Reggeli rozsda: Aston Martin DB2 Drophead Coupe

Miközben itt ülök és írom ezeket a sorokat, arra gondolok, hogy mennyi hasonlóság is van az én Opel Kadettem és az Aston Martin DB2 között. Mindkét autó egy-egy mérföldkő volt a márkák életében. A DB2 lezárt egy korszakot a brit márkánál, ez volt az utolsó alvázas típus. A D Kadett megnyitott egy új korszakot, ez volt a márka első fronthajtású autója. Mindkettő ismertté vált a maga módján, és mára már mindkettőből igen kevés maradt. A kocka Kadettet zömében az enyészet nyírta ki az utcaképekből, a DB2-ből meg egyébként sem készült túl sok, de sajnos azokból is némelyiket megette az idő vasfoga. Persze értékben más kategóriát képviselnek, viszont elnézve a képeken látható példányt és amikor rápillantok az én Zöld Kockámra, akkor azért örülök, hogy mennyivel jobb állapotban is van, és hogy nem egy szó szerint romhalmazból kell autót faragnom.

4071_main_l.jpg

A brit márkák közül kifejezetten a kedvencem az Aston Martin, így kifejezetten elkeserít ezt az egykoron bizonyára csodás drophead coupe-t, azaz roadstert ilyen állapotban látni. Amerikában leltek rá, egészen pontosan Astoriában (New York). Ahogy az látható, ezt az autót évtizedekig felejthették ott valami lepukkant garázsban, vagy fészerben. Aki esetleg nem tudná, a típust 1950 és 1953 között gyártották, mindössze 411 példány készült belőle.

4071_p3_l.jpg

A szóban forgó járgány 1952-es, egyike annak a 102 (más források szerint csak 98) drophead coupénak, ami a DB2-ből valaha is készült. A fekete málló fényezést vélhetően egy átfestés során kapta, ugyanis itt-ott kilátszik alatta az eredeti Almond Green szín.  Sajnos eléggé hervadt állapotban van az egész autó, rozsda ette kaszni és váz, viszont a hajtáslánc teljesen ép, viszont a motort már egyszer cserélték benne. A 2,6 literes sorhatos motor a magasabb kompressziójú, amelyen a nagyobb karburátort használták, így ez a 125 lóerős Vantage verzió. Ezzel a motorral anno a DB2 nem volt elérhető a brit piacon, aminek nagyon prózai oka van. Akkoriban a brit benzinkutakon eléggé silány minőségű volt az üzemanyag, nagyjából 72-es oktánszámot produkált. Képzelem micsoda kopogást produkálhattak anno az Angliában használt autók.

A klasszikus rozsdaboglya múltjáról nem sok minden derült ki, így többet között azt sem lehet tudni, hogy mennyi tulajdonosa volt. Egy biztos, 150 ezer dollár körüli áron kelt el ez a példány a napokban. Teljesen fel kell újítani, szó szerint az utolsó csavarig. De, ha egyszer kész lesz, akkor akár bő 350 ezer dollárt is érhet. Talán majd látjuk újból ragyogni, de már annak is örülni kell, hogy újra előkerült egy ilyen veterán brit csodaautó.

Képek: Gullwing Motor Cars

Total
0
Shares
1 hozzászolás
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Olvass tovább

Reggeli rozsda: Typ3

“A közönséges nyír vagy bibircses nyír (Betula pendula) a nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozó, természetes körülmények között leginkább a tajga éghajlati öv alatt honos fafaj.Gyorsan növő, egylaki fa. Idős…
Total
0
Share