A sebesség szentélyei – Circuit de Spa-Francorchamps

Belgiumról valószínűleg sokaknak a híres belga sörök jutnak először az eszébe, azonban akiket egy kicsit megbódított a benzingőz, illetve az ereikben motorolaj kering, azoknak valószínűleg valami egészen más villan be, méghozzá a méltán híres és kedvelt belgiumi versenypálya, a Circuit de Spa-Francorchamps, amely minden évben helyet ad az egyik legnépszerűbb F1-es futamnak is, illetve számos más motorsport rendezvénynek is. Talán kissé fura belegondolni, de Spa története is lassan már 100 évet ölel át, új rovatunkban következzen a belga versenypálya története.

1439979311267.jpg

Spa-Francorchamps, mint egy hullámvasút

Spa egyébként a száguldó cirkuszon kívül otthont ad még a neves 24 órás futamnak, valamint az 1000 km-es megbízhatósági versenynek is, de rendeznek is motorversenyeket is. Nevét ugyan a belga település, Spa után kapta, azonban elhelyezkedését tekintve Francorchamps, Stavelot és Malmédy települések közelében található. Nagyon gyors pálya, óriási szintkülönbségekkel és hosszan elnyúló kanyarokkal, vélhetően ezért is a pilóták és a nézők kedvence, nem beszélve a sajátos időjárásról, amely bármelyik futamon könnyedén boríthatja a papírformát. A pálya további érdekessége, hogy két rajtrácsa és boxutcája is van. 

spa-francorchamps_original_layout_1922.jpg

Az eredeti háromszög nyomvonal még közel 15 km hosszú volt

Az első verseny, amely elmaradt

A pályát Jules de Thier és Henri Langlois Van Ophem tervezték 1920-ban, javarészt közutakat bevonva a pálya háromszögszerű nyomvonalába, amely eredetileg még 14,9 km hosszú volt, majd az évtizedek folyamán folyamatosan változott és mára gyakorlatilag megfeleződött. A legelső futamot már 1921-ben megszervezték, és nem megrendezték, ugyanis akkor még csupán egyetlen egy nevező volt. Ebből kifolyólag az első futamot csak a következő évben rendezték meg itt, majd két évvel később, 1924-ben volt Spa-ban az első 24 órás viadal, amelyet a Royal Automobile Club Belgium szervezett. Az első 24 órás futamot egy Bignan 2L volánja mögött a Henri Springuel, Maurice Becquet páros nyerte. Innentől kezdett felgyorsulni a pálya élete, 1925-ben már az első Belga Nagydíjat is megtartották. 

Antonio Ascari nyerte meg az első Belga Nagydíjat, később a fia, Alberto kétszer is nyert itt

Eau Rouge

Spa, illetve a világ talán összes versenypályái közül ez a leghíresebb szakasz, amely az új nyomvonalnak is a része. Az eredetileg nagy sugarú balos 1939-ben nyerte el a mai nyomvonalát, méghozzá a hajtű (Ancienne Douane) levágásával, hogy növelni tudják az átlagsebességet. A Raidillion szakasszal együttesen őrületes kombinációt alkotnak, egy lejtő felől kell megközelíteni, majd hirtelen irányt váltani balra és egy jobbos ívvel felmenni a dombtetőre, amelynek beláthatatlan a vége. Az F1-ben már régóta padlógázon mennek el itt, olykor leér az autók alja és szikrát szór, nagyon szűk íven is teljesíthető a pálya ezen része. Természetesen itt is sokat buktak már: Mark Webber, Ricardo Zonta, Jacques Villeneuve, Alex Zanardi. Az Eau Rouge eddig három halálos áldozatot is követelt: Henri Hanssen a ’78-as 24 Heures de Liège futamon bukott egy Kawasakival, 1985-ben az 1000 km-es futamon Stefan Bellof törte itt végzetesen össze a Porschéját, 1995-ben pedig Jan ter Maat egy szabadedzésen vesztette itt az életét. A pálya ezen szakasza egyébként a kanyar alatt csordogáló vöröses színű patakról (Eau Rouge) kapta a nevét, amelynek vizét a kőzetekből kimosott ásványi anyagok színezik meg. 

A patakot a kövek, a kanyart a vér teszi vörössé

Mindent a sebességért

A belgák nagyon büszkék voltak a versenypályájukra, hiszen jóval nagyobb átlagsebességet lehetett rajta elérni, mint bármelyik másik európai pályán. Ez azonban nem volt elég, így 1930-ban módosítottak az eredeti nyomvonalon, a Malmédy sikánt kiegyenesítették. Kilenc évvel később levágták az Ancienne Douane hajtűkanyart, és ekkor jött létre a meredek Raidillion szakasz, amely a híres Eau Rouge-t és a Kremmel íveit kötötte össze, amely a pálya legmagasabb pontja (104 méter szintkülönbség van Spa-ban) így létrehozták a versenypályák világának legőrültebb és leghíresebb szakaszát. A második világháborút követően sem álltak le a pálya fejlesztésével, a cél továbbra is a gyorsaság növelése volt, végleg megszüntették a Malmédy sikánt, Stavelo városát pedig egy gyors, döntött jobbkanyarral kerülték ki. Az átalakítások nyomán a pálya meg is rövidült, 1947-re a teljes hossz már csak 14,1 km volt, amely ezt követően három évtizedig szinte változatlan is maradt. 

spa_1950.jpg

Ez volt a leggyorsabb nyomvonal, egyben a legveszélyesebb is

A gyorsaság ára

A sebesség folyamatos hajszolásának Spa is megkérte az árát, Európa leggyorsabb pályája számtalan pilóta életét követelte, 1925-től egészen 2013-ig bezárólag 48 versenyző szenvedett halálos balesetet a pályán, rajtuk kívül négy pályabíró vesztette az életét. Már az első 1925-ben megrendezett nagydíjon is lecsapott a halál árnyéka, akkor Bill Hollowell életét kérte. A legsúlyosabb balesetek közé tartozik Richard Seamané, aki egy Mercedes-Benz W154 volánja mögött csúszott ki a vizes pályán és csapódott fának a La Source visszafordító kanyar előtti Club House kanyarban az 1939-es Belga Nagydíjon. 

01bfb9aac3a52b3f00420a831780b2dc.jpg

Richard Seaman fának csapódott W154-es Mercedesével

Ennyi persze még nem volt elég; az igazán fekete évek közé tartozik 1960, amikor is szintén az F1-es futamon Chris Bristow (Cooper – Climax T51) és Alan Stacey (Lotus 18) 15 percen belül egymást követően vesztették életüket. Bristow a Burnenville kanyarban, Stacey a Masta szakaszon szenvedett végzetes balesetet. Az igazán fekete időszak azonban 1967 és 1973 volt, ezekben az években három-három áldozatot szedett a pálya. 1967-ben Karl-Heinz Thiemann szabadedzés közben halt meg egy Apal versenyautóban, Wim Loos és Eric de Keyn pedig a 24 órás viadalon maradt ott egy-egy Alfa Romeo versenyautóban. 

Masta Kink

A régi pálya Malmédy és Stevelot városa között elhelyezkedő leggyorsabb, enyhe törésű, azonban lejtős bal-jobb kanyarja volt a Masta Kink, amelyhez a pilóták szinte csúcssebességen érkeztek és szinte úgy is távoztak belőle, ha megfelelően be tudták venni. A fékezést a balos előtt nem sokkal fejezték be és későn fordultak rá az ívre a pálya jobb oldaláról, majd egyfajta erőcsúsztatással tolták be az autót a balosba. Ha jól sikerült a művelet, akkor a pilóták a jobb kanyar kijáratánál lévő ház lépcsője mellé érkeztek és innentől ismét padlógáz következett. Ha pedig valaki itt elszámította magát, akkor abból nagy esés lett a vége, a legrosszabb esetben élve már ki sem jöttek a kanyarból. 1966-ban Jackie Stewart bukott itt egy óriásit. A leghátborzongatóbb történet azonban Hans Joachim Stuck nevéhez fűződik, aki a ’72-es 24 órás viadalon egy boxkiállás és versenyzőcsere alkalmával azt kiabálta Jochen Massnak, hogy a Mastánál leszakadt autódarabok vannak, amikor Mass elérte a kanyart, akkor látta, hogy a leszakadt darabok nem autóról vannak, hanem egy pályabíró leszakadt testrészei borítják be a kanyart. 

A Masta Kink a mai napig elérhető közúton

A ’60-as évek végére a motorsportokban egyre nagyobb hangsúlyt kapott a biztonság, így 1970-re a teljes pályát körülvették szalagkorláttal. Jackie Oliver, F1-es csapattulajdonos és versenyző mondta egyszer a Spa-i versenypályáról, hogy “ha elhagyod a pályát, akkor nem tudhatod, hogy minek csapódsz neki”, hiszen a fákkal és a városi környezet miatt kisebb-nagyobb épületekkel körülvett aszfaltcsík tartogatott veszélyes meglepetéseket. Ennek ellenére 1973-ban újabb három áldozatot szedett a belga pálya, méghozzá ugyanazon a júliusi 21-ei napon, amikor is az ETCC aktuális futamát rendezték. Hans-Peter Joisten (BMW) és Roger Dubos (Alfa Romeo) a Malmédy szakaszon szenvedett halálos balesetet, Massimo Larinit (Alfa Romeo) a Les Combes kanyarban érte utol a halál. 

Hans-Peter Joisten az utolsó futamán

A Spa-Francorchamps versenypályát az F1 szervezői egyébként már nem találták kellően biztonságosnak az 1969-es futam megrendezéséhez, így elmaradt a belga futam, sőt a ’70-es években egyáltalán nem is rendeztek itt grand prixt. A legnagyobb átépítések előtt a pályán már 240 km/h átlagsebesség fölötti tempót is el lehetett érni.

Az új pálya 

Az F1 elvesztése nagy érvágás volt Spa számára, valamint az egyre több halálos baleset sem tett jót a hírnevének, így 1978-ban a pályát működtető belga autóklub megkezdte az új versenypálya építtetését. A fő cél egy modern, ugyanakkor biztonságos aszfaltcsík kialakítása volt a hozzákapcsolódó kiszolgáló létesítményekkel együtt. Ugyan az új Spa-i pálya hossza megfeleződött (7 km), ennek ellenére megtartotta a gyorsaságát és a hullámvasút jellegét. A régi pályából természetesen az új is örökölt néhány érdekes és izgalmas szakaszt, így például megmaradt a La Source és az Eau Rouge, valamint a háromból két nagy egyenes is. A Kemmel kanyarokat az új pályavezetés kiegyenesítette, a régi nyomvonalat Les Combes-nál hagyja el, majd a Le Carriére éles jobb törés után nem sokkal ismét visszacsatlakozik hozzá. Ahol lehet ott megnövelték az aszfaltcsík szélességét, új bukótereket hoztak létre és a pályát körbevették szervizúttal is. Az új Spa-Francorchamps átadása 1979-ben volt, az F1 azonban csak ’83-ban tért ide vissza újra. Még ez előtt, 1981-ben épült meg a híres Buszmegálló sikán, amely a hétköznapokban valóban a nevének megfelelő funkciót látja el a közúti forgalom számára. Az új pálya további újítása volt a La Source hajtű túloldalán kialakított teljesen új boxutca, ami az Eau Rouge-nál találhatóval ellentétben teljesen sík területen helyezkedik el. 

290873.jpg

Igazi tűzijáték

Blanchimont

Ez a kanyar szinte változatlan maradt a pálya megnyitása óta és az új pálya utolsó harmadát nyitja. Egy éles balosról van szó, amely a Buszmegálló sikánhoz vezet, bár nem annyira technikás, mint a Masta Kink vagy az Eau Rouge, a veszélyessége azonban túltesz a másik kettőn. Itt korábban nem volt sem korlát, sem pedig bukótér, az utóbbit később kialakították, azonban a tempó még nagyobbat is igényelne, hiszen a kanyar mögött egy közel 8 méter mély szakadék található, körülötte pedig fák. A Blanchimont ez ideáig 10 halálos áldozatot követelt, ebből három pályabíró volt. Az egyik legemlékezetesebb baleset a ’92-es F1-es futamon történt, amikor Éric Comas bukott a szabadedzésen, Ayrton Senna félreállt, hogy segítsen a bajba jutott versenyzőtársán, miközben a kanyarból csúcstempóval száguldottak ki az autók. 

No smoke, no race

A hetvenes végére teljesen megújult pálya ugyan sokkal biztonságosabb lett, azonban még így is követelt áldozatokat, ezért újabb változtatásokat eszközöltek rajta, például a La Source boxutcát a versenyzők már a Buszmegállót kikerülve, egyenesen közelíthették meg, beépítettek pár sikánt. 2001-re Spa teljesen leválasztásra került a közúti szakaszokról, egy évvel később pedig újabb átalakításokat eszközöltek: a Raidillion bukótere szélesebb lett és le is aszfaltozták, szélesebb lett a Buszmegálló sikán, és a régi boxutca kijáratát felhozták az Eau Rouge bukóterén át a Kremmel egyeneshez. A pálya egyre biztonságosabbá és jobbá vált, azonban a 2000-es évek elején a belga kormány jóval előbb be akarta vezetni a dohányreklámok tilalmát, mint ahogy azt az EU egyébként is tervezte. Ez persze nem tetszett az F1 akkor még teljhatalmú urának, Bernie Ecclestone azzal fenyegette a belga szervezőket, hogy ha nem lehet cigi reklám, akkor nem lesz Spa-ban többé verseny, holott a pálya népszerűsége töretlen volt. 2001-ben és 2002-ben a belgák még nem fogadták el a törvényjavaslatot, azonban 2003-ban már igen, ekkor Mr. F1 törölte is a futamot a naptárból, a belgák persze tudták jól, hogy Ecclestone nem szórakozik, így később visszavonták a törvényt, majd az F1 egy év kihagyás után ismét visszatért Spa-ba. A 2006-ban azonban ismét elmaradt a Spa-i hullámvasutazás, ugyanis a verseny szervezői csődbe mentek, és nem készültek el a pályához beígért új fejlesztések sem, a belga állam hiába dobott mentőövet, a verseny időpontjáig már képtelenség lett volna befejezni bármit is, azonban egy évvel később újból visszatért ide a száguldó cirkusz. Ekkorra a régi célegyenes és a Blanchimont közötti szakaszt teljesen újjá építették, valamint megváltoztatták a Buszmegálló sikán bal-jobb-bal-jobb kombinációját is egy élesebb jobb-bal vonalvezetésre, a balosból egyenesen továbbhajtva lehet ma is bejutni a boxutcába, valamint a La Source hajtű is szűkebb lett és itt bővült a nézőtér is. 

Régi idők versenyei

Eredmények, rekordok

A Spa-i versenypálya máig legeredményesebb pilótája Michael Schumacher, aki összesen hat alkalommal tudott is győzedelmeskedni, őt Senna követi, aki csak eggyel kevesebbszer állt itt a dobogó tetején. Schumacher egyébként itt debütált az F1-ben még ’91-ben, majd az első futamgyőzelmét is itt szerezte meg egy évvel később, illetve a hetedik világbajnoki címét is itt szerezte meg még 2004-ben.. A mai fiatalok közül Kimi Raikönnen a belga pálya élmenője, négy győzelmet zsebelt itt be eddigi pályafutása során.Az F1-es konstruktőrök közül a legeredményesebbnek eddig a Ferrari bizonyult, ők 16 kupát gyűjtöttek már itt, őket a McLaren követő kettővel lemaradva, az utóbbi három évben pedig a Mercedes volt az uralkodó. 

alfa_romeos_at_the_1930_24_hours_of_spa.jpg

Hármas Alfa Romeo győzelem az 1930-as Spa-i 24 órás futamon

A 24 órás őrület statisztikáit is érdemes áttekinteni, ha már Spa-ról van szó. A legtöbbször Eric van de Poele szerezte meg az első helyet, szám szerint öt alkalommal, méghozzá BMW, illetve Maserati versenyautók volánja mögött. A legtöbb konstruktőri címet a 24 órás viadalokról egyébként BMW gyűjtötte eddig össze, 22 belga aranyserleg van a bajorok vitrinjében. A belga 24 órás futam érdekessége, hogy máig ehhez a pályához kapcsolódik az az egy megbízhatósági futam, amelyet egy női pilóta, Lillian Bryner nyert egy Ferrari 550 volánja mögött még 2004-ben. 

A Spa-i 6 órás, vagy másként 1000 km-es verseny is régi múltra tekint vissza, először 1953-ban rendezték ezt meg, majd ezt követően kisebb-nagyobb kihagyásokkal (1976-1981 és 1991-1998 között), de a pálya életének szerves részébe beépült. A 6 órás viadalt legtöbbször Jacky Ickx nyerte meg, öt versenyen tudott győzni, ráadásul Derek Bell mellett ő a másik pilóta, aki a régi és az új pályán is tudott itt nyerni. A csapatok közül a Peugeot Team Total volt eddig a legeredményesebb, öt hatórás serlegük van, de a legtöbb konstruktőri címet a Ferrari birtokolja, méghozzá tízet. 

tumblr_ma1mvux5c71qke845o1_1280.jpg

Napjainkban is okoz meglepetéseket a pálya

Spa-ban a tavasztól őszig tartó szezonban egyébként számtalan versenyszéria megfordul, volt itt már DTM, ETCC, WTCC, MotoGP, Porsche Szuperkupa, valamint 24 órás 2CV, illetve 25 órás VW Fun Cup is, sőt oldtimer versenyeket is rendeznek. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a motorsportok világának egyik legszínesebb helyszíne Spa, amely remélhetőleg még jó sokáig fogja szórakoztatni a pilótákat és a nézőket egyaránt, hiszen itt minden egyes kör aranyat ér. 

Total
0
Shares
2 hozzászolás
  1. Nem is emlékeztem erre, hogy Senna azonnal odarohant segíteni.

    Sajnos rajta már később nem tudtak…

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share