A Párizsi Autószalon a mai napig a nemzetközi autós seregszemlék élvonalában van, az ott kiállító márkáknak illik mindig újat mutatni, főként a hazai gyártóknak. Így volt ez az 1980-as kiállításon is, azonban a Citroënnek a szalon közeledtével még semmi olyan újdonsága nem volt, amire az emberek és a sajtó is felkapta volna a fejét. A megoldást a franciák újonnan kinevezett fődesignere Trevor Fiore adta, aki egy olyan extravagáns koncepcióval állt elő, amelyre elsőre felfigyeltek, ez volt a Karin.
Eredetileg barna fényezéssel mutatták be
A Citroënre és úgy általában a francia autómárkákra jellemző a szokatlan formák és a rendhagyó megoldások alkalmazása, de a Karin minden tekintetben egy rendhagyó autóként sikerült, ami talán túltesz mindenen, amit a ’80-as évek autói képviseltek. A külső formaterv láttán valószínűleg sokan arra gondolnak, hogy ez itt a négy keréken guruló piramis, ennek ellenére az autó meglehetősen lapos, a magassága 1,075 méter, a gúlaszerű kialakításnak köszönhetően a teteje pedig mindösszesen akkora, mint egy A3-as papírlap. Ha a szárnyai lennének, akkor akár még az F117 lopakodóra is hasonlíthatna.
Trevor Fiore
Angliában született 1937. április 4-én – éppen 80 éve – Trevor Frost néven, az autók világába 1952-ben csöppent, a Standard Triumphnál oktatta a szerelőket, ezzel párhuzamosan pedig képzőművészetet tanult Birminghamben, ahol ’56-ban a Standards Designstudio alkalmazásába került. Később Franciaországba került, ahol dolgozott a Compagnie d’Esthétique Industrielle-nél, majd Olaszországban a torinói Fissore stúdióhoz került, ekkora vette fel a Fiore nevet, amely édesanyja olasz felmenőitől származott. Az olaszországi évei alatt olyan márkáknak készített formaterveket, mint az Alpine, a De Tomaso, a Bond, a Monteverdi vagy a TVR. 1980-ban került a Citroënhez, ahol egy rövid ideig volt vezető designer, több tanulmányautó is az ő nevéhez fűződik. A ’90-es évek elején még Romano Artiolis-szal is együtt dolgozott, aki a rövid életű Bugatti Automobili S.p.A-t, amely a szintén rövid pályafutású EB110-et is gyártotta.
Akármennyire is meghökkentő a Karin formája, azért merít a Citroën múltjából is, az első fényszórók például a ’70-es évek elején futó SM, illetve az Alpine A310 – amelyen Fiore szintén dolgozott – típusokéra hasonlítanak. A kupészerű kialakítást továbbá megspékelték a felfelé nyíló ajtókkal.
A „fényterű”
Az utastér egyébként mindent megmagyaráz, amit a ’80-as évek elején a franciák gondoltak a jövő autójáról. Egyrészt háromüléses volt a beltér, amivel bő 10 évvel megelőzték a McLaren F1-et, így a Karin vezetője akár két francia szőkeség hosszú combjait is simogathatta, miközben a kedvenc Giorgo Moroder kazetta szólt odabent. Persze elengedett kormánnyal kicsit veszélyes lehetett közlekedni, hiszen ekkor még nem volt önvezető funkció, volt viszont kamera, hiszen az autón sehol egy visszapillantótükör, amely a kormány mögötti központi kijelzőre közvetítette a képet, ez ma már ugye a tolatókamera. A kormány a márka hagyományaihoz hasonlóan szimpla (na jó osztott) küllős, rajta és körülötte pedig számtalan kapcsoló, a műszerfalon pedig digitális kijelzők garmadája, így aztán odabent mindenki úgy érezhette magát, mint egy sci-fi űrhajóban. Továbbá a Karin a hatalmas üvegfelületei miatt igazi „fényterűnek” nevezhető, ezt manapság divatosan panorámatetőnek nevezik a gyártók.
Bőven megelőzte korát és a McLaren F1-et is, már ami a három ülést illeti
Az autó neve az olasz „Cara, Carina” szavakból származik, ami annyit jelent, hogy „kedves, kedvesem”, inkább tűnik meghökkentőnek, vagy furcsának a Karin, mint kedvesnek. Mozgatásáról egy négyhengeres motor gondoskodott, ami az első kerekeket hajtotta, a futóműve természetesen hidropneumatikus volt, amely a CX-ből érkezett. A premierje zajosra sikeredett, hiszen egy olyan koncepció született meg a Karin képében, amely még a franciák között is ritkaságszámba ment akkoriban.
nekem bejön
Klassz verda, nem jön szembe minden nap ilyen merész design.
Nekem a BMW egyik koncepciója ugrott be, a Z13-as, annak is ilyen középső kormányos, három üléses elrendezése volt. Bár az 1993-as modell. Azt írták akkoriban a háromüléses elrendezésről, hogy nagyon könnyű ki- és beszállni – kétajtós kocsiról beszélünk – mert nem kell előre hajtani az első ülést, simán elfér mellette az utas.
Nekem ez a Lego készlet ugrott be róla:
img.bricklink.com/ItemImage/ON/0/6530-1.png
Ez tisztára úgy néz ki oldalról, mint itt, a fenti képeken az oldalnézet.
@Konyvtaroslany: Tényleg van hasonlóság. Jó lenne tudni, hogy ezt a készletet mikor mutatta be a Lego.
@M_Ali: 1990-es készlet.