Álmok a múltból: milánói köd

Milánói dialektusban a Scighera annyit jelent, hogy köd, azon természeti jelenség, amelytől általában félünk, mivel sok esetben az orrunkig sem látunk tőle, ugyanakkor valamiféle misztikum is körbe lengi a fehéren hömpölygő légköri átkot, csakúgy mint a híres és legendás Alfa Romeo márkanevet is. 1997-ben a Genfi Autószalon füstjéből robbant elő az Italdesign legújabb koncepcióautója, az Alfa Romeo Scighera, amivel az olaszok ismét gondoskodtak arról, hogy a márkanév még csak véletlenül se vesszen a ködbe.

1997_italdesign_alfa-romeo_scighera_12.jpg

Ez a forma ma is megállná a helyét 

A futurisztikus kinézetű koncepciót Fabrizio Giugiaro tervezte, fő célja az volt, hogy az Alfa Romeo versenypályákon elért sikerei előtt tisztelegjen ezzel az autóval. A középmotoros szupersportautónak szánt modellt letisztult formavilága és a klasszikusokat idéző kisebb formai megoldásai teszik egyedülállóvá. Az oldalra hajló első szélvédője az ’50-es évek autóira emlékeztet, az ajtónyitási mechanizmusa pedig egészen szokatlan. Az ajtók normál módon nyílnak, azonban az oldalsó üvegek sirályszárny-szerűen emelkednek a levegőbe, így téve lehetővé a beszállást a klasszikus és egyben sportos beltérbe. A beltérben a lehető legtöbb felületet bőrrel vonták be, és bár a barna szín talán nem illik egy ilyen modern megjelenésű sportautóhoz, azonban a műszerfal vörös számlapú órái mindent kompenzálnak. 

1997_italdesign_alfa-romeo_scighera_interior_03.jpg

Inkább elegáns, mint sportos a beltér, a vörös órák figyelemre méltóak

A csodás vonalak alatt a 164-es alapjai találhatóak, amelyeket alumínium és alumínium-karbonszál kompozit elemekkel burkoltak. Motorja az Alfa háromliteres V6-osa, amelyet dupla turbóval erősítettek, így 400 lóerő szabadul rá mind a négy kerékre, ugyanis a Scighera összkerékhajtású, a hajtáslánc a 155-ös típusból származik, mindehhez egy hatfokozatú szekvenciális manuális váltót társítottak a mérnökök. 

1997_italdesign_alfa-romeo_scighera_01_1.jpg

A hátsókerekek előtti légbeömlők lamellái zárhatóak voltak

A motorteret fedő plexin keresztül lehet megcsodálni a gép szívét, a géptető és az aktív hátsó szárny egyébiránt egy elem, amely két állásban nyílik, az első állásban az üzemanyagbetöltő nyíláshoz lehet hozzáférni, a teljes hátrafelé nyíló állásban pedig a motorhoz. Az 1450 kg tömegű sportautó 3,8 másodperc alatt gyorsult fel 100 km/h-ra álló helyzetből, a száguldás egészen 300 km/h-ig tarthatott, ezekkel az adatokkal akár ma is versenyképes lehetne.

 Minden részlete figyelemre méltó

A ’97-es szalonon az Italdesign az utcai változat mellett bemutatott egy GT változatot is, amelyet versenyruhába bújtattak bele. Ez a változat tette fel az i-re a pontot, formailag ugyan megegyezett a sportautóval, azonban az orr és a hátsó karosszériaelemeket karbonszálas változatra cserélték. Ezen kívül a szélvédőn és az ajtókon is módosítottak, versenyautó lévén hagyományos ajtókat kapott, az oldalsó légbeömlőket is nagyobbakra cserélték, illetve az autó kapott egy méretes fix hátsó szárnyat is. A vörös fényezésen túl az egész autót megkoronázzák a fehér Cromodora felnik. 

A túraautó versenyekre szánták volna a GT-t

Az Italdesign a bemutatót követően azt tervezte, hogy limitált példányszámban gyártani fogja az autót, azonban ez mindmáig álom maradt, mindenesetre igen látványosra sikerült koncepció, ami jót tett az Alfa arculatának is.

Képek, háttérinfók: Italdesign

Total
0
Shares
3 hozzászolás
  1. Emlékszem, hogy ez a kocsi benne volt a Need For Speed 3 – Hot Pursuit játékban, amit tizenévesen rongyorsa játszottam. Mindig röhögtem rajta, hogy a rendőrök pontosan be tudták mondani a rádióban, hogy „in pursuit of a red Scighera”, hehe, nyilván minden rendőr csípőből felismerte a kocsit, na ja. Nem volt túl életszerű.

  2. @AlbaZen: Haha. Tenyleg. Emlekszem ra en is. Vicc ha nincs ez az NFS nem is tudnam mi ez es letezett.

Vélemény, hozzászólás?

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share