Gyakran nézek régi olasz versenyautókról képeket, így találtam erre az 1968-as Alfa Romeo Tipo 33/2 Daytona modellre is, aminek érdekes élettörténete van.
Kezdetben gyári versenyautóként gyűrte maga alá a kilométereket. Indult a Daytona 24 órás versenyen építésének évében, majd rajthoz állt a Nürburgringen, és a Targa Florio-n is.
A következő évben magántulajdonba, a belga VDS csapatába került, és a fentiekhez hasonló versenyek mellett még a Le Mans-i 24 órás futamon is rajthoz állt, a Targa Florio rajtjához éppen a gyári csapat – az Autodelta – bérelte vissza a gépet.
1969 végén aztán eladták egy portugál versenyzőnek és Angolába szállították, ahol 1974-ig volt használatban, majd az ottani polgárháború miatt lassan feledésbe merült.
Egy véletlennek köszönhetően került újra elő, amikor egy francia üzletember a luandai repülőtéren a helyi tolmáccsal beszélgetve megtudta, mi is rejtőzik az országban. Több se kellett neki, azonnal felvásárolta a gépet, majd Franciaországba szállították. 1994 végén egy árverésen került újra olasz tulajdonba, és a 2000-es évek elejére az eredeti 1968-as állapotnak megfelelően restaurálták a sokat megélt versenyautót.
Saját tapasztalatból okulva, akármilen daytona is meg versenyautó, az alfa rómeó az kérem olyan autó, mint az olasz férfiak. Blikkfangos, nagypofájú, kérkedő, de teljesítményre egy nagy nulla.
@Void Bunkoid: ja igen, megbízhatóságra meg mínusz ezer 🙂
@Void Bunkoid: az olasz autó tipikusan az a fajta, ami nem tűri a hanyagságot. Nem egy olajcsere és karbantartás nélkül elballagó kettes Golf, de szerencsére a külső és a menetteljesítmény is sokkalta jobb, ha rendben van tartva. Talán az előző tulajdonos, vagy saját magad áldozata voltál, nem is az autóé? Érdekelne, melyik típusról volt szó konkrétan, hol vetted, milyen emberkétől, mennyit használtad, hogy tartottad karban.
@vancello: Hát, mindenki azt mondja, aki már hallotta valakitől, aki látott olyat, kinek volt. Még az a szerencse, hogy annak idején a Szovjet mérnökök áttervezték azt a Fiat-ot, így tudott a szocialista éra legjobb autója lenni. (Egyes állítások szerint) 🙂
@Car Mandiner: nekünk volt ezeörcsi a családban. Egyévesen motor-generálozták. Az a fajta orosz verda ami csak látszatra szép. Amúgy tényleg “dögös” autó volt, de ehez az kellett hogy másnak nem volt szabad jobbat fejleszteni.
Volt Alfánk, három is. A 146-os nagyon kiszolgált. Konkrétan kb 16 évet szinte hibátlanul, és azóta is továbbszolgál a családban.
@Ződ2000: Amelyik Ladát egy éves korában generálozni kellett, azt valaki nagyon dilettáns tehette tönkre. Minimum kétszeresen van túlméretezve benne minden, nem voltak hülyék az olaszok, tudták, hova megy a 124R…
A 146-ból a boxer volt?
@vancello: ez nem így működött az átkosban. Először is megrendelted (ahogy manapság szokás), és meg kellett adnod 3 preferált színt az ötből. De öt évet kellett várni rá, mire legyártották. Aztán elmentél a Merkur telepre átvenni és adtak egyet abból a kettő színből amit nem kértél.
Lehet hogy több nyersanyaga volt a SZU-nak, de a munkamorál finoman szólva is nem verdeste a csillagokat.
Igen boxer. Ha rákeresel írtam is búcsúposztot amikor eltávozott tőlünk. De azóta is teszi a dolgát.
@Ződ2000: Nem a megrendelésről volt szó, ezt a részét nem értem a hozzászólásodnak. Természetesen, mivel évekkel ezelőtt volt már ez itt téma, így képben vagyunk vele teljes mértékben. Link: vancello.blog.hu/2011/03/09/nosztalgia_merkur_megrendelolap
A hanyag bánásmódról volt szó, meg a Zsigulik közismert túltervezettségéről, magyarul, hogy nagyon nagy hibát kellett elkövetni, hogy az megnyekkenjen egy évesen.
Azért gondoltam, hogy boxer volt, mert a TS változat nem húzza addig. 🙂
@vancello: a megrendeléssel arra utaltam, hogy erősen hiánygazdaság volt akkoriban, tartósság vagy igényesség eléggé irreleváns volt. Ha már egyszer összeszerelték, (nyers)anyag volt rá, de hogy mennyire minőségi munka volt az más kérdés. A