Álmok a múltból: Iguana

Vajon mire gondol a kedves olvasó, ha meghallja azt, hogy Iguana? Egyeseknek talán a zöld leguán ugrik be, amely latinul Igana iguana, többen vélhetően a ’90-es évek végén futó diszkóslágerre asszociálhatnak, amelyet az olasz lemezlovas, Mauro Picotto hozott össze. Azonban a benzinvérűeknek és az olasz autók szerelmeseinek valami egészen mást jelent ez a név, egy különleges koncepcióautót, amely anno az ItalDesign stúdiónál született. Következzen az idén 50 éves Alfa Romeo Iguana története.

igana.jpg

Manapság miért nem gyártanak ilyen autókat?

A középmotoros kétajtós kupé koncepciót Giorgetto Giugiaro tervezte, ez volt az első olyan munkája az ItalDesign stúdiónál, amelyet Alfa Romeo alapokra épített. Az Iguana az egyik legszebb Alfa, a 33 Stradale (Tipo 33/2) műszaki alapjaira épült. Külsőleg erre ugyan semmi sem emlékeztet, hiszen a mester teljesen szabad kezet kapott, hogy a ’69-es Torinói Autószalonra egy ütős járgányt álmodjon. 

68id_ar_33_iguana_01.jpg

Ebből a szögből nézve vajon mennyi későbbi autót inspirálhatott ez a forma? Ja igen, üvegből van a teteje!

A csővázas szerkezet és a benne lévő V8-as motorral ellátott hajtáslánc tehát maradtak, minden más viszont teljesen egyedi. A csodagép formája talán a stúdió első önálló alkotásának, a Bizzarrini Mantának a jóval radikálisabb továbbgondolásának tűnhet. A mester itt jóval élesebben húzta meg a vonalakat és eléggé látványos hátsó részt rajzolt az Iguanának. Az orr rész éles és a lemezek remekül folytatódnak a merészen döntött szélvédőben, majd a vonalvezetés tovább folytatódik az enyhén lejtő géptetőben. 

A hátsó rész egy kicsikét, de a hátsó lámpák nagyon is visszaköszönnek a későbbi Alfasud Sprintről.

A megjelenésében is egyedi autót különlegessé teszi a színe is, amely egy fémszínű metálfény, azonban az oszlopokat és a tető keretét alkotó rozsdamentes acélt csupán csak szálcsiszolták. Később Giugiaro ugyanezt a megoldást alkalmazta a DMC DeLorean megalkotása során is. A formaterv egyes részmegoldásai a designerzseni későbbi munkáin is visszaköszönnek, a szintén koncepció Porsche Tapiro például hasonlóan meredek szögben lejtő szélvédőt kapott, ugyanakkor az Iguana front kialakítása inspirálta a Maserati Bora és Merak modellek kinézetét. Továbbá az Alfetta GT-vel is mutat némi hasonlóságot.

1968_italdesign_alfa-romeo_iguana_11.jpg

A fémes hatású fényezés telitalálat, nem kevésbé a Campagnolo kerekek.

A géptetőt egybeépítették a hátsó sárvédőelemekkel, így az egész hátsó rész hátrafelé nyílik, ezáltal teljes hozzáférést biztosítva az autó szívéhez. Ez a szív pedig nem más, mint az Alfa Romeo első V8-as motorja, illetve volt eredetileg. A 230 lóerős kétliteres motort a későbbiek során valamilyen oknál fogva kicserélték az Alfa Romeo Montreal típusból származó 2,6 literes V8-as egységre, amelyen szintén a híres-neves SPICA befecskendezőrendszer található, ez a motor azonban csak 200 lóerős. A váltóműve azonban az eredeti hatfokozatú Colotti gyártmány. Az eredeti konfigurációval az Alfa Romeo Iguana 260 km/h csúcssebességre volt képes, amely nem csak a pörgős motornak, hanem a könnyű építésből adódó csekély tömegnek is köszönhető, alig 700 kg-ot nyom az Iguana. 

1968_italdesign_alfa_romeo_iguana_interior_01.jpg

1968_italdesign_alfa_romeo_iguana_interior_02.jpg

A beltér meglehetősen visszafogott a kortársaihoz képest, de az eredeti váltókar elég bátor húzás volt.

1969-ben először a Monzában megrendezett Sport Car Show rendezvényen mutatták be, a nagyközönség azonban a Torinói Autószalonon csodálhatta meg először ezt a formabontó kupét. Akkoriban még gondolkodtak egy kis széria legyártásán, végül azonban letettek róla, így az Iguana csupán egy álom maradt, annak viszont csodálatos. Napjainkban a márka múzeumában található, az állandó tárlat részeként. A végére pedig egy kis Mauro Picotto, ha már Iguana. 🙂

Total
0
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share