A hétvégén ismételten megrendezésre kerül a híres-neves Le Mans-i 24 órás verseny, amelyen már évtizedek óta álmok valósulnak meg, vagy éppen foszlanak szerte. Henry Ford II-nek is volt egy álma a ’60-as években; mindenáron szerette volna megvásárolni a Ferrari és Maserati márkákat, ez azonban nem sikerült neki. Ford persze nem csüggedt, hiszen tudta jól, hogy a nagyapja által megalapított márka is képes lesz olyan sportautót gyártani, ami felveszi a versenyt az olaszokkal. Ha pedig már verseny, akkor Ford II célul tűzte ki, hogy a Ferrarit nem is az utcán, hanem egyenesen a Circuit de la Sarthe versenypályán fogja legyőzni. Az elképzelést tettek követték és ennek folyamán megszületett a legendás GT40.
„Mi vagyunk a Ford. Egy pillanatra se becsüld alá a képességeinket csak mert milliós tömegautókkal árasztjuk el az utakat. Ha kell, bárkit utolérünk, bárkit megelőzünk, és megverünk abban, amihez a legjobban ért.”
Henry Ford II, 1963
1966 Le Mans, csatasorban a gyári különítmény
Azonban sem a Fordnak, sem pedig a többi amerikai autógyárnak nem volt még akkoriban olyan tapasztalata, hogy miként is kell nemzetközi szinten ütőképes versenyautót építeni, így Ford II a fejlesztéshez elkezdett partnereket keresni. Fontosnak tartotta, hogy európai társat találjon, hiszen itt már akkoriban is olyan nevek foglalkoztak versenyautók építésével, mint a Lotus vagy a Cooper, a választás azonban a Lola-ra esett. 1963-ban mutatta be a Lola az Mk6 versenyautóját, amelyben egy Ford V8-as motor dolgozott. Ez az autó korának egyik legjobb versenygépe volt, így kézzel fogható volt, hogy az autót kifejlesztő Eric Broadley-val lépjenek egyezségre.
A Lola Mk6 inspirálta a Fordot
Nem kellett sok idő a fejlesztőcsapat összeverbuválásához; az Aston Martin volt csapatfőnöke, John Wyer, a Ford egyetlen középmotoros autók fejlesztésében jártas mérnöke, Roy Lunn és a szintén házon belüli Harley Coop, aki a teljes fejlesztést felügyelte. 1963. április 1-jén mutatták be az első prototípust, ez még GT/101 néven futott és a Lola üzemében készült, nem sokkal később New York-ban is kiállították az autót. Az év végén pedig az angliai Slugh-ban megalapították a Ford Advanced Vehicles részleget, amely a projekt további fejlesztését végezte. Az első prototípusokba még a 4,2 literes V8-as motort építették, amelyhez négyfokozatú Colotti váltómű csatlakozott. Roy Lunn azonban úgy vélte, hogy csak akkor érhet valamit marketing szempontból is az új versenyautó, ha azt nem a prototípus, hanem a jóval népszerűbb Gran Turismo kategóriában indítják. Ehhez azonban a homologizáció miatt le kellett gyártaniuk minimum 50 utcai változatot is, ezekbe már 4,7 literes motor került, mint később a Mustangba.
Az első prototípus, a végleges változat neve a szériából (GT) és a magasságából adódik (40 inch)
A már végleges példányokkal 1964-ben kezdtek el versenyezni, elsőként a nürburgringi 1000 km-es, majd a Le Mans-i 24 órás viadalon tették próbára a GT40 képességeit. Az autók rendkívül gyorsak voltak, bőven meglépték velük a 300 km/h sebességet, azonban több műszaki probléma is előjött; a váltó szétesett, az alumínium motorblokk gyakran megrepedt, nagy tempónál pedig leszakadt az autó üvegszálas karosszériájának az eleje, így a várt sikerek elmaradtak. Ekkor jött a Ford házi tuningmestere, a mára szintén legendává vált Carroll Shelby. Ő a versenyváltozatokba is a nagyobb, Ford Fairlane-ből származó 4,7 literes motort építette, kijavította az autó műszaki hibáit és módosított az aerodinamikán is. Innentől kezdve Angliában csak az alváz készült, minden mást Amerikában gyártottak az autóhoz. Ennek gyorsan meg is lett az eredménye, a 2000 km-es Daytonában rendezett futam első három helyét a GT40 szerezte meg. a 12 órás Sebringben megrendezett futamon szinten elhozták az első három helyet, ráadásul a csúcsra a roadster változat került.
A Sebring-i győztes X-1
Időközben a fejlesztésbe beszállt a szintén amerikai Kar Kraft cég és elkészült az Mk. II változat is. Igaz az új generáció alapjaiban megegyezett az elsővel, a módosítások leginkább a motort érintették; a Kraft beépítette a Galaxie-ból származó 7 literes motort, amivel anno a NASCAR-t is megjárták. Az 1965-ös Le Mans-i futamon két ilyen és négy Shelby-féle GT40 állt rajthoz, sajnos azonban egy sem ért célba, miközben a Ferrari zsinórban a hatodik francia győzelmét hozta el. Ez már nagyon dühítette Henry Ford II-t, azonban az 1966-os versenyidény meghozta a várva várt fordulatot.
Ebben a szezonban kezdésként megszerezték a pódium összes fokát Daytonában a 24 órás versenyen, majd ugyanezt megismételték a Sebringben rendezett futamon is, ahol ráadásul az első a roadster változat volt. A harmadik lépcsőfok pedig a Le Mans-i futamra történő felkészülés volt. Ekkora a teljesen áttervezett Mk. II-es GT40 versenyautók maximálisan fel voltak készítve a Ferrari P3-as típusával történő megmérettetésre. A La Sarthe versenypályára igazi flottát vonultatott fel a Ford, nem kevesebb, mint 8 db Mk. II-es Ford GT40-et hoztak el három versenyistálló égisze alatt; Shelby, Holman & Mody és az Alan Mann Racing. Ezen felül további négy privát csapat indított 1-1 Mk. I-es versenyautót is.
Chris Amon visszaemlékezése a dicső futamra
Az erődemonstráció és a hosszas fejlesztőmunka meghozta a vára várt sikert, az 1966-os Le Mans-i 24 órás versenyen háromszor lengett egymás után a kockás zászló az amerikaiaknak, a dobogó mindhárom fokára a Ford GT40 álhatott. Az első két helyen a Shelby csapatában induló Bruce McLaren és Chris Amon, valamint Ken Miles és Denis Hulme végzett, a bronz serleget a Holman égisze alatt versenyző Ronnie Bucknum és Dick Hutcherson szerezte meg. A tripla elsőség egyben azt is jelentette, hogy ez volt az első alkalom Le Mans-ban, hogy amerikai csapat amerikai autóval győzedelmeskedett.
50 éve történt a tripla Le Mans-i befutó
Ez alatt az időszak alatt a Ford eladta a FAV-ot, a ’66-os diadalt két hónappal később tragédia követte; Ken Miles a J-car tesztelése közben életét vesztette (ez lett később az Mk. IV). Az 1967-es újbóli győzelem után a Ford visszavonult, mint gyári csapat. Az ezt követő két évben már a John Wayer és a Gulf Oil támogatásával induló GT40-es autók győzedelmeskedtek, utoljára Jacky Ickx és Jackie Oliver páros által.
Utoljára még a Porschét is legyőzte
Sportzakót húz a Ford
A Ford kínálatában a sportos modelleknek már több évtizedes múltja van, gondoljunk csak cikkünk tárgyára, a GT40-re, illetve az Európában oly jól ismert RS modellekre. A Le Mans-i győzelem 50. jubileuma alkalmából megragadtuk az alkalmat és érdeklődtünk a Ford Magyarországnál, hogy a márka idehaza és Európában hogyan is teljesít sportvonalon és mire számíthatunk tőlük a jövőben. Kérdéseinkre Györke Orsolya, PR és közkapcsolatok igazgató válaszolt. Jön a még erősebb Focus RS és talán idehaza is lesz néhány szerencsésnek új Ford GT!
VNC: A Ford cég történetében mindig is megtalálhatóak voltak a sportos modellek. A mai Ford kínálatban hogyan szerepelnek a sportos típusok, pl. a Fiesta és Focus ST, illetve a Focus RS változata?
GYO: A Ford rendkívül széles modellkínálatában kiemelt jelentőséggel bírnak az úgynevezett Performance modellek. Az amerikai autógyártó múltját, örökségét is megtestesítő, és végre 50 év után tavaly óta Európában is elérhető legendás, vadonatúj V8-as 5.0 literes Mustang ugyanolyan fontos, mint a vállalat jövőjét szimbolizáló, 50 év után újra a Le Mans-i győzelemre törekvő csúcstechnológiájú Ecoboost motoros Ford GT. Az utcai autók piacán is rendkívül sikeresek a különböző Performance modellek, Magyarországon idén már 5 db Fiesta ST200 talált gazdára (noha a gyártás csak 2 hete indult), Focus ST-ből 10 darabot, míg a vadonatúj, 350 lőerős, összkerekes új Focus RS-ből már 32 db-ot rendeltek meg a magyar ügyfelek.
VNC: Milyen az új Mustang európai fogadtatása, idehaza hogyan szerepel a pony car új generációja?
GYO: A Mustang európai és magyar piaci sikere is méltó a teljesítményéhez – a tavaly augusztus óta elérhető modellből európai szinten csaknem minden piacon – így Magyarországon is – a legkedveltebb sportautó vált néhány hónap alatt. Magyarországon május végéig 147 darab megrendelés érkezett a Mustangra. Európai szinten pedig 16.000 fölött jár a leadott idei rendelések száma.
VNC: Korábban a felső-középkategóriás autójuk, a Mondeo is elérhető volt ST változatban. Az új generációból készül-e sportos változat, vagy a Vignale kiadás marad a csúcs?
GYO: Motorteljesítményt illetően a 2.0l EcoBoost 240LE marad a legerősebb változat a Mondeonál. Ez több felszereltségi szinten elérhető, nincs terv külön ST, vagy RS széria létrehozására. Idén nyáron érkezik azonban az a különleges ST-Line széria amelyből a Fiesta és Focus után majd Mondeo változat is elérhető lesz.
VNC: A Ford GT a vállalat legújabb szupersportautója. Van-e már hazai érdeklődés iránta? Elképzelhető-e, hogy megjelenik idehaza is a típus?
GYO: A GT-re a regisztrációt egy központi webes felületen lehetett leadni. Az előzetes információink alapján Magyarországról 8 darab regisztrációt rögzítettek. Globális szinten az 500 darabos tervezett gyártási volumenre egy hónap alatt 6.506 regisztráció érkezett a vadonatúj Ford GT megvásárlására,.Az, hogy az 500 darabos gyártási kapacitásból lesz-e magyar szerencsés főként azon múlik, hogy az amerikai központ kiválaszt-e magyar regisztrálót az értékesítési folyamatban. A Ford most kiértékeli a 6.506 jelentkezést – köztük a 8 sikeres magyar regisztráló jelentkezését, és a következő 90 nap során megkezdi a leendő vásárlók értesítését.
VNC: A jövőben számíthatunk-e esetleg a Ford GT-től kompaktabb sportautóra, mit lehet tudni a Ford sportos típusainak jövőjéről?
GYO: A Ford GT-t illető jövőbeli tervekről még nincs újabb információ, egyenlőre az új GT gyártására és természetesen a hosszú távú világbajnokságra koncentrál a Ford Performance team.A jövő évre tervezve van egy Focus RS+ modell, várhatóan 380LE és 520 Nm teljesítménnyel, mely várhatóan 2017 júliusától lesz elérhető. A jelenlegi Fiesta és Focus modelleket a jövőben leváltó új generációk esetében is lesz ST széria.
Köszönjük a válaszokat és várjuk a hétvégi sikeres szereplést Le Mans-ban!
A versenypályákon elért győzelmeket a Ford a lehető legjobban aknázta ki a cég marketingjét és arculatát illetően, ennek köszönhetően a GT40 pályafutása alatt összesen negyven utcai példány is elkészült. Ezek közül 31 db Mk. I volt, amelyet a FAV épített 1965 és 1966 között, majd 1969-ig további hét autó is készült részben a FAV-nál, részben pedig J. W. Automotive-nál. Ezek már az Mk. III változatok voltak, amelyekkel sohasem versenyeztek. Később a Ford a 100 éves évfordulója tiszteletére elkészítette a GT40 modern reinkarnációját, amely a GT nevet viselte, a külsejében teljes egészében a klasszikust időző formavilágú sportautóból limitált példányszám készült. Az idei évben pedig ismételten visszatér a Ford GT, nem csak az utcákra, hanem Le Mans-ba is. Az új, Ecoboost technológiára épülő szupersportautó csakúgy, mint neves elődje a GT kategóriában áll rajthoz, és csakúgy, mint 50 évvel ezelőtt a legnagyobb kihívó ismételten a Ferrari lesz.
50 év után visszatér a GT kategóriába
Le Mans témában korábban megjelent cikkeink: