A GT születése

Mi az a GT és hogy született meg az első?

GT – ezernyi autón szerepel a felirat, mindenféle változatban. De mi volt az első GT és mikor csépelték el az egykor szépen hangzó jelzést? Most kiderül!

Ha volna autós szótár, a GT kifejezésnél nagyjából ez állna:

Sportos futóművel és fékkel, nagyobb teljesítményű benzines motorral és zárt, kétajtós karosszériával gyártott, extrákkal jól felszerelt, túlnyomórészt hátsókerék-meghajtású kontinentális utazójármű.

Aki idáig eljutott a szövegben az olvasni lusták korszakában, annak először is gratulálok! Másrészt már tudja is, miért mondtam, hogy elcsépelték a kifejezést. Elég, ha csak a Volkswagen Golf GTi-jére, vagy mondjuk az Opel Astra F GT-jére gondolunk, az 5-ös BMW pufirizsa GT-jéről nem is beszélve. Akkor ezek nem is valódi GT autók, csak a marketingesek agyszüleménye nyomán került rájuk a szépemlékű felirat? – tehetjük fel joggal a kérdést.

A GT rövidítés jelentése gran turismo. Angolul grand tourer, magyarul meg lehetne nagy túraautó. Kezdetben voltak sima túraautók, ezek jellemzően nyitott tetővel készültek, hogy a grófkisasszonyok napernyővel a kezükben kocsikázzanak vele a hegyi utakon, tarka pillangókat és legelésző bocikat nézegetve. A GT autók célja viszont merőben más volt. Kényelemben ugyan, de az időjárás viszontagságaitól védve, egy jól felszerelt autóban lehetett velük utazni gyorsan és nagyobb távolságokra. Jellemzően 2, vagy 2+2 üléssel készültek.

A talján elnevezésből hamar kiderül, hogy az első GT egy olasz autó volt, mégpedig az Alfa Romeo 6C 1750, amit 1929-től gyártottak. Állítólag minden nagy találmány születésénél jelen van egy magyar, ez esetben sincs ez másként. Az autót Vittorio Jano tervezte, a zseniális, magyar gyökerekkel rendelkező mérnök. Biztos vagyok benne, hogy olvasóinknak nem kell Őt külön bemutatni, nézzük inkább az alkotó helyett magát az alkotást!

Nézzünk meg egy gyárból frissen kigurult 6C 1750-et! Mi ez a traktor? – hördülhet fel az, aki harmonikus vonalakra, és impozáns megjelenésre számított. Abban az időben azonban nem így működött az Alfa Romeo, saját járműfelépítmény-üzemük csak 1933-tól működött. Jellemzően mozgó alvázakat készítettek Portelloban, majd azokat a vevő az általa kiválasztott karosszériaépítő vállalkozáshoz vitte és az igényeinek megfelelő kasztnit készítettek rá. Illusztrációként egy Carrozzeria Touring által épített 1931-es, kompresszoros modell képeit illesztem be ide, a routedasogno.com oldalról. Szerintem lenyűgöző egészében és részleteiben is, nézzétek csak!

A 6C 1750 egyébként megjelenésének évében, amelyik versenyen elindult, ott mindent meg is nyert. Volt belőle speciális motoros kivitel is, aminek egybe volt öntve a hengerfeje a blokkal, így nem éghetett át a hengerfejtömítés. Ezt csak azért írtam le, hogy az olasz gépeket nem kedvelők csámcsoghassanak valamin: „Lám, ezek már akkor sem tudtak egy rendes tömítést készíteni.”

Az évek során aztán egyre inkább fejlődött és csiszolódott a gran turismo-érzés. Kivételes eset, hogy az amúgy sokszor pontatlan és téves Wikipedia egész jó szamárvezetőként szolgál a GT-kérdéskörben.  

A 40-es években a Cisitalia 202 SC –mint az első kis lökettérfogatú GT autó vitte a prímet, majd követte a Ferrari 166 Inter. Míg előbbi egy 1,1 literes Fiat-motorral, addig az utóbbi egy kétliteres 12 hengeres Ferrari szívvel volt szerelve. De ugyebár nem a lökettérfogat, hanem a teljesítmény volt az érdekes, mindkettő kellően gyors és szép is volt.

A gran turismo, mint kategória 1951-re kristályosodott ki. Ekkor mutatták be a szintén Vittorio Jano által tervezett műszaki alapokon nyugvó Lancia Aurelia B20 GT-t, ami a leginkább jelképezi, miről is kellene szólni ennek a kategóriának. A hat szériát megélt modellből most az elsőt mutatnám be röviden.

Az 1950-es Torinói Autószalonon mutatták be az új Aureliát, amiben a világ első, szériában gyártott V6-os motorja lapult a motorháztető alatt. Erre az alapmodellre készült az akkor még külön írandó Pinin Farina műhelyében a gyönyörű kupé karosszéria. A „mezei” Aurelia és a B20 GT motorját még a második világégés alatt Francesco de Virgilio tervezte.  1991 ccm, 60 fokos hengerszögű V6-os, alumíniumból. Akkoriban és most is valóságos csodának számított. A teljesítményét ma már megmosolyogjuk talán, 75 lóerő volt. Míg a szalonban a szívszorító külleme, addig a versenypályákon a teljesítménye és a megbízhatósága szerzett elismerést a típusnak. Az évek során számtalan diadal volt köthető hozzá, ma pedig már a tipikus GT autóként tekinthetünk rá vissza.

A GT-érzést legjobban a britek kapták még el, elég csak az Aston Martin, a Jensen (az Interceptor, vagy a négy féltengelyes, az FF), vagy a Bentley márkákra gondolni. Utóbbit azért is hagytam a végére, mert minden bizonnyal egy GT autónak olyannak kellene lennie, mint a Continental GT.

Vagyis mégsem. És akkor most kanyarodjunk vissza az elejére! Számtalan autóban tapasztaltam már a gran turismo-érzést, noha vagy nem voltak nagyobb teljesítményűek, vagy éppen elsőkerék-meghajtással rendelkeztek, esetleg négy ajtóval bírtak, vagy kombi karosszériával. Szóval elcsépelt név, vagy sem, rajtad múlik, Kedves Olvasó, hogy miben találod meg a GT-t. Megtaláltad már valamiben? Írd meg nekünk!

Total
0
Megosztások
2 hozzászolás
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share