Manolete gyilkosa

A spanyol bikaviadalok mindig két szereplőről szólnak, az egyik a matador, a másik a bika, akik lehetnek hősök, vagy éppen áldozatok. Egy biztos, az arénába mindig ketten lépnek be, de csak az egyikük jöhet ki élve, és az olykor a bika. Ez történt 1948. augusztus 28-án is, amikor is az Andalúziában található Linaresben egy viadal keretein belül Manuel Rodrigez “Manolete” és a híres Miura farmról származó bika, Islero összecsapott. A délutáni harcban Islero kerekedett felül, és halálosan megsebezte a neves matadort. Manolete emlékét egy szobor formálja meg, míg a vad bika egy autó neveként élt tovább. Ez az autó pedig nem más, mint Ferruccio Lamborghini egyik kedvenc modellje, a Lamborghini Islero, amely 50 évvel ezelőtt született.

lamborghini-islero-4.jpg
Az Islero S géptetején lévő légbeömlő az utastérbe szállította a levegőt.

Az Islero a klasszikus első generációs Lamborghini gran turismók utolsó modellje, amely még az eredeti 350GT alapjaira épült. A sant’ agatai sportautómanufaktúra első két típusát a Carrozzeria Touring fémjelezte, azonban a cég 1966-ban csődbe ment, így Ferruccio mesternek új partnert kellett találnia a következő autójának megalkotásához. Sokáig nem kellett keresnie, hiszen Mario Marazzi a Touring elmúlása után a fiaival közösen Milánó külső részén létrehozta a saját karosszériaépítő műhelyét, a Carrozzeria Marazzit. Lamborghini számára nem volt ismeretlen Mario Marazzi munkája, hiszen a Touring berkein belül főként ő alkotta meg a 400GT típust. 

A Lamborghini Islero alapjaiban nézve a 400GT erőteljesen átkarosszált változata. Ahhoz képest azonban jóval tágasabb és komfortosabb az utastér, amely továbbra is 2+2 üléskialakítású. Mivel gran turismo, ezért javítottak a hangszigetelésen is, a belteret teljesen bőrrel burkolták, és olyan extrával is felszerelték az autót, mint a légkondicionáló.  A jobb tapadás érdekében szélesebb kerekeket alkalmaztak, hiszen az autó orrában továbbra is a neves Bizzarrini-féle V12-es motort alkalmazták, amely nem szenvedett hiányt az erőből. A négyliteres szívet hat darab dupla torkú Weber karburátor etette, amely 330 lóerőt teljesített, amely által 6,4 másodperc alatt érte el a 100 km/h sebességet az autó, a vége pedig 248 km/h volt. Az erősebb, Islero S 350 lóerős volt, két tizeddel gyorsabban futotta a százat és 259 km/h-ra volt képes. Ezen kívül az S változat nagyobb fékeket is kapott, kívülről főként pedig a kör alakú oldalindexek, a géptetőn lévő nagyobb légbeömlő, és a színezett üvegek különböztették meg. A beltérben az áttervezett műszercsoport és középkonzol az árulkodó.


A nagy túra

A Lamborghini klasszikus modelleket felújító részlege a Polo Storico az idei év szeptemberében egy Olaszországot átszelő túrát szervezett, amelynek apropója az idén 50 éves évfordulójukat ünneplő Espada és Islero típusok voltak. A Perugiából induló túrán összesen 20 autó vett részt, útjuk során érintették Orvieto, Assisi, Toszkána és Emilia-Romagna környékét is. A résztvevő autók már önmagukban is különlegesek, főleg így konvojban, ahogy az olasz utakon kanyarognak, azonban ezek között is akadt pár igazán egyedi darab. Egy harmadik szériás '73-as évjáratú Espada például a legrégebbi egy tulajnál lévő autó volt, az angol tulajdonosa 1977 óta birtokolja az autót, aki mellesleg a túrán ünnepelte az 50. házassági évfordulóját is. A legmesszebbről egy ritka második szériás Espada érkezett, egyenesen a norvégiai Osloból tett meg 6 000 km-nyi utat Olaszországig és vissza. A csapat egyik leghűségesebb tagja egy '68-as Islero S tulaja volt, szintén Angliából. Ennek a modellnek a tulaja 1969 óta folyamatosan Sant' Agataba vitte az autót szervizelni Angliából, majd 1993-ban a fia átvette tőle az autót és folytatta a hagyományt. A gyár egyébként két teljesen felújított múzeumi példánnyal vett részt a kiránduláson, amelyek közül a sötétkék Espadát két éve személyesen is megcsodálhattam a Museo Lamborghini emeletén.

A típus formája szerintem jól sikerült, klasszikus GT, hosszú orr, nagy üvegfelületekkel ellátott kétajtós utastér és rövid farrész. ráadásul ez volt a márka első bukólámpás autója. Talán nem véletlenül szerette Ferruccio is, hiszen ő és a testvére, Edmondo is személyesen használt egy-egy példányt. 

Az Islero talán nem a legismertebb Lamborghinik közé tartozik, mégis egy klasszikus kor képviselője. Alig egy évig készült, párhuzamosan a jóval népszerűbb Espadával, amelyről még ebben a cikkünkben írtunk. A gyártása során összesen 225 példányt  készítettek, ebből 100 db volt az Islero S. 

Total
0
Megosztások
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share