Enzo forog a sírjában?

Ferrari Purosangue

Ha ezt Enzo Ferrari olvasná, akkor vélhetően felkelne a San Cataldo-i temetőben lévő sírjából és egyből Maranello-ba sietne, dühödten berontva az igazgatói tanácsterembe és rácsapna az asztalra. Miközben szájából válogatott olasz káromkodás mellett kérdezné, hogy ez meg mi? A másik, amiért nyilván dühöngene az a szánalmas F1-es bénázás, vélhetően már kirúgta volna a csapatvezetőket, de ez egy másik történet. Mi is nézünk, tudtuk, hogy lesz, csak azt nem, hogy milyen. Ízlelgetjük, kóstolgatjuk a formát. Igen a patinás olasz márka is beállt a hűtőgépgyártók sorába, de valahogy mégsem olyan, mint a többi, hiszen a lemezek alatt finom technika van, így méltán viseli az ágaskodó lovacskát. Járjuk körbe együtt a Ferrari Purosangue modellt.

Az első négyajtós Ferrari

Háromnegyed évszázad kellett ahhoz, hogy a Ferrari négyajtós karosszériát készítsen. Nem siették el a dolgot, de nincs ezzel semmi baj. Az öngyilkos ajtós elrendezés ráadásul még fel is dobja a megjelenését, kívülről egyébként ügyesen leplezi az ajtók számát a Purosangue.

Nem SUV, és nem is terepjáró, legalábbis ezeket a megnevezéseket kerülik a Ferrari berkein belül. Valószínű tudják ők is jól, hogy tahótaxinak titulálni egy Ferrarit az olyan, mint a dízel Maserati, vagy az elektromos Porsche. A forma inkább azt sugalja, hogy ez egy megnövelt térfogatú négyajtós sportautó, sokat áldoztak a praktikumból, de vélhetően így próbálták menteni a becsületüket. Hátul is csak két ülés van, nincs harmadik üléssor, és a csomagtartó mérete is jóval 500 liter alatt van.

A formatervet megfigyelve valóban nem mondanám rá, hogy egy újabb doboz, amit értékes embléma mögé csomagolva próbálnak nagyon drágán rásózni a vevőkre. Kicsit kupészerű a sziluett, fura, de nem szokványos a design. Ha a top autómárkák SUV kísérleteit nézem, akkor talán azt mondhatnám, hogy még ez sikerült a legjobban ez ideáig. Két csoportra tudnám osztani ezeket az autókat, vannak a szemnek kevésbé fájó, sőt még azt is megkockáztatnám, hogy kellemes guruló szekrények, mint pl. a Maserati Levante, a Lamborghini Urus (csak azt sajnálom, hogy nem rakták bele legalább a Huracán V10-es motorját), az Alfa Romeo Stelvio, vagy az Aston Martin DBX. A mérleg másik serpenyőjében pedig azok a típusok vannak, amit nem kellett volna elkövetni. Ilyen a Rolls-Royce Cullinan, a Porsche Cayenne, a Bentley Bentayga, a német trióról meg már nem is beszélve. Összességében nem irígylem a Ferrari formatervezőit, alkotniuk kellett egy olyan autót, ami ne hasonlítson egyik másik SUV-re sem. de maradjon Ferrari.

Legalább nem Diesel

A géptető alatt ez a járgány viszont egy sportautó szívét hordozza. A 6,5 literes V12-es szívómotor 715 lóerővel repíti a Purosangue testét. A hajtásláncot a tömegelosztás miatt transzaxiálisan építették fel, azaz a nyolcfokozatú automatikus váltómű a hátsó tengelynél kapott helyet, így 49/51% arányban oszlik meg a tömeg az első és hátsó tengely között. A tömegközéppontot a lehető legalacsonyabbra próbálták vinni, már amennyiben egy magasépítésű autónál ez lehetséges. Ehhez például karbonból készítették a tetőt.

Ugyan méretes autó, hiszen bő 2000 kg-ot nyom a mérlegen, de a versenytársaihoz képest a legkönnyebb, ehhez társul a bivalyerős motor. Mindennek az eredménye a 310 km/h fölötti végsebesség. 3,3 másodperc alatt ugrik százra, ami azért ekkora méretnél eléggé megdöbbentő. Ami érdekesség, hogy a GTC4Lussóhoz hasonlóan az első kerekek hajtása 4. fokozat fölött és/vagy 200 km/h fölött megszűnik és onnantól pusztán hátsókereksként viselkedik.

A futóművet a Ferrari mérnökei a Multimatic szakemberivel közösen fejlesztették. Ez már nagyon a jövő technológiája, az aktív felfüggesztés négy 48 V-os aktuátort használ a lengéscsillapítás szabályozására. Mivel nincsenek stabilizátorrudak, ezért a dőlés szabályozásában is ezek játszák a főszerepet. A hasmagasság kanyarodás közben akár 1 cm-t is süllyedhet.

Belső értékek

Végezetül pár gondolat a beltérről. Ha röviden kellene megfogalmaznom, akkor természetesen hozza a Ferrari színvonalat, valódi bőr, fém és karbon. Négy sportülés, nem érezni azt, hogy egy tankban ül az ember. Viszont a műszerfal számomra egy kicsit fura. Az hogy egy nagy digitális kijelzőt bámul a sofőr az még oké, de hogy az utas elé miért kellett ez a domborítás és bele az infotainment kijelző. Inkább tették volna középre, vagy hagyták volna el. Elvégre ez mégsem egy olyan szokványos SUV.

Drága lesz

Persze egy Ferrari sosem olcsó, már a fenntartása sem. A Purosangue árcédulája viszont kirivó a konkurenseihez mérten is. 400 ezer dollárt kérnek egy példányért, ez közel a duplája egy Aston Martin DBX707 típusnak, de még a Lamborghini Urus Performante változatát is megfejeli 140 ezer dollárral és még a Rolls-Royce Cullinantól is többe kerül. Azért gyanítom lesz rá bőven kereslet. Igaz, hogy ehhez vonóhorog nem lesz, tehát a drága vitorlást nem ezzel húzzák le az Adriára, ahhoz továbbra is kell egy posztró Cayenne.

Képek, forrás: Ferrari

A cikk elkészítése kb. 3 órát vett igénybe.

Total
0
Megosztások
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share