

Total
0
Megosztások
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share