A Mikulás Ferrarija

Ferrari F50

Gyerekként sokszor eszembe jutott, hogy vajon a Mikulás hogyan tudja egyetlen éjszaka alatt körbejárni a világot, hogy december 6. reggelén minden kis fényes csizma megteljen csupa finomsággal, dióval, mogyoróval és almával. Nyilvánvalóan Rudolf és barátai rendkívüli sebességgel húzzák a szánt, amiben minden ajándék elfér. Viszont, ha a Mikulás ennyire szereti a sebességet, akkor az autója sem lehet hétköznapi, sőt! Amit talán mindenki el tud neki képzelni, az egy tűzpiros és villámgyors Ferrari, Vajon mit szólna egy F50-hez? Szerintem tuti, hogy van neki egy.

25 éve már annak, hogy a maranellói álomgyárból kigördült az első Ferrari F50, amely akkor a kínálat csúcsát jelentette. A kétajtós, V12-es szívvel megáldott targa tetős járgányt a híres Pininfarina stúdióban álmodta meg Lorenzo Ramaciotti és Pietro Camardella. A széles és lapos sportgép, a jellegzetes hátsó szárnnyal és a dupla hátsó körlámpákkal máig egyedi és semmivel sem összetéveszthető szupersportautó. A lappföldi öregúr bizonyára az elsők között rendelt egyet magának, nyilván kiemelt ügyfélnek számít a Ferrarinál.

Jól állnak rajta a magnézium Speedline felnik, mögöttük Brembo fékek gondoskodnak a lassulásról.

Pár érdekesség kapcsolódik az F50-hez, az egyik ilyen, hogy a motorja korábban versenyautókban szolgált. A Ferrari 641-es versenyautóval még 1990-ben versenyzett Nigel Mansell és Alain Prost. Az F1-es versenyautó 3,5 literes motorja 680 lóerőt produkált, ami hat futamgyőzelemhez elég volt. Pár évvel később a 333 SP versenyautóba ennek a motornak a négyliteres változatát építettek, az az autó 650 lóerős volt. Erre a verseny V12-es motorra alapozva készítették el az F50-be épített Tipo F130B jelzésű szívet, amelynek 4,7 literéből 520 lóerőt csalogattak elő. A V12 motor 60 szelepes, ami úgy jön ki, hogy hengerenként 3 szelep található a szívó, míg kettő a kipufogóoldalon. A motor további finomságai közé tartoznak a kovácsolt Mahle dugattyúk és a titán hajtókarok. A szelepfedél, az olajpumpa és vízpumpa háza pedig magnéziumból készült. A Ferrari motorok jellegzetessége a szívósor, a mívesen megmunkált alkatrész az F50-ben karbonszálas polimerből készült.

Egy F1-es versenyautó motorja, ami köré némi karosszériát is terveztek.

A motorhoz hatfokozatú manuális váltóművet illesztettek, amelyen keresztül bizonyára a Mikulás is minden egyes váltást óriási mosollyal az arcán csinál, miközben mögötte dübörög a V12. A hajtáslánc a karbonszálas csővázhoz kapcsolódó könnyűfém segédalvázban kapott helyet. A vázszerkezetben ezen kívül méhsejtstruktúrát követő Nomex és műgyanta anyagokat is alkalmaztak. Ez ma sem olcsó mulatság, akkoriban pedig főleg nem volt az.


Mythos

A Ferrari körül sok legenda és mítosz kering, ezek közül van, amelyiknek van alapja, míg egyes állítások csak fantazmagóriák. Viszont az 1989-ben bemutatott Mythos koncepcióautó nagyon is valóságos. A Pininfarina stúdió által megálmodott autót a Ferrari Testarossa alapjaira építette, amelynek a premierjére a Tokiói Autószalonon kerítettek sort. A meglehetősen vagány és egyben szokatlan formatervű autó adta az inspirációt a Ferrari F50 megalkotásához. A Mythos egyébként annyira megtetszett Brunei autómániás szultánjának, hogy kettőt legyártatott Pininfarinával, az egyiket piros, a másikat türkiz színben rendelte meg.

Ami talán annyira nem közismert a típus vonatkozásában, hogy a Ferrari 1996-ban még versenyautót is fejlesztett az alapjain. Az F50 GT-t a BPS Global GT szériában kívánták indítani. Olyan ellenfelekkel kellett volna megküzdenie, mint a McLaren F1 GTR, vagy a Porsche 911 GT1. A Dalarra és Michelotto bevonásával fejlesztett versenygépre fix tetőt illesztettek, a motor teljesítményét 740 lóerőre növelték, ezért nem véletlen a méretes hátsó szárny és a diffúzor sem. A tesztek alapján a 367 km/h csúcssebességre volt képes, gyorsabb volt, mint a 333 SP, végül mégis lelőtték a projektet. Egyrészt a BPS széria alól kihúzták a szőnyeget, másrészt az olaszoknak nem tetszett, hogy az FIA engedélyezte a 911 GT1 homologizációját, annak ugyanis nem sok köze volt a szériaautóhoz. Összesen három autó készült el, a további három alvázat pedig bezúzták.

Az F50 GT nem annyira közismert versenyautó.

A Ferrari F50-et az olasz márka csak 1997-ig készítette, a kétéves gyártási program alatt 349 példányt hagyta el a gyárkaput. Gondolom senki nem lepődik meg azon, hogy 302 autó Rosso Corsa színben készült, de a Mikulás a sajátját a sötétvörös Rosso Barchetta színben kérte. Ez a szín még hét másik autón pompázik. Sárga színben (Giallo Modena) 31, míg az ezüst (Argento Modena) és a fekete (Nero Daytona) szín csak 4-4 ilyen járgányra került.

Te hallottad hajnalban a V12-es morajlását? Ha igen, akkor írd meg nekünk kommentben itt vagy a facebook oldalunkon!

Total
12
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
12
Share