Amikor az autós albumok életre kelnek

Klasszikus különlegességek, imádjuk a régi járgányokat és motorokat, főként azokat, amiket mernek is használni, közúton vagy versenypályán. A papírvékony alumínium vagy üvegszálas kasznik mögött megbúvó egyszerű csővázak máig szemet gyönyörködtető szíveket és csodálatos technikát hordoznak. Eddig életem és autós újságírói pályafutásom során számtalan autócsodához volt már szerencsém, akár itthon, akár külföldön. Aki ismer, az tudja jól, hogy megszállott autósként gyűjtöm a különféle albumokat. Ezekbe jó olykor-olykor belelapozni, egy-egy cikk kapcsán inspirálódni, vagy utánajárni a pontos technikai adatoknak, a történeti háttérnek. Nagyon sok gépcsodát, azonban még mindig csak ezen albumok lapjairól ismerek, igazi ritkaságok ezek, amelyek nem jönnek csak úgy szembe az emberrel az utcán. Az elmúlt hétvégén megrendezett Hungaroring Classicon pontosan ilyen ritka autókhoz volt szerencsém. Igazi benzingőzös hétvége volt ez, amely a csodákról és a rácsodálkozásokról szólt. 

Számomra a Bizzarrini volt a csúcs.

Szombat reggel Jani cimborámmal kerekedtünk fel, hogy a jó öreg hármas Golf kombival végigrobogjunk az M3-as autópályán egészen a Hungaroringig. Útközben megvitattuk az autós világ eseményeit, olykor-olykor zápor kísérte utunk, még a parkolóba történő beálláskor is csepergett. Az eső általában minden autós rendezvény gyilkosa, viszont itt egy kicsit talán örültünk is neki, hiszen a vizes pálya okozhat még izgalmakat a pilótáknak és a nézőknek egyaránt. Ez így is történt, a ’60-as évek versenygépeinek a futamán láttunk pár pörgést az élesebb kanyarokban, ugyanakkor a kvalifikációkon is szép vízfüggönyt húztak maguk után a különféle Le Mans-i és túra versenyautók, illetve a külön kategóriában is futó Porsche 911-esek. Ahogy felsétáltunk a bejárathoz, már hallottuk is a pokoli hangokat.

Esőhöz mennydörgés, klasszikus versenygépek.

(Fotók: Keserű Gergő – Ca$h)

A lelátók mögött haladva láttuk, ahogy a célegyenesben mennydörgésként húznak az olyan kívánatos ritkaságok, mint az Alfa Romeo TZ-k, a Ford GT40, vagy a Bizzarrini 5300 GT, igen egy Bizzarrini, amit el sem akartam hinni. Később aztán jött a sokk, hogy ebből bizony van még egy, illetve odabent egy Iso A3C is ki volt állítva. A tribünök felé haladva még a boxban távolról kiszúrtunk egy sirályszárnyas Mercedest, a 300 SL, amely nekem az örök toplista élén van.

Életképek a boxutcából, De Tomaso és Ford GT40, és a többi finomság

(Fotók: Tálai Valéria)

Nem is tétlenkedtünk sokat a tribünöknél, utunk a paddockba vezetett, ahol aztán jöttek is az impulzusok, amelyeket a mai napig alig sikerült feldolgozni. Először is a már említett Iso A3C, amely a maga gyönyörűségében egy hihetetlen mestermű. A zseniális olasz formatervezés és az amerikai V8-as motor kombinációja, egy olyan autó, amit azelőtt tényleg csak albumokból ismertem. 

A paddock, ahol az olaj és a benzin illata keveredett a régi idők hangulatával.

Ezután szépen sorban végigvettük az ott lévő autókat, Cobrák, Chevron autók, Jaguar E-type-ok és a különféle kis angol gépek, Lotusok, Sunbeam, Austin és társaik. Külön kiemelném a Porsche 904-es versenygépet, amely önmagában is egy remekmű, de amikor a pályán mennydörgésként futott végig, az már bizony maga volt a mennyország. Mindeközben a pályán már javában ment a C csoportos versenyautók (Le Mans) kvalifikációja, V12-es szimfóniák a javából. 

Alfák, Cobrák, Chevron versenyautók, angol sportgépek.

A paddock végében épp a 2.0 Liter Cup csoportban résztvevő Porschék gyülekeztek, hogy bebocsátást nyerjenek a pályára, az időmérőre készültek, miközben éppen visszatértek a Classic Endurance szereplői. Centiméterekre az orrunk és kameráink előtt olyan járgányok gurultak be, mint a De Tomaso Pantera, Porsche 917, számtalan Lola, illetve a fekete Ford GT40, ami talán az egész mezőny egyik legkívánatosabb gépe volt. (Nem igaz, mert a Bizzarrini volt a csúcs). 

Porschék a pályán és azon kívül.

(Fotók: Keserű Gergő – Ca$h, Valéria Tálai, vancello.hu)

>>> A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK <<<

Délután a C csoportos autók futamát néztük, illetve hallgattuk végig a 15-ös kanyarnál, a Jaguar XJR9 és XJR11 orgánuma valami hihetetlenül jól hangzott. Ugyanakkor öröm volt látni, ahogy a Porsche 962C és az egyik Jaguar kergeti egymást.

Egy kicsit Le Mans is volt a Hungaroring.

(Fotó: Tálai Valéria)

A futam előtt és után természetesen mindenki a klubok által kiállított autókon legeltette a szemét. Nehéz lenne megmondanom, hogy melyik volt a nagy kedvenc, de a teljesség igénye nélkül szép díszítősor jött össze Maseratikból, illetve Ferrarikból is, az 550 Maranello máig a legszebb lovacskás gép.  Az ezüst Lamborghini Espada pedig különösen látványos kuriózumnak számított, még ilyen illusztris közegben is. 

Válogatás az olasz gépcsodákból. Mikor láttál utoljára testközelből Maserati Shamal-t?

A 14-15-ös kanyar mögötti területen is szép számmal gyűltek össze a kiállítók. Az idén 60 éves Mini tiszteletére a Mini Club Hungary hozott el jó néhány pofás kis járművet, az ő felvonulásukkal ért véget a nap. De előtte azért még történt pár érdekes dolog, illetve mi is körbejártunk még pár kiállítót. Az Opel rajongói tábor soraiból messziről kiszúrtunk egy csodaszép zöld Mantát. Alaposan körbejárva látszott rajta, hogy igényes munka, a fényezésért pedig külön elismerés jár. Nem úgy, mint a paddockban parkoló fekete Rolls-Royce, az még távolról szép is volt, de közelebbről megvizsgálva a fényezése hagyott maga után elég sok kívánnivalót. 

A késő délután órákban, fél öt magasságában rajtolt a Sixties’ Endurance kétórás futama, amelyben számtalan amerikai és angol, illetve német versenygép feszült egymásnak. Ezt a versenyt a 14-15-ös, valamint a 3-as kanyarnál követtük végig. A menet közben érkező zápor izgalmassá is tette a pálya ezen szakaszain a gépek úton tartását, volt is pár kicsúszás, megpördülés. Kifejezetten tetszett a kis mérges TVR Griffith, ugyanakkor a Lister Knobbly is. Ugyanakkor igazán taposták a #333 rajtszámú Alfa Romeo Giulia Sprint GTA-nak is, és öröm volt nézni, ahogy két jóval könnyebb és ugyan gyengébb Lotus kerget egy Porsche 911-et. Erre mondom én azt, hogy a benzint méltó körülmények között így kell elégetni.

Az utolsó futam és a Mini parádé után mi még bőven maradtunk és körbenéztünk újból a paddock környékén. Sikerült a kulisszák mögé is bepillantanunk, szemügyre véve egy M1-es BMW-t, amelynek szomszédságában egy régi Escort és egy éppen szétszedett Lancia Beta Montecarlo Turbo pihent. Már csak ezért is megérte tovább maradni. Mondanom sem kell, hogy szinte mi voltunk az utolsók, olyan fél 8 magasságában távoztunk a főbejárat felé. Két év múlva újra jövünk!

A kulisszák mögött.

Na jó, még a végére egy kis bónusz. Ezért a kis francia versenygépért szerintem mindenki odavolt a hétvége során. Öröm volt látni, ahogy a kis kéthengeres gép szalad a nagyok után a pályán. Amikor közelebbről vizsgáltam meg, akkor jöttem rá, hogy mennyire őrületes kis masina. A dob fékek és a felnik házasítása valami eszméletlen, nem hiába, francia.