A zöld autózás manapság talán a legdivatosabb fogalom az autóiparban, főleg a legutóbbi válság óta szinte mindegyik gyártó kínálatában megjelent valami hibrid, vagy elektromos típus, gondoljunk csak a Nissan Leafre, az elektromos Smartra, vagy a Teslára. A nagy környezetbarát játékban ezek az autók már úgy jutalmazzák a sofőrt, hogy a műszerfalon minél több levelet, fát, pingvint lehet gyűjteni és fokozatosan szintet lépni, mint a Super Marioban. A képeken látható Shelby Mustang G.T. 500 viszont mindenen túltesz, hiszen még a motorteréből (bokorteréből) is csak úgy zölddel a buja növényzet, ráadásul annyira “zöldautó”, hogy eredetileg Lime Gold fényezése volt, amit ma már eléggé megtépázott az idő. Ez az autó anno máshogyan jutalmazta a sofőrt, gondoljunk csak Memphis Raines sztorijára.
Az eredetileg 1967-es kígyó Georgia állambeli Cummingban található egy autókárpitokkal foglalkozó shophoz közel. Az üzlet tulajának testvére a Mustang tulajdonosa, aki bő 20 éve parkolta le a fűre az egykor szebb napokat is megélt mérges kígyót. Az autó a ’60-as évek utolsó harmadában a környéken úgy ismerték, hogy Crazy Horse (őrült ló), ugyanis gyorsulási versenyek sztárja volt, az arrafelé híres drag versenyző, Wayne Blackwood hajtotta az eredetileg Casey Paul Ford tulajdonában lévő autót. Casey egyébként a helyi Ford kereskedő volt, aki jó kapcsolatokat ápolt Carroll Shelby műhelyével, így amikor megjelent a ’68-as modell, akkor Casey megrendelte az átalakításhoz szükséges alkatrészeket és úgymond felplasztikázta a korábbi modellt, így a Ford kereskedők közül elsőként állíthatott ki a szalonjában egy ’68-as modellnek látszó, de valójában ’67-es G.T. 500-at.
Shelby annak idején a ’67-es Mustangba a 428 köbhüvelykes “Ford Cobra” V8-ast építette, így született meg a G.T. 500, a motorra rádobott két 600 CFM Holley négytorkú karburátor, később egy példányba beépítették a a GT40 versenymotorját, így született meg a 650 lóerős Super Snake, amellyel Shelby bő 270-es tempót ért el. Az 1968-as modellévrtől kapta meg a 350-es és az 500-as is a Cobra nevet, majd ebben az évben készült néhány King of the Road (röviden KR) változat is, amelyekben a hétliteres motor már 335 lóerőt tolt a Goodyear gumikra hátul. Mellesleg ez a motor tombolt ’66-ban a híres Le Mans-i győzelem során is a GT40-ben.
Visszatérve a fűben rozsdálló Mustanghoz, az autókárpitos üzlet tulajának testvére bő 30 éve vette meg az autót egy telepről, a hatóságok foglalták le, a tulaja nem jelentkezett érte, így jó üzletnek látszott a versenymúltú Shelby. A tulaj vélhetően fel akarta újítani az autót, hiszen a beltere tele számos, még bontatlan eredeti Ford alkatrésszel, illetve itt pihen a blokk is. Ebből a típusból Shelby ’67-ig visszamenőleg összesen 2 048 példányt épített, így sajnos egy igazi ritkaságot vesz vissza a természet, amit érdemes lenne valakinek megmenteni.
Illetve ha már az elején szó volt a Tolvajtempóról, akkor egy kis nosztalgia.
Képek: Hot Rod Network
Külön kösz, hogy nem Eleanornak hívod. Még így is egy vagyont ér, értő kezekért kiált. Csak még annyi, ( nem akarok nyelvtannáci lenni, csak jelzésként ) hogy a karbi gyártója e- vel írja a nevét.
@remélemeztbeveszi: Köszönjük, javítva. Eleanor klisét direkt kerültük. 🙂