ARGO? Nem fogod szeretni!

Minden benzinvérű rémálma a saját magát vezető autó. A Pármai Egyetem 1996-ban indult projektjének viszont az volt a célja, hogy egy Lancia Themát alkalmassá tegyenek saját maga vezetésére. Hogy mindez sikerült-e nekik? Alább kiderül!

A cél az volt, hogy az autó az autópályán és a gyorsforgalmi utakon képes legyen uralni önmagát, míg a pilóta mondjuk, a napi sajtót olvasgatja. Le merném fogadni, hogy ennek ellenére mindenki árgus szemekkel nézett előre a bemutatón készült  sajtófotózás után automata üzemmódban is.

A név eredete a Wikipediából
Az Argó a görög mitológiában szereplő hajó, melyen Iaszón és az argonauták útra keltek Kolkhiszba, hogy visszaszerezzék az aranygyapjút Aiétész királytól, ahova a feláldozásuk elől Kolhiszba menekülő Phrixosz és Hellé vitték el a Lapüthosz-hegyi Zeusz szentélyből. (Hellé a menekülés közben a tengerbe veszett, ez a hely a Hellészpontosz.) Az expedíció sikerrel járt, számos véres közjáték és sok ember élete árán. Elsősorban Médeia, Aietész lánya, pap– és varázslónő, az ereklye papnőjének Iaszón iránti elvakult szerelme miatt. A hajó a nevét építőjéről,Argoszról kapta.
A mítosz szerint a hajó a Pélion-hegy fenyőiből készült, a hajóorr pedig az Athéné istennő által adományozott Dodona szent tölgyeséből származó fából. A hajó orra ezért mágikus tulajdonságokkal rendelkezett; tudott beszélni és ismerte a jövőt. (A festmény Lorenzo Costa (1460-1535) alkotása, ebből kifolyólag jobban hasonlít egy középkori, mint egy ókori hajóra.)

Oké, ma is tanultunk valamit, menjünk tovább!

Az autóba telepített rendszer három üzemmódban volt képes működni. Kézi üzemmódban kamera-szeme figyelt ugyan, de csak fény-, és hangjelzésekkel adta a vezető tudtára, ha valami szerinte nem kóser. Felügyelt vezetés üzemmódban aztán nem karácsonyfaként villogott, hanem be is avatkozott, ha veszélyesnek ítélt meg egy szituációt. Automata üzemmódban pedig ő maga tekerte a kormányt.

KITT, szállj ki a kocsiból!
Hogy mindezt mivel érték el? A látást három, 786 x 576 pixel felbontású, olcsó, fekete-fehér kamera biztosította. A fedélzeti számítógép egy Pentium MMX volt, 200 MHz-es processzorral, 32 megabájt RAM-mal, és Linux operációs rendszerrel. (Windowsnál bizonyára valóra válhatott volna a „szállj ki – szállj be”- javítás, mint a klasszikus viccben.)

Mivel a kormányt egy külön szervomotorral mozgatta a számítógép, így egy vészleállító pedál és egy joystick is beépítésre került, vészhelyzet esetére.

Az eredetileg csak autópályára tervezett rendszert annyira jónak találták, hogy lemerészkedtek vele a normál közutakra is. Az 1998-as bemutató a Mille Miglia Automatico nevet kapta, és az ismert klasszikus verseny mintájára bejárták csizma-országot keresztül-kasul.

Kétezer(!) balesetmentes kilométert tettek meg automata üzemmódban, ami egy 200 MHz-es MMX-től szerintem nem rossz teljesítmény, tekintettel arra, hogy sokan ezt emberi aggyal a koponyájukban sem képesek teljesíteni.

A kísérleti autót és megalkotóit később nemzetközi szinten is elismerték, több bemutatón is részt vettek. Munkájuknak köszönhetően bizonyossá vált, hogy alacsony költségvetésű eszközökkel is lehet biztonságos “robotautót” építeni.