Gördülő elegancia: Bentley Mark VI Cabriolet

Azt hiszem már bő tíz éve annak, hogy furcsán szemlélem az egykoron patinás brit luxusautókat gyártó Bentley kínálatát. Megmondom őszintén, hogy nem tetszenek, a régió idők formajegyeit próbálják átültetni a mai világba, de ezek a dupla körlámpás frontok eddig még nem sikerültek túl szépre. Ugyan minden földi jóval és extrával el vannak látva, de valamit illene már kezdeniük a formával is, az olyan félszerzetekről nem is beszélve, mint a Bentayga. Az ősi rivális, a Rolls-Royce valahogy jobban műveli a formatervezés művészetét, igaz ott mostanában gyakran cserélődnek a tervezők. De most feledkezzünk el napjaink luxusautóiról, és ugorjunk vissza a második világháborút követő évekbe. Abba a korba, amikor is ez a csodás, már már barokkosan túldíszített Bentley Mark VI Cabriolet megszületett a Franay műhelyében.

Olyan mintha lebegne, azt hiszem ez a legszebb Bentley.

A Bentley Mark VI több aspektusból is jelentős autó volt a márka életében. Először is ez volt az első új modell, amelyet a II. világháborút követően gyártani kezdtek 1946-ban. Továbbá ez volt a márka teljesen acélból készült felépítménnyel ellátott automobilja is, amelyet teljes egészében házon belül gyártottak. Gyárilag négy és kétajtós szedánokat, valamint nyitható tetejű kupékat (drophead coupe) készítettek, illetve a mozgóképes alvázat a különféle karosszériaépítőknek is kínálták. Műszakilag egyébként a Rolls-Royce Silver Down típussal volt rokon ez a prémium színvonalú járgány. 

Ezen luxus Bentley a modellciklusa során kétféle sorhatos motorral volt kapható. 1951-ig a 4,3 literes, majd ezt követően a gyártás végig, azaz 1952-ig a 4,6 literes változatot kínálták a tehetős vevők részére.A jobbkormányos változatokat dupla fekvő SU karburátorokkal látták el, a balkormányos példányokban egy darab duplatorkú Stromberg dolgozott. Ezekben a változatokban egyébként a szívósor ugyanaz volt, mint a Rolls-Royce Silver Dawn és Silver Wraith típusokban.Az összes változat négyfokozatú manuális váltóművön keresztül hajtotta a hátsó kerekeket. Az angol verziók váltókarja a vezetőtől jobbra helyezkedett el, a balkormányos autókban a kart a kormányoszlopon helyezték el.

A luxushajó menetkomfortjáról a különleges felfüggesztési rendszer gondoskodott. Elöl tekercsrugókat alkalmaztak, hátul laprugókon ült a felépítmény. A hátsó lengéscsillapító hidraulikusan állítható volt. Egy visszacsapó szelep megnyitásával a váltómű olaját használták a keménység változtatásához. Az autónak volt még egy nagyon elegáns megoldása, aki ismeri a régi autókat, az már biztosan hallott a futómű zsírzópontjairól. Egy elegáns luxusautó esetében az megengedhetetlen lett volna már ekkor is, hogy a tulaj úgymond manuálisan olajozza (zsírozza) ezeket a pontokat, de még az sem volt elfogadható, hogy egy főúri méltóság garázsmestere nyakig olajos legyen. A Bentley ekkor a Bijur-Girling típusú kenési rendszert használta, amelyet egy pedállal lehetett működtetni. A rendszer egy központi olajtartályból szivattyúzta a futómű fontos kenési pontjaira az olajat. 

A hátsó felfüggesztést a kormányról lehet állítani.

A standard szedánok gyári felépítményét a J. Gurney Nutting & Co Limited berkein belül John Polshele Blatchley tervezte, aki később más Bentley és Rolls-Royce modelleket is rajzolt. A kocsiszekrényt a részben a Rolls-Royce-hoz tartozó Park Ward készítette, a többi karosszériaelemet a Pressed Steel Ltd gyártotta. A kész elemeket ezután a Crewe-ben működő Bentley üzembe küldték fényezésre, és az autót is teljes mértékben itt szerelték készre. A szedán kivitelt napfénytetővel, rejtett zsanéros öngyilkos ajtókkal, teljesen zárt szélvédővel, páramentesítővel, és rádióval szerelték fel. Akkoriban ezek számítottak luxus felszereltségnek, természetesen a beltérben mindent valódi bőrrel és fával burkoltak. Ezzel szemben a Franay által készített kabrió szinte nem is emlékeztet arra, hogy ez valójában egy Mark VI-os angol zászlóshajó.


Franay

Párizs virágzó északnyugati külvárosában, Levallois-Perretben nyitotta meg a műhelyét 1903-ban Jean-Baptiste Franay, aki kezdetben kárpitozással foglalkozott. Később a fia, Marius vette át az üzletet, ekkor már a különféle luxusautó alvázakra készítettek egyedi felépítményeket. A műhelyben a kor neves márkáinak legjobb autói fordultak meg, úgy mint a Bentley, a Delage, a Hispano-Suiza, a Delahaye és a Rolls-Royce. A II. világháborút követően a manufaktúra nem volt már hosszú életű, az ’50-es években a legtöbb karosszériaépítő becsukta kapuit, a Franay 1955-ig működött.


Az eredeti tulajdonosa egy bizonyos Mr. Gudol nevű úr volt, aki a szóban forgó karosszériaépítőt bízta meg annak idején, ők álmodták meg az 1947-es gyártású Bentley Mark VI mozgóképes alvázára ezt a kabriót. Talán első pillantásra az ember azt hiszi, hogy ez egy Delahaye, amelyet Figoni & Falaschi épített, vélhetően a csodálatosan domborodó sárvédőívek a megtévesztőek. Azonban jól megfigyelve a formát, különösen az orr részét, árulkodóak a jelek – a hűtőmaszk, a lámpák és a hűtődísz -, hogy ez bizony egy angol úr, amelyet a franciák öltöztettek fel. 

A felépítmény is 1947-ben készült el, az autó még ugyanebben az évben a Párizsi Autószalon sztárja volt, a csodaszép feketére fényezett külsőt a piros-barna beltérrel tették még inkább elegánssá. A beltérben használt bőrburkolat bizonyos helyeken békabőrből készült. A szépségét a különféle Concours d’Elegance autós szépségversenyeken is elismerték, már a második világháborút követően is. 1948 júniusában egymást követően bezsebelte a legszebb autó címet Enghien-ben és a Bois de Bolougne-ban tartott rendezvényeken. Mr. Gudol eltökélt célja volt prezentálni ezzel a gördülő csodával, hogy Franciaország a háborús sokkból nem csak, hogy feléledt, de kész ismételten megerősíteni a haute couture és a francia autótervezés eleganciájának dominanciáját. Azt hiszem, hogy erre valóban egy ilyen autó a legalkalmasabb. A Franay által karosszált Bentley Mark VI Cabriolet a szakértők egybehangzó véleménye alapján is az egyik legexkluzívabb és legértékesebb Bentley, amelyet a világháború után készítettek.

Forrás: coachbuild.com, Barrett-Jackson, Nostalgic Motoring Ltd.

Total
0
Shares
4 hozzászolás
  1. Nekem is egy Figoni & Falaschi Delahaye 135 jutott erröl az autóról az eszembe. A Silver Dawn-t az autokorrekt javította Silver Down-ra?

  2. Tényleg van benne egy csodás elegancia.
    Megfoghatatlan.

    De fekete színben nem tetszik.

Vélemény, hozzászólás?

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share