Látogatás a Lamborghininél, a modern koncepciók

Pár héttel ezelőtt jelent meg nálunk a híres olasz manufaktúra, a Lamborghini klasszikus koncepciót felvonultató bejegyzésünk, amelyet kiugróan nagy érdeklődés fogadott, pár óra alatt több tízezren olvastátok. Ezt ezúton is köszönjük! Akkor megígértük, hogy a második részben a sort a modernkori koncepciók bemutatásával fogjuk folytatni. Mindezt azonban rendhagyó módon tesszük meg, ugyanis ellátogattunk San’t Agata városába, a Lamborghini központjába, hogy az újkori csodákat a legautentikusabb környezetben, közvetlen élőhelyükön mutathassuk be Nektek. Az olaszországi látogatásunk további apropója volt, hogy a Lamborghini egyrészt idén ünnepli a Miura 50 éves jubileumát, másrészt az alapító, Ferruccio Lamborghini születésének centenáriumát is, ezért is szerettünk volna eme szent helyre elzarándokolni.

dsc00908.JPGSzenvedély és kihívás, vízió és stílus, minőség és technológia, innováció és tisztelet = Lamborghini 

>>>A képre kattintva galéria nyílik<<<

A Marconi reptérre történő megérkezéskor már éreztetik az olaszok, hogy bizony Lambóföldére léptünk. Az érkezési zónából kisétálva az üzleteknél és az autókölcsönzőknél van egy mini Lamborghini showroom, amelyben ott pompázik egy kék Aventador és egy vörösen izzó Huracán. A kis hosztesz lány készségesen fotózgat mindenkit az autókkal, aki megkéri őt. A falon lévő kirakatban pedig a Lamborghini Store legújabb termékei vannak kiállítva, drága pólók, nyakkendők, makettek.

14285002_1845048189056794_1309632570_o.jpgMár a reptéren kiderül, hogy bizony Lamboföldén járunk

San’t Agata, az alig pár ezer fős kistelepülés fő attrakciója természetesen az Automobili Lamborghini, itt van a gyár és a múzeum is. Minden üveg és fém, amolyan high-tech benyomást kelt, mint amilyenek a Lamborghini sportautók is. A központi épülettől jobbra található a kétszintes üvegpalota, amely a múzeumnak ad helyet, benne a klasszikus és modern olasz bikák válogatása, motorok, alvázak, interaktív bemutatók és megannyi információ a kiállított típusokról. Az érkezéskor éppen a gyárkapun mennydörgő hang kíséretében húzott ki egy új Huracán, az orra le volt fóliázva, vélhetően ez volt az első éles tesztje, a gyár melletti udvaron pedig egy gondosan letakart Aventador állt, csak a kipufogója látszott ki a lepel alól. Mindenfelé biztonsági kamerák, és tiltó táblák (kívülről ne fotózz, ne videózz), gondosan ápolt kis park és parkoló. Külön parkoló van a vendégeknek és a Lamborghini cég dolgozóinak, utóbbiban szinte kizárólag Audik sorakoztak A1-től A7-ig, ami nem véletlen, hiszen az olasz sportautó gyár már régóta a németekhez tartozik.

Éppen jókor érkeztem, a gyárkapuból pont akkor lőtt ki egy Huracán

San’t Agata

A Bolognatól észak-nyugatra fekvő kisváros szintén Emilio-Romagna régióhoz tartozik, nevét a mártír Szent Ágotáról kapta. Az alig 7000 lakosú települést már az időszámításunk előtti 1800-as években is lakták. A környéken többségében mezőgazdasággal foglalkoznak, a Bolognaból idevezető út mentén számtalan farmot és kisebb birtokokat lehet látni, ahol több százéves épületek is állnak. A város mai ismertségét a Lamborghininek köszönheti, a gyár közvetlenül a települést átszelő főút mentén található, amelyen keresztül el lehet jutni Modenaba is. Bolognaból az 576-os számú busz jár ide, az út kb. 30 perc forgalomtól függően, az oda-vissza út 6 euró. 

14285053_1846665848895028_1874862321_o.jpg

A múzeumba belépve egy hatalmas falon a „Centro Stile” felírat díszeleg, a recepciónál pedig kedvesen igazít el minket a kis szőke recepciós lány, aki kiválóan beszél angolul (is), a belépő 15 euró, ha gyárlátogatásra is szeretnénk menni, akkor a kombinált jegy 50 euró, azonban ide kb. 1 hónappal előtte foglalni kell, gyártás pedig csak hétköznap van, így ezt majd legközelebb. A recepciót elhagyva azonnal sokkoló látvány fogadja a látogatókat, egy dobogón egy piros 350 GT, a Lamborghini első típusa, mögötte a fekete falon pedig sárgán fénylik a hatalmas dühöngő bikát ábrázoló logó. 

dsc00646.JPG

 Itt kezdődött minden, 350 GT

Még mielőtt továbbhaladnánk a múzeumban tett látogatásunkról szóló élménybeszámolóban, röviden elevenítsük fel a modern koncepciók sorát nyitó Diablo Roadstert, amelyet 1992-ben mutattak be a Genfi Autószalonon. Az autónak egyáltalán nincs teteje és csak minimális a szélvédő is. A legstílusosabb eleme a középső tükör, amelyet kívülről erősítettek a szélvédőre. Hivatalosan csak egy példány létezik a prototípusból, azonban a német Koenig ez alapján készített replikákat, ezt persze csak addig tehette meg, amíg a gyár hivatalosan is piacra dobta az utcai roadster változatot. Korábban a múzeumban ki is volt állítva ez a koncepció, helyét azonban az újabb típusok vették át.

Talán a valaha készült leglátványosabb Diablo

A földszinti terembe belépve, – ha még nem hevertük volna ki a 350 GT-t -, rögtön villámként csap az emberbe az Egoista, de róla majd kicsit később, mögötte pedig ott sárgállik a Calá, amely a modern éra koncepcióinak a sorában következik. Az Italdesign fémjelezte Calá koncepcióval a Lamborghini újból elővette azon törekvését, hogy a nagy csúcsmodell mellé készítenek egy kisebb sportautót is V10-es motorral, kitöltve a Jalpa által hagyott űrt. A koncepció épp a Chrysler – Megatech tulajdonosváltás idején, 1995-ben született, amikor is röviddel ezután a Lamborghini az Audihoz került. 400 lóerős motorja 291 km/h sebességig tudja repíteni ezt az autót, amely megmaradt prototípus szinten, valódi kompakt szupersportautót majd csak ezután 8 évvel, a Gallardo által készített az olasz manufaktúra. Mindenesetre a kanárisárga szín, a polírozott felnikkel és a modern buborékszerű forma eléggé feltűnővé teszi ezt az autót.

dsc00680.JPGA Calából nagyon vagány sportautó lett volna 

>>>A képre kattintva galéria nyílik<<<

Bologna

Észak-Olaszország egyik legrégebbi városa, Emilio-Romagna régió székhelye. Egyébként a hetedik legnagyobb olasz város, ma hozzávetőlegesen 380 ezer ember él itt. Itt volt a világ első egyeteme is, amely a mai napig működik, évente kb. 90 ezren tanulnak itt. A várost időszámításunk előtt az 5. században alapították Feisina néven. Bologna a Pó-síkságon a Reno és Savenna folyók között helyezkedik el. Gazdag történelmi múltjából máig sokat megőrzött, építészetére jellemzőek a vöröstéglás házak, a rengeteg árkád, a sok-sok templom és az óváros sarkain megmaradt városkapuk. Legnagyobb nevezetessége a város szívében található két ferde torony, amely közül az egyik annyira megdőlt, hogy máig le van zárva. Bologna a gasztronómia fővárosa is, aki szereti az olasz konyhát, az itt megtalálja a számítását. A város régi stílusa ellenére meglehetősen rendezett, nem igaz az a sztereotípia, hogy olaszok őrült módjára vezetnek és dudálnak. Egyrészt van a városnak egy ritmusa, amihez könnyen hozzá lehet szokni, a gyalogosok a zebrán piros jelzésen is átsétálnak és senki nem dudálja le őket, hanem megvárják, amíg elmennek. Rengetek a kisautó, az utcakép szerves része a Fiat 500, de népszerű a Smart és a Mini is. Az olasz autók élveznek főként elsőbbséget, de ahogy láttam sok a francia gyártmány is, főleg a Citroën, németből kevés van, a prémium kategóriában főleg az Audi a gyakori, és természetesen nincsen olasz ropogó nélkül, a negyvenéves Piaggotól kezdve a mai modern Yamahákig minden van. A városban a tömegközlekedést buszokkal oldják meg, érdekes, hogy nincsenek kialakított autóbuszöblök, hanem az út mentén van felfestve a buszmegálló, így ha egy busz megáll, akkor mögötte az indulásig áll a sor, a buszokat egyébként le kell inteni, mert különben nem állnak meg. Ha már buszok, többségében Iveco jár, de abból van bő 20 éves is, elvétve látni Mercedeseket is. A város főleg iparáról híres, hiszen itt van a Ducati motorgyár, anno itt alapították meg a Maseratit és a Magneti Marellinek van itt egy gyártóbázisa, illetve az autósportok szerelmeseinek illik tudni, hogy Alex Zanardi is innen származik. Apropó Magneti Marelli, elsétáltam a gyárhoz, a kerítésen be lehetett kukucskálni az udvarára ahol épp álcázott autók álltak, vélhetően valamilyen új alkatrészeket teszteltek bennük.

dsc01017.JPG

>>>A képre kattintva galéria nyílik<<<

Egy évvel később Genfben mutatták be a Zagato Raptort, amelyet az olaszok a híres-neves design stúdióval közösen alkottak meg. A Raptort a Diablo alapjaira építették, motorját is onnan kapta. A Calához hasonlóan szintén a buborékforma jellemezte, érdekessége volt, hogy a karosszéria teljes középső szekciója fölfelé és előre nyílt, így könnyítve meg a beszállást. Bemutatásakor sokan azt hitték, hogy majd ez lesz a Diablo és az utódja (amelyet anno Canto néven emlegettek) közötti áthidaló modell. Jelenleg egy magángyűjtemény része. lamborghini-raptor-zagato.jpg

Majdnem a Diablo utódja lett

1998-ban a Lamborghininél már javában a Diablo utódlásán gondolkodtak, ami érthető volt, hiszen ekkor az olasz ördög már közel 8 éve volt a piacon és a konkurenciánál jócskán fel volt adva a lecke, gondoljunk csak a Ferrari F50, illetve az ekkor színpadra lépő Pagani Zonda típusokra.P147  Canto néven indult meg a projekt, a fejlesztés alatt álló utódot először a Nardo tesztpályán kapták lencsevégre. Kezdetben a Diablo SV-ből kölcsönzött 510 lóerős motorral futották a teszkilométereket, majd ezt később leváltották a nagyobb hatliteres V12-re, amelyből állítólag 600 lóerő fölötti teljesítményt sikerült kihúzniuk. Ekkor a működő prototípus az oldalán két hatalmas légbeömlőt viselt, amely vélhetően a nagy motor hűtése miatt volt szükséges. Ez nem is meglepő, állítólag a tesztek során 350 km/h sebességet is elértek vele. Egy évvel korábban egyébként született két Canto koncepció, az egyik az oldalán visel légbeömlőkkel erősen Ferrari Testarossa benyomást keltett, a lila színű példányon pedig nagyon feltűnően türemkedtek ki a légbeömlők. 1998 júniusában, amikor is az Audi átvette a Lamborghinit, a tesztek felgyorsultak. Az akkori VW vezér, Ferdinand Piëchnek azonban nem tetszett a Canto, csúnyának találta a nagy hátsó légbeömlőket, és hiányolta a fenyegető, agresszív olaszos stíluselemeket, amelyek a Diablot, illetve elődeit, a Countacht és a Miurat is jellemezték. 1999-ben az autót a Zagato áttervezte, főleg az autó hátsó felét érték a módosítások, próbálták jobban beleilleszteni az autó vonalvezetésébe az immáron kisebb légbeömlőket. A genfi szalonon kiállított második prototípus esetében az olaszok azt nyilatkozták, hogy további két év kell a Canto véglegesítéséhez, így a Diablo életciklusa is ugyanennyivel nőtt meg. Végül azonban az ex VW vezér nem adott zöld utat a projektnek, így 2001-re a Diablo utóda végül a Murciélago lett. 

Szemből egy kígyó szemeire emlékeztet a Canto

A P147-es projekten belül a Canto mellett párhuzamosan készült egy másik prototípus is, amely az Acosta nevet kapta. Ennek a prototípusnak a formaterve Gandini keze munkáját dicséri A forma sokkal összeszedettebb, mint a Cantoé, igaz ebből sem lett a Diablo utódja.

lamborghini_p147_acosta_1.jpgEz már sokkal inkább a végleges Diablora emlékeztet

Talán azt kevesen tudják, hogy a millenniumhoz közeledve több olyan terv is született, amely a kisebb Lambot vázolta, illetve egy esetleges Espada utódot. Az előbbi a Stella koncepció volt, amelyekbe a pletykák szerint az Audi 4.2 literes V8-as motorját szánták, a Nouva Espada 2000 pedig egészen komolyan is futott L149 projektnéven. Ez utóbbi esetében az Italdesign a Bugatti EB 112 alapjait használta volna fel, amelyről anno egy másik cikkünkben már írtunk. Mindkét autó csupán a tervezőasztalig jutott és gyorsan a feledés homályába vesztek.

Ezek csupán papírra vetett víziók maradtak

A belga autótervező, Luc Donckerwolke munkája volt a 2005-ben bemutatott Concept S roadster, amely a Gallardo legextravagánsabb átgondolása volt. Luc Donckerwolke nevéhez egyébként számos más autó is fűződik a VW csoporton belül, ő tervezte például az első Škoda Fabiat is, illetve a Lamborghini Murciélagot is. Az autónak nincs szélvédője, teljesen nyitott, ráadásul az utasteret a karosszéria ketté is osztja. Mindösszesen két példány készült belőle, a magasabb szélvédővel ellátott változatot anno még a Lamborghini múzeumban is kiállították, én már nem láttam ott.

A visszafogottság egyáltalán nem jellemző a Concept S-re

A múzeum emeletének központi helyén áll és harsányan sárgállik a Lamborghini Miura Concept, amelyről már ejtettünk pár szót a Miura 50. évfordulójáról szóló cikkünkben. Nagyon nagy élmény volt élőben is megcsodálni ezt a rendkívül letisztult vonalvezetésű autót, amely teljes egészében felidézi az őst. Walter de’Silva valóban nagyszerűt alkotott ezzel az újraálmodott formával. Az autó a markáns felniken büszkén hirdeti magát és a hatalmas első fényszóróin kíváncsian bámul az őt körülvevő illusztris társaságra; a zöld Countachra, az Espada-ra, valamint a 350 és 400 GT típusokra. 

dsc00721.JPGÓriási szemein keresztül csodálkozik a világra, gyönyörű autó a Miura Concept

>>>A képre kattintva galéria nyílik<<<

Egyébként az ős Miura is ki van állítva, méghozzá az alsó szinten, az óriási Museo Lamborghini felírat alatt díszeleg, de az igazán menő és látványos dolog a Miura Concept mögött kiállított régi Miura alváz, benne a Bizzarrini-féle V12-es motorral. 

Hosszú percekig néztem minden apró részletét

Ugyan a múzeumban már nem állítják ki, de az Estoque koncepció egy fontos mérföldkő volt a Lamborghini életében. Az Espadat követő hosszú évek sorát követően 2008-ban az olaszok ismét egy négyajtós autót mutattak be Párizsban. A modern Lamborghinik radikális formaterve nyomán készült el ez a koncepció is, benne egy V10-es motort helyeztek el, természetesen az orrában, amely egy hétfokozatú duplakuplungos váltón keresztül adta le az erejét. Gyártásba sajnos sosem került, ami nagy kár, mert szerintem ez az autó a sportszedánok között bőven megállta volna a helyét, ráadásul mennyivel jobb forma ez, mint a Porsche által erőltetett Panamera. 

2008-lamborghini-estoque-concept-3.jpgRemélem egyszer ebből széria lesz, mert nagyon látványos a formája

Az Egoistahoz képest éppen csak egy hajszálnyival visszafogottabb autó a mögötte álló Sesto Elemento (hatodik elem), amely nevét a pontosan hat atomszámmal rendelkező szénről kapta. Ez nem véletlen, hiszen az autó teljes burkolata, a váz jelentős része, valamint a felnik és a fékek is részben vagy egészben karbonszálas kompozit anyagból készült. A teljesen fekete autót közelről megvizsgálva látható a szénszál szabályos textúrája, a megvilágításnak köszönhetően kissé úgy tűnt, mintha sötét csokoládébarna színe lenne a karosszériának, de ez csak káprázat. A sötét egyhangúságot kívülről egy kevés vörös színű betét töri meg, belül pedig teljesen pórias az utastér, az ülések váza is része a monocouqenak, rajtuk pedig egy vékonyka réteg szolgálja a „kényelmet”. A műszerfal egy egyszerű folyadékkristályos kijelzőből áll, a hatfokozatú félautomata váltó fülei a kormány mögött díszelegnek. Ez az autó is a Gallardon alapszik, az 5.2-es V10-es motor ebben 570 lóerőt teljesít. A rengeteg könnyűszerkezetes megoldásnak köszönhetően a Sesto Elemento tömege mindössze 999 kg, ennek is köszönhetően 2,5 másodperc alatt lövi magát 100 km/h-ra, a száguldás pedig valahol 340 km/h körül ér véget. Az autó egyik leglátványosabb eleme a motortérfedélen kialakított 10 db hatszögletű légbeömlő, ezzel is utalva az autót alkotó fő alkotóelemre. Ez az autó tette rám a legnagyobb hatást az Egoista után, álló helyzetben is félelmetes, nevezhetnénk akár a modern autóipar Minótauruszának is. Tényleg, vajon a Lamborghini eddig még miért nem adta valamelyik modelljének azt a nevet, hogy Minotaur, hiszen félig az is bika? A Sesto Elemento egyébként kilóg a koncepciók sorából, mert az olaszok 20 példányt készítettek belőle, amit aztán méregdrágán el is adtak, de kizárólag pályahasználatra.

dsc00817.JPGCsak egy kis karbon és semmi más 

>>>A képre kattintva galéria nyílik<<<

Már régóta hallani, hogy a san’t agatai manufaktúra ismételten SUV-t szeretne gyártani, ugye mindenki emlékszik a V12-es LM002-re, ami durvább, mint egy Hummer. Nos a múzeum alsó szintjén ott díszeleg az Urus koncepció, méghozzá egy aranyszínű LM002 mellett. Élőben mindkét autó nagyon látványos és böszme nagy méreteik vannak. Az Urus nagyon agresszív kinézetű autó és ha minden igaz, akkor hamarosan utcára is fogják engedni. Az autó egyébként azonos platformra épül, mint az Audi Q7, a Porsche Cayenne, a Bentley Bentayga (ilyen idétlen nevet…) és a VW Touareg. Viszont megjelenésében ezeket alapból veri, nem tudom mit kevernek a Centro Stile boszorkánykonyhájában, de ezt a mai modern, agresszív, határozott élekkel megrajzolt Lamborghini formavilágot nagyon jól tudják prezentálni egy ilyen óriási autó esetében is. Az Urus név egyébként a bölény ősi elnevezéséből ered, ezzel is utalva arra, hogy méreteiben ez lesz a legbrutálisabb dühöngő bika.

dsc00707.JPG25 évnyi különbség, de mindkettő tiszteletetparancsoló SUV

>>>A képre kattintva galéria nyílik<<<

A jelenlegi kínálat csúcsát jelentő Aventadorból is készült egy nagyon különleges példány 2012-ben. Stephan Winkelmann, a cég vezetője megkérdezte a csapatát, hogy tudnának-e valami különlegeset alkotni a genfi szalonra. A végeredmény a tetejétől teljesen megszabadított Aventador J lett, amely egy extravagáns speedster, csak úgy, mint anno a Diablo Roadster koncepciója volt. A J betű a korábbi Jota modellváltozatokra utal. Az autót egy Lamborghini gyűjtő vásárolta meg.

2012-lamborghini-aventador-j-5.jpgA látványos formát is tovább lehetett vadítani

2013-ban mutatta be a Lamborghini azt az autót, amely a múzeum alsó szintjén azonnal hasba vágja az ide ellátogatókat. A terem közepén trónol az Egoista, amelyet szintén de’Silva alkotott, és amely önmagában a megtestesült őrület. Ha a Diablora azt mondják, hogy az ördög bikája, akkor ez maga a négy keréken guruló veszett sátán. Az autó maga képviseli a végletekig kihegyezett hedonizmust, mindössze együléses, kinézetre és a felhasznált anyagok kapcsán is a vadászrepülőgépekre hajaz. Az Egoista a kis Gallardon alapszik, motorja is ugyanaz a V10-es, itt kerek 600 lóerőt ad le, a karosszériája pontosan ugyanazon anyagból készült, mint a lopakodóknak, így azokat sem szúrja ki a radar. A narancssárga cockpitfedelet canopy-módon lehet nyitni, azaz egy része hátrafelé, az üvegkupola pedig előre nyílik. Az autó burkolóelemeinek jelentős része aktív aerodinamikai elem, amelyek az alacsony légellenállást és a stabilitást hivatottak biztosítani. Az Egoista fara pedig legalább annyira agresszív, mint az orra; a kipufogók körül egy-egy utánégetőkre hasonlító elem található, itt némileg mögé lehet látni a hátsó differenciálműnek és a felfüggesztés bizonyos elemeinek is. Mindez egy érdekes kék és harsány narancssárga színkombinációban pompázik, a narancs felnik például eszméletlen jól néznek ki. Olyan ez az autó, mint egy összecsukott állapotában lévő Transformer, amiben pattanásig feszül az erő és bármelyik pillanatban kilőne úgy, hogy kiszakítaná a múzeum falát, a kipufogóból érkező hő meg lyukat ütne a mögötte álló Sesto Elemento kasznijába. De nem szaporítom a szót, tessék megnézni a képgalériát. 

dsc00653.JPGÉlőben brutális az Egoista

>>>A képre kattintva galéria nyílik<<<

A Lamobrghininél a modernkori koncepciók sorát az Asterion zárja, amely szintén látható a múzeumban. A kék színben csillogó autót az olasz gyártó leginkább gran turismoként aposztrofálja, habár a megjelenése egy színtiszta sportautót tükröz. A karbon központi monocouqe köré épült alumínium első és hátsó segédváz köré szintén ezen két anyagból szabták az öltönyt. Az Asterion érdekessége, hogy ez már egy hibrid Lamborghini, három elektromotor található benne, amelyek közül kettő az első kerekeket hajtja, a harmadik hátul kapcsolódik össze a V10-es motorral. A rendszer összes teljesítménye így 910 lóerő, ebből 300-at az elektromotorok adnak. Ez az autó, valamint az Urus is a közeljövő Lamborghini autóit vetíti előre, úgy gondolom, hogy ezekben az autókategóriákban is igazi remekműveket fognak alkotni San’t Agataban, hiszen megmaradnak a hamisítatlan radikális formaterveknél, csupán a lemezek alatti technológia lesz egyre jobb és jobb.

dsc00835.JPGA Lamborghini jövője az Asterion

>>>A képre kattintva galéria nyílik<<<

Természetesen látogatásunk során nem csak a koncepciókra fókuszáltunk, hiszen a múzeumban látható többek között egy arany színű Diablo VT, egy csodálatos Uracco, az emeleten pedig a klasszikusok sora; egy zöld Countach, GT-k, illetve olyan fenevadak, mint az extrém limitált példányszámban készült Veneno, illetve a Reventón. Ugyanitt pedig a jelenlegi kínálat egy-egy példánya is ki van állítva; a sarokban egy vörös Huracán, a falon, szó szerint felfüggesztve pedig egy Aventador Roadster. A motorsport rajongók is találnak kedvükre valót, hiszen vannak kiállítva autók a cég F1-es időszakából, illetve áll fönt egy Diablo GT2 és egy Super Trofeo Gallardo is. Nézzétek meg a lentebb látható giga képgalériánkat, főleg a motorpornó képeket, az ‘off-shore’ versenyhajómotor például valami eszméletlen!

dsc00687.JPGVersenyhajómotor Lamborghini módra

>>>A képre kattintva galéria nyílik<<<

Összességében egy felejthetetlen élmény volt a Lamborghininél eltöltött idő, valamint a Bolognai út. A vancello.hu még visszatér Olaszországba, hiszen még számos látnivaló vár itt ránk! 

Total
0
Shares
Vélemény, hozzászólás?

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share