Az autó, amit magadnak ígértél

1969 volt az az év, amikor ember lépett a Holdra, amikor megrendezték a híres Woodstock fesztivált, és amikor felszállt a legelső Boeing 747. És igen, ez volt az az év, pontosan fél évszázaddal ezelőtt, amikor Európa útjain megjelent a Ford vadonatúj kupéja, a Capri. Három generáción keresztül, egészen 1986-ig kápráztatta el az autósokat az európai Mustangnak is becézett járgány, amely az évek során egyfajta világautóvá is vált. Az amerikai pony car-ral nem véletlen a hasonlóság, hiszen a Capirt is Philip Thomas Clark (1935-1968) tervezte, ez volt az egyik utolsó munkája, amely a ’69-es Brüsszeli Autószalonon debütált.

ford_capri-rs2600-1970-74_r2.jpg

Az egyik igazán sportos változat az RS2600 volt, amely a pályákon is brillírozott.

Tagadhatatlan, hogy a tervező ügyessége is nagy szerepet játszott abban, hogy a Ford Capri az egyik legnépszerűbb típusa volt a márkának. Az autó 17 éves pályafutása során bő 1,9 millió példányban jutott el az emberekhez. Ahogy Amerikában a Mustang, úgy itt Európában ez a járgány volt az, amellyel az átlagember is valóra válthatta az álmát, hiszen a Capri is egy elérhető árú, mindamellett praktikus fastback kialakítású sportos vas volt. Műszakilag a második generációs Ford Cortinával rokon, innen kapta a futóművet. A motorok terén akkoriban a Ford kellően széles kínálatot vonultatott fel. Az 1,3 literestől egészen a 3,4 literesig voltak különféle variációk. Érdekesség, hogy az Angliában gyártott példányokat 1,3 és 1,6 literes sornégyes (Kent motorok), illetve kétliteres V4-es (Essex) szívvel, míg a Németországban, illetve Belgiumban készülő darabokat 1,3, 1,5, 1,7 és kétliteres V4-es motorokkal, e fölött pedig V6-tal szerelték. Az európai kontinensen az első generációból a 2300 GT jelentette a csúcsot 125 lóerővel, míg a briteknél a 3000 GT volt a top, amely 138 lovat szabadított a hátsó tengelyre. 

ford_2019_capri_50th_anniversary_1.jpg

Az európai Mustang, amely idővel világautóvá vált.

Később elkészítették az RS2600-at, amelyet a ’70-es években az RS3100 váltott fel, ebben már a 3,1 literes Essex V6 duruzsolt, dupla torkú Weberrel, amely által 150 lóerőre volt képes. Csak 250 db készült ebből a változatból a túraautó versenyek homologizációja miatt. De a sportos Ford versenymúltját majd külön kitárgyaljuk lentebb. Szóval, a Capri annyira népszerűvé vált, hogy 1970-ben már túl voltak a 400 ezredik eladott példányon is. 1972-ben egy kicsit kozmetikáztak az autó külsején, többek között a dupla körlámpákat szögletes lámpapár váltotta fel, megnövelték a hátsó lámpák méretét is. Kényelmesebbé tették a futóművet és az üléseket is lecserélték. A Kent motorokat felváltották a Pinto motorok és a háromliteres motor bekerült a kontinentális gyártási programba is.

Capri a pályán

Nem csak az utcákon bizonyult sikeres autónak, de a versenypályákon is megállta a helyét a Ford Capri. Az első szériából épített RS2600 típusból készült versenyváltozat is, amellyel az Európai Túraautó Bajnokság 2-es csoportjában indultak. 1971-ben Dieter Giemsler, egy évvel később Jochen Mass egy-egy Capri volánja mögött szerezték meg a bajnoki címet. Alfákat, BMW-ket és Porschékat utasítottak maguk mögé. A ’70-es években az RS3100 motorját a Cosworth fejlesztette tovább, létrehozták a 3,4 literes, dupla vezérműtengelyes, hengerenként négyszelepes motort, amely 435 lóerőre volt képes. Ezt a motort még a Formula 5000 szériában is alkalmazták.

fordcaprirs2600-mainphoto.jpg

A legdurvább Capri versenyautó a Zakspeed által épített példány volt, amelyet a sportautó világbajnokságban használtak. A csővázas szerkezetre épített könnyűfém héj csak sziluettjében idézte a sportautót, amelybe 1,4 literes ikerturbós BDA motor került és ehhez ötfokozatú Getrag váltóművet társítottak. Ez az autó olyan sikeres volt, hogy 14 futamból kilencszer végeztek vele az élen.

1974-ben mutatták be a Capri második generációját, amely nagy szerencsének köszönheti a létezését. Ekkor már a világ túl volt a ’73-as olajválságon, és leginkább a gazdaságos, alacsony költségű autókra volt szükség. Azonban a típus első generációjából sikerült 1,2 millió példányt eladni, így a Ford megtartotta a kínálatában. Az autót amennyire csak lehetett, modernizálták. Hátul a csomagtérfedelet ajtóra cserélték, megváltoztatták a műszerfalat, rövidebb lett a motortér, növelték az utaskabin méreteit.

capri_jps.jpg

Nyerő kombináció: a John Player Special  (az USA-ban csak “S” modell) kivitel fekete vagy fehér színben volt elérhető az MkII szériában.

A külső megjelenését tekintve a szögletes formavilág irányába mozdultak el a tervezők. A motorkínálatban a négyhengeres egységeket az 1,3, 1,6 és a kétliteres, a V6-os változatok esetében a 2,3 és 3,0 literes változatok közül lehetett válogatni. Az európai változatban a Ford Pinto motorok ebben a generációban voltak először elérhetőek. Az újítások ellenére a modell iránti kereslet csökkenni kezdett, olyannyira, hogy 1976 őszére a gyártást már csak a németországi üzem folytatta. Még ugyanezen évben kivonták az észak-amerikai piacról is a típust. 

ford_capri_mk2_8.jpg

Ez a szögletes formavilág az, ami nagyon hiányzik a mai autókból.

A Capri Amerikában

A Ford elsősorban Európának szánta a Caprit, mint az elérhető sportautót, azonban később a világ számos más pontjára is eljutott. Főként az USA volt az Európán kívüli legnagyobb piaca a típusnak, ahol 1970 és 1978 között forgalmazták. Ott a kék ovál Mercury-Lincoln divízióján keresztül forgalmazták, méghozzá Mercury Capri néven. Érdekesség, hogy az amerikai változatok esetében a második generáció is kerek lámpás maradt. Ugyan ’78-ban befejezték az autó forgalmazását, de az amerikai kereskedők láttak fantáziát a folytatásban, mivel a vevők megkedvelték a Caprit. 1979-ben az akkori Mustang átalakított változatát forgalmazták Mercury Capri név alatt. Ebbe az autóba akár ötliteres V8-as motor is kerülhetett. 1986-ban ennek a gyártását is befejezték, de 1991-ben még megpróbálkoztak a Capri név feltámasztásával. Az Ausztráliából érkező négyüléses Capri kabriókat cimkézték át, de ezek csak ’94-ig maradtak a kínálatban.

1976-ban a Genfi Autószalonon bemutattak egy új Capri prototípust, amely az akkori Escort RS2000 négy darab kerek fényszórójával, valamint teljesen fekete hűtőráccsal és egy kis hátsó szárnnyal volt felvértezve. Az 1978-ban megjelent harmadik, és egyben utolsó generáció főként erre az autóra hasonlított. A műszaki alapjait az előző generációtól örökölte, így leginkább a megjelenésében volt friss az autó. Ugyan modernnek és aerodinamikusnak hatott, a kereslet azonban nem volt túl kiemelkedő. 

01_ford_capri_280.jpg

A Capri 280 volt az utolsó limitált széria, kizárólag Brlooklands zöld színben volt kapható.

A motorkínálatban egyedül a 2,8 literes befecskendezős változat volt újdonság, amely az RS2600 óta a típus történetében a második ilyen üzemanyagrendszerrel szerelt verzió volt. Ez a változat 160 lóerőt adott le és 210 km/h volt a végsebessége. A motorhoz már ötfokozatú váltóművet társítottak. Külsőleg az RS felnik és a színre fújt hátőrács volt az ismertetőjegye, a beltérbe modernebb ülések kerültek.

A legerősebb változatok a Capri Turbo és Tickford Turbo volt. A Turbo 1981 és 1982 között volt kapható kizárólag a németeknél. Ebben a Granadából származó 2,8 literes motort alkalmazták, amely a turbófeltöltő által 190 lóerőre volt képes. 220 km/h volt a végsebessége, és kevesebb mint 200 példányt készítettek belőle. A Tickford Turbo a 2,8 literes injektoros Cologne motort kapta, amely 205 lóerőt adott le. Így a járgány 6,7 másodperc alatt futotta a 100-as tempót. Megjelenésében ez a legsportosabb és leglátványosabb változat, színre fújt hűtőmaszk, alacsonyabbra húzott lökhárítók, szélesebb kaszni és egy jelentős hátsó szárny tette fel az i-re a pontot. A beltérben bőr és fa, az egész autót kézzel szerelték össze, így dupla annyiba került, mint egy normál 2,8-as befecskendezős modell.

tumblr_oel1hfwhiz1ti77kbo2_500.jpg

A Tickford Capriból alig 100 darab készült.

A Ford 1986-ban fejezte be a Capri gyártását, utódja a Probe lett, amely közel sem érhet az elődje nyomába. Mára a veterános találkozók megbecsült darabja egy-egy kiváló állapotban lévő Ford Capri, ugyanakkor a különféle oldtimer versenyeken is látni lehet az egykori pályagépeket. Ha neked is van egy szép Caprid, akkor mutasd meg nekünk, vagy hozd el 2019. szeptember 14-én Fótra, ahol az éves találkozónkat tartjuk. 

III. vancello.hu – Roncsvadászok Oldtimer & Youngtimer Találkozó és Börze, Fót

Idén már harmadik alkalommal invitálunk minden Roncsvadászt és a klasszikus járművek kedvelőit Fótra, ahol az éves találkozónkat szervezzük. Az idei rendezvényen az oldtimer és a youngtimer gépeken felül már várjuk a future classic kategóriába sorolható gépcsodákat is. Illetve újdonság, hogy a találkozót börzével is színesítjük. A helyszín ezúttal is a Fáy Présház, az időpont pedig 2019. szeptember 14. Várunk mindenkit szeretettel! Bővebb információkat az alábbi fotóra kattintva találtok!

67595268_2251174011586080_7457240948838236160_o.jpg

Ne maradj le semmiről! Kövessetek minket az alábbi felületeken!

Vancello a Facebookon: Katt

Kövess minket az Instagramon is: Katt

Ne maradj le a Roncsvadászok csoportunkról sem: Katt

Ha youngtimerek érdekelnek, akkor Roncsvadászok’90s: Katt

Ladásoknak szeretettel: Katt

Benzingőzős zárosztály, egész évben nyitva – Vancello Café: Katt

Total
0
Shares
1 hozzászolás
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések

Mach-E

A címben szereplő elnevezés véletlenül sem a Gilette borotva termékeire utal. Nem, nem hülyültünk meg, nem mentünk át…
Total
0
Share