Milánói dialektusban a Scighera annyit jelent, hogy köd, azon természeti jelenség, amelytől általában félünk, mivel sok esetben az orrunkig sem látunk tőle, ugyanakkor valamiféle misztikum is körbe lengi a fehéren hömpölygő légköri átkot, csakúgy mint a híres és legendás Alfa Romeo márkanevet is. 1997-ben a Genfi Autószalon füstjéből robbant elő az Italdesign legújabb koncepcióautója, az Alfa Romeo Scighera, amivel az olaszok ismét gondoskodtak arról, hogy a márkanév még csak véletlenül se vesszen a ködbe.
Ez a forma ma is megállná a helyét
A futurisztikus kinézetű koncepciót Fabrizio Giugiaro tervezte, fő célja az volt, hogy az Alfa Romeo versenypályákon elért sikerei előtt tisztelegjen ezzel az autóval. A középmotoros szupersportautónak szánt modellt letisztult formavilága és a klasszikusokat idéző kisebb formai megoldásai teszik egyedülállóvá. Az oldalra hajló első szélvédője az ’50-es évek autóira emlékeztet, az ajtónyitási mechanizmusa pedig egészen szokatlan. Az ajtók normál módon nyílnak, azonban az oldalsó üvegek sirályszárny-szerűen emelkednek a levegőbe, így téve lehetővé a beszállást a klasszikus és egyben sportos beltérbe. A beltérben a lehető legtöbb felületet bőrrel vonták be, és bár a barna szín talán nem illik egy ilyen modern megjelenésű sportautóhoz, azonban a műszerfal vörös számlapú órái mindent kompenzálnak.
Inkább elegáns, mint sportos a beltér, a vörös órák figyelemre méltóak
A csodás vonalak alatt a 164-es alapjai találhatóak, amelyeket alumínium és alumínium-karbonszál kompozit elemekkel burkoltak. Motorja az Alfa háromliteres V6-osa, amelyet dupla turbóval erősítettek, így 400 lóerő szabadul rá mind a négy kerékre, ugyanis a Scighera összkerékhajtású, a hajtáslánc a 155-ös típusból származik, mindehhez egy hatfokozatú szekvenciális manuális váltót társítottak a mérnökök.
A hátsókerekek előtti légbeömlők lamellái zárhatóak voltak
A motorteret fedő plexin keresztül lehet megcsodálni a gép szívét, a géptető és az aktív hátsó szárny egyébiránt egy elem, amely két állásban nyílik, az első állásban az üzemanyagbetöltő nyíláshoz lehet hozzáférni, a teljes hátrafelé nyíló állásban pedig a motorhoz. Az 1450 kg tömegű sportautó 3,8 másodperc alatt gyorsult fel 100 km/h-ra álló helyzetből, a száguldás egészen 300 km/h-ig tarthatott, ezekkel az adatokkal akár ma is versenyképes lehetne.
Minden részlete figyelemre méltó
A ’97-es szalonon az Italdesign az utcai változat mellett bemutatott egy GT változatot is, amelyet versenyruhába bújtattak bele. Ez a változat tette fel az i-re a pontot, formailag ugyan megegyezett a sportautóval, azonban az orr és a hátsó karosszériaelemeket karbonszálas változatra cserélték. Ezen kívül a szélvédőn és az ajtókon is módosítottak, versenyautó lévén hagyományos ajtókat kapott, az oldalsó légbeömlőket is nagyobbakra cserélték, illetve az autó kapott egy méretes fix hátsó szárnyat is. A vörös fényezésen túl az egész autót megkoronázzák a fehér Cromodora felnik.
A túraautó versenyekre szánták volna a GT-t
Az Italdesign a bemutatót követően azt tervezte, hogy limitált példányszámban gyártani fogja az autót, azonban ez mindmáig álom maradt, mindenesetre igen látványosra sikerült koncepció, ami jót tett az Alfa arculatának is.
Képek, háttérinfók: Italdesign
Emlékszem, hogy ez a kocsi benne volt a Need For Speed 3 – Hot Pursuit játékban, amit tizenévesen rongyorsa játszottam. Mindig röhögtem rajta, hogy a rendőrök pontosan be tudták mondani a rádióban, hogy „in pursuit of a red Scighera”, hehe, nyilván minden rendőr csípőből felismerte a kocsit, na ja. Nem volt túl életszerű.
@AlbaZen: Haha. Tenyleg. Emlekszem ra en is. Vicc ha nincs ez az NFS nem is tudnam mi ez es letezett.
@AlbaZen: Igen, sokaknak onnan lehet ez az autó ismerős még régről.