Az utolsó bukólámpás Ferrari

Az olasz sportautógyár kínálatában a ’60-as évek óta tradicionálisnak mondható, hogy mindig van valamilyen 2+2 üléses V12-es gran turismo. Ezekben a típusokban Enzo Ferrari sportosság iránti elköteleződése egyesül a luxusautók kényelmével, előbbit igazolja az orrban elhelyezett motor és a hátsókerékhajtás, utóbbi vonatkozásában pedig elég bepillantani a beltérbe, ahol egyszerre négyen is élvezhetik a száguldást és a nagy teljesítményt. A Ferrari 456 GT is ezt a vonalat erősíti a 1990-es évek elejéről, azóta eltelt 25 év és az utolsó bukólámpás Ferrari is belépett a klasszikusok közé.

456gt_92339-960x540_elojsu.jpg

Szokatlan módon kék színben debütált

Három év kihagyás után a 456 GT a 412-es típust váltotta a kínálatban, amelyet először Belgiumban jelentettek be a belga értékesítés 40. évfordulóján, később a hivatalos debütálás az 1992-es Párizsi Autószalonon volt. A fogadtatás pozitívnak bizonyult, a Ferrari részéről pedig bátor lépés volt az autó piacra dobása, hiszen a ’90-es évek elején  a luxusautók piaca eléggé meggyengült. Az új modellt Pininfarina műhelyében álmodták meg, a vonalai Pietro Camardella és Lorenzo Ramaciotti tollaiból származik. A két tervezőt a Daytona formája ihlette, ezért is hosszú az orrész, illetve a hátratolt kabin miatt rövid az autó fara, mindezt alumínium elemek burkolják a csővázas szerkezeten. Egyszerű vonalak jellemzik, sokan a legjellegtelenebb Ferrariként tekintenek rá, még a facebook oldalunkon is volt olyan, aki azt írta, hogy olyan, mint egy Ford Probe. Én úgy fogalmaznék, hogy egyszerűen áttekinthető a formavilága, mégis benne van a kora kilencvenes évek modernitása, az igazi finomság, amitől Ferrari a Ferrari, az pedig úgyis a lemezek alatt rejtőzik.

Az apró részletek teszik Ferrarivá

A típusfetisiszták kedvéért a 456 GT története az F 116 CL gyári kódnéven indult, az autóba a teljesen új fejlesztésű 65 fokos V12-es motort építették, amely 5,5 literjéből 442 lóerőt csaltak elő (motorkód: Tipo F116B/F116C), amelyhez a Bosch Motronic 2.7, később pedig az 5.2 motorvezérlési rendszer is hozzájárult. A típus egyébként a motorja miatt kapta a nevét, a 456 ugyanis az egy henger köbcentiméterben kifejezett űrtartalmára utal, ezzel a maranellóiak egyébként egy régi tradícióhoz is visszatértek a típuselnevezéseket illetően. Ez a motor gyötörte meg a hátsó kerekeket a hatfokozatú váltón keresztül, amelyet transzaxiálisan építettek be, ez a megoldás is visszautal a 275 GTB Daytona típusra, amelyben szintén ilyen hajtásláncot alkalmaztak, csak ott még kevesebb volt a fokozatok száma.

Illetve az a technika, ami a lemezek alatt rejtőzik

1996-ban jelent meg a GTA változat, amelyben az A betű az automatikus váltóra utal, ezt a négyfokozatú egységet az FF Developments céggel közösen fejlesztették ki a Ferrari mérnökei, és a cég történetében ez volt a negyedik automatikus váltóval szerelt autó. Egyébként korának leggyorsabb négyüléses autójának számított a 456 GT, hiszen a V12-es motor képes volt 300 km/h fölé gyorsítani az üresen is 1690 kg tömegű autót. A 456 GT motorja mindemellett 2000-ben és 2001-ben is megszerezte az Év Motorja címet a négy liter fölötti kategóriában.

456mgt_98300-1920x1080_fxn72q_1.jpg

A varázslat: Feran, ezzel hozták össze az acélt az alumíniummal

1998-ban érkezett el az idő a típus frissítésének, ekkor jelent meg a 456M GT és GTA, a típus nevében az M a Modificata szóra utal. A típus külsején, még ha csak néhány részletében is változtattak, de azért jól megkülönböztethetővé tették a korábbi szériától. Eltűnt a motorháztetőről a két légbeömlő, nagyobb lett a hűtőmaszk, amelybe integrálták a ködlámpákat, ez a korábbi modelleken a lökhárító sarkaira került. Ezen felül fix hátsó spoilert kapott a korábbi aktív helyett, ami 105 km/h sebesség fölött nyílt fel, hogy további leszorítóerőt hozzon létre. Belül megjelent a csúcs Conolly bőr, a rádió a váltókulissza mögül előre került és a Sony fejegységet Beckerre cserélték. A legnépszerűbb szín a Tour de France Blue volt a Daytona ülésekkel kombinálva. 

Variációk egy témára, ahol a teljesítmény a kényelemmel találkozik

Természetesen a 456-os Ferrariból is készültek limitált, illetve egyedi változatok is. A típus utolsó évében jelent meg a 456 Bicolore Scaglietti, amelyet a 2002-es genfi szalonon mutattak be. Ez az autó Michael Schumacher saját 456M GT-je volt, amely számos egyedi átalakításon ment keresztül: egyedi kéttónusú fényezés és bőrbelső, áttervezett műszerek, könnyített Brembo fékek jellemezték. A Carozzeria Scaglietti Program által a tehetős vevők teljesen egyedileg alakíthatták ki a saját autójuk megjelenését, ezekből kevesebb, mint 20 példány készült. A Pininfarina stúdió ezen felül készített négyajtós szedán (456 GT Sedan) és szintén négyajtós kombi változatot is, ez utóbbi a Venice utónevet kapta. Ezeket a változatokat főként Brunei szultánja birtokolja, a kombiból például hét példány készült, amelyből a szultán hatot meg is vásárolt, állítólag darabja került 1,5 millió dollárba. Kabrió is készült a 456 GT-ből, ebből kettőt szintén Pininfarina tervezett a szultánnak, kettő példányt pedig az amerikai R. Straman készített, amelyből egy a nehézsúlyú Mike Tyson garázsában található. Egy targa változat is készült, méghozzá egy 456 GTA alapjain, ez Shaquille O’Neal, az ismert kosárlabdázó tulajdonában van, ebből az autóból kivették a hátsó üléseket, hogy a 216 cm magas Shaq kényelmesen elférjen benne.

Szedán, kombi, spyder

A Ferrari 456M GT és GTA 2003-ig volt az olasz márka kínálatában, a típus teljes  ciklusa alatt a 456 GT-ből 1548 darab, a GTA-ból 403 példány, a 456M GT-ből és GTA-ból 688, illetve 650 darab hagyta el a gyár kapuit. Utódja a 612 Scaglietti típus lett. Apropó nekem is van bő 20 éve egy 456 GT-m, igaz csupán egy 1:43 méretarányú Bburago modell, íme néhány fotó róla.

Ez még Made in Italy 🙂

A legvégére még egy bő 8 perces videó, amin bemutatják a tervezéstől a gyártáson át egészen a kész autóig a 456 GT-t.

Képek, háttérinfók: Ferrari.com

Total
0
Shares
9 hozzászolás
  1. Nagyon szép autó, mind a mai napig elfogadnám. Ja, és erős, mint egy bivalycsorda. 🙂

  2. Örömmel tudatom veled hogy ma délután az Andrássy úton az Operától a Hősök teréig haladt előttem, mellettem egy tökéletes példány mély kék szinben, magyar rendszámmal.

  3. A kombi nagyon bejövős, viszont az utolsó valóban odab@szósan szép ferrari a 308-as volt.

  4. Nekem 1:24-es Bburagoban van meg, 1999-ben kaptam, akkor még kiskölökként, életem első ilyen méretű autójaként (elég nagy zsebpénzköltési lavinát indítva). Kb. 5 év után sikerült rájönni, hogy nyitható az eleje, mert elég brutálul a helyére pattan (“abba még vót anyag!”).

    Nyilván meghatározó volt az élmény, de azóta is a legvágyottabb Ferrari részemről. Főleg kombiban 😀

  5. A kétajtós és a kombi elképesztően, nyálcsorgatósan gyönyörűek még ma is.

  6. @kukasmacska: Bizony, erőben nem szenvedett hiányt, korának egyik leggyorsabb négyülésese volt.
    @Killary Fucking Clingon: Itthon aztán egy ilyen tényleg ritka!
    @wankel: Régen minden jobb “vót” 😀

  7. M_Ali
    Nagyon jó a cikk. Az egyik ismerôsömnek van egy ilyen és össze tudlak hozni ha érdekel.

  8. Egy 456 GT Venice használva volt huzamosabb ideig Londonban. Pár spotter oldalon lehet róla sok fotót is látni, iszonyat gyönyörű az az autó.

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share