TVR Chimaera
A brit autógyártás egy érdekes klubja arról volt híres, hogy a lehető legkönnyebb sportautókat építette, amelyek a lehető legnagyobb vezetési élményt nyújtották. Ebben az érdekes közösségben olyan nevek voltak, mint a Lotus, a Triumph, az MG, a Morgan, vagy éppen a TVR. Mondhatni mindegyikükben közös, hogy a múltjukat számos vihar tépázta, némelyikük ma már nem is létezik, vagy éppen elfeledkezett azokról a régi iskola szerinti elvekről, amelyek a könnyű járgányok építését jelentette. Ebben a cikkben is egy ilyen könnyed sportautót mutatunk be, amelyet vélhetően már sokan elfeledtek.
A TVR talán az egyik leghányatottabb sorsú angol sportautógyártó. 1946-ban, amikor Trevor Wilkinson megalapította a kis műhelyét, még talán ő sem gondolta volna, hogy mennyi kézen megfordul majd a márka. Többször voltak a tönk szélén, mégis a mai napig létezik, legutóbb még 2017-ben volt szó a nagy visszatérésről, amikor bemutatták az új Griffith modellt, igaz azóta mély csend van körülöttük. Ám de révedjünk vissza a múltba, az 1980-as évekbe.
A ’80-as években a TVR a vegyészmérnök, Peter Wheeler tulajdonába került. Az ő égisze alatt mutatták be az S szériát, illetve a V6-os motorokról áttértek a Rovertől származó V8-as szívekre, sőt saját motort is fejlesztettek. Ebben az időben készültek a különféle mitikus lényekről elnevezett sportautók, mint amilyen a Chimaera is volt.
A görög mitológiában Tüphon és minden szörnyek ősanyja, Ekhidna gyermeke volt Chimaera. Az oroszlán fejű, kígyó (egyes írások szerint sárkány) fejben végződő szörnyeteg háta közepén még egy kecskefej is volt. Ördögi öszvér volt ez, mint úgy általában az angol autók. A britek ebben hihetetlenek voltak, egymás motorjait, váltóit, és még számtalan alkatrészt cserélgettek egymás között.
A Chimaera a Griffith alvázára épült, azonban megjelenésében sokkal inkább a korai TVR típusokat idézte, különösen a kerek fényszórói miatt. A John Ravensroft jegyezte formaterv megalkotásában a legendák szerint Peter Wheeler kutyája, Ned is részt vett, állítólag az első irányjelzők fészkét ő rajzolta. Az egész autó kialakítása inkább volt egyfajta túraautó, mintsem sportjárgány.Azonban erre a teljesítményadatai rácáfoltak. A Rover-féle V8-as motorok közül kezdetben a négyliteres változat volt elérhető, de már ez is 240 lóerővel mozgatta az alig egy tonna körüli autót. Az alacsony tömeg elérése a csőváznak és az arra helyezett üvegszálas karosszériának volt köszönhető. A növelt kompressziójú változat 275 lóerőt, a 4,3 literes 280 tagú ménest, a 4,5 literes motorral szerelt példányok 285 lóerőt tudhattak a magukénak. A csúcsot az ötliteres változat képviselte, 340 lóereje által 282 km/h végsebességre volt képes.
A sportossághoz azonban a motor teljesítményétől mindig többre van szükség. Ezért volt független kerékfelfüggesztés, amelyet eltérő hosszúságú kettős lengőkarokkal és gáztöltésű csillapítókkal oldottak meg. Akkoriban még opció volt a szervókormány, szerintem anélkül izgalmasabb lehetett. Persze nem feledkeztek meg arról sem, hogy meg lehessen zabolázni a Chimaera-t. Elöl 239 mm, hátul 259 mm átmérőjű tárcsafékek lassították a járgányt, a Chimaera 500, azaz a legerősebb változat esetében ez 260 és 273 mm-es tárcsákat jelentett.
A cikk elején még említettem a brit autógyártók kis klubját, amiben a könnyű sportautók készültek. Ekkoriban ez még javában igaz is volt rájuk, hiszen az olyan felesleges dolgok, mint a klíma, a már említett szervó, a hátsó hangszórók, a CD váltó, vagy az ülésfűtés extraként volt rendelhető. Ezek nélkül is megvan a sportos vezetési élmény.
Az évek során azért nem feledkeztek meg a fejlesztéséről sem. 1994-ben a Rover SD1 (LT77) váltóművét a BorgWarner T5 gyártmányára cserélték, nevéből adódóan ez is 5 fokozatú. 1996-tól a Griffith alá is a Chimera fékrendszerét építették, a műszaki alapok tekintetében már csak a futómű volt eltérő. Még ugyanebben az évben változtattak a hűtőmaszk kialakításán, amely egy egyszerűbb ketté osztott elem lett. Továbbá az ajtózárak nyitása a tükör alsó részén elhelyezett gomb megnyomásával vált lehetségessé, valamint módosították a csomagtérfedelet és a hátsó lámpát is. A beltérben újratervezett kapcsolókat használtak. Legutoljára 2001-ben változtattak az autón, ekkor az első fényszórókra maszkot húztak.
A TVR szerintem egy nagyon érdekes autómárka, amelyik eddig kizárólag csak sportautókat készített. Ugyan műszaki szempontból és az összeszerelés minőségét tekintve sosem voltak az élvonalban, de mégis olyan egyedisége van az autóiknak, hogy már csak emiatt is meg lehet bocsájtani nekik eme hiányosságokat. A Chimaera mindenképpen egy érdekes és talán TVR mércével nézve is angolosan visszafogott roadster, amely 1992-es bemutatását követően egészen sokáig, 2003-ig volt a márka kínálatában. Ez alatt az idő alatt 5256 példány készült belőle. Az idén harmincéves típusból még most érdemes beszerezni egy példányt, nem csak azért mert kuriózum, hanem azért is, mert talán még elérhető.
Képek, forrás: tvr-car-club.co.uk, tvr.co.uk
A cikk elkészítése kb. 6 órát vett igénybe.
