Alpesi álom

Kora reggel van, az erkély ablakán már szűrődnek be az első napsugarak a hegyormok felől. Kinézek az ablakon, az Alpok mögött jön fel a Nap, ma odamegyek autózni, és tudom, hogy mivel. Itt Livigno környékén ilyenkor már mindent vastagon hó borít, ezért már igen korán az összes autómra felpattintottam a téli gumikat. Leballagok a garázshoz, a Maserati most nincs itt, a szerviz küzd a váltóművel, bevallom a legutóbbi szerpentinezés nem volt kíméletes, a Thesisen karácsonyfázik a műszerfal, és különben is elöl hajt. De itt van ő, az olasz díva. Ma az ő gerincét tekerem meg a hegygerincen.

Milyen szép és visszafogott.

Behuppanok a sportos, de még pont kényelmesnek mondható ülésbe. Igazi utazóautó ez, aminek a hosszú gépteteje alatt a kulcs elfordítása után elkezd dorombolni mind a tizenkét henger. Az ágaskodó lovacskával szemezek a kormány közepén, miközben kigyúlnak a műszerfal fényei és sejtelmes zöld színben kezd pompázni a két főműszer. Hagyom egy kicsit, hagy melegedjen, járja át a finom olaj a szív minden kamráját.

A 65 fokos hengerszögű 5,5 literes V12-es miután bemelegedett igazán könnyedén mozgatja az 1690 kg-ot nyomó gran turismót. Később az 550 Maranello típusba is ennek a motornak a továbbfejlesztett változatát építették. Kapcsolok egy egyest és kigurulok a garázsból. A 442 ló ugrásra készen várja, hogy a jobb oldali pedált ostorként használva hajszoljam őket előre. Az utakon vékony hóréteg, hajnalban esett, mínusz két fok. Nem éppen strandidő, ezért jó is ilyenkor a finom bőr kézrevalóban markolni a kormányt és kapcsolgatni a tömör fém váltókarral, ami szintén olyan rideg, mind a téli külvilág.

Azon Ferrarik egyike, aminek nem csak a piros szín áll jól.

Reggel van még, a környék épp csak ébred. Legurulok az egyik helyi kis kávézóhoz, aki erre jár, az mind megcsodálja Pietro Camardella alkotását. Kérek egy eszpresszót, bárhol is jársz Olaszországban, ezt mindenhol jól csinálják. Hozzá pedig egy kis croissant, némi narancslekvár társaságában. A reggeli után rákacsintok a kis barna pultos lányra, át is fut a gondolat rajtam, hogy milyen jól is mutatna a bézs Connolly bőrülésben. De nem, ma egyedül tekergek, én és az autó a mindent átjáró benzinparfümbe burkolózva.


Modificata

1998-ban mutatták be a Ferrari 456M, azaz Modificata változatot. Ez volt a továbbfejlesztett kiadás. Műszaki szempontból némileg változtattak az aerodinamikán, valamint a hűtőséi rendszeren. Az utastérbe új ülések kerültek, kevesebb mérőműszer maradt a középkonzolon. Továbbá a korábban a váltókar előtt lévő speciálisan kialakított Sony fejegységet egy Becker váltotta fel, amely a kulissza elé került. Kívülről talán az eltérő ködlámpák a leginkább szembetűnőek, a 456M hűtőmaszkján belülre került két ködfény. A 456M volt az első szériaautó, amelynek a gépteteje szénszálas anyagból készült a korábbi kompozit anyag helyett. Ezeket a típsokat már a Bosch Motronic M5.2 motorvezérlővel szerelték fel, megváltoztatták a gyújtási sorrendet is, így ezeknek az autóknak a motorkódja már F116 C a korábbi B/C jelzés helyett.

A típusnév egy henger térfogatára utal köbcentikben kifejezve.

Beülök és ismét életre keltem a V12-es hangszert. Felkapcsolom a világítást, a bukólámpák bágyadt tekintetéből áradó szúrós xenon fény csillan a havon. Elindulok, utam Trepale és San Carlo irányába vezet, az út viszonylag tiszta. Hiába na, azért az olasz közút teszi a dolgát. Végigzongorázom a váltómű mind a hat élményfaktorát. A lovak egyre harsányabban nyerítenek, a tempó kiváló. 309 km/h a végsebessége, egykoron az egyik leggyorsabb utcai autó volt ez, de most nem hajszolom a végletekbe. Közben szól a Radio Monte Carlo, igazi gran turismo érzés ez, a nagybetűs dolce vita..

Ez a példány 1996-os, még Pininfarinánál készült, ezután helyezték át a gyártást a Ferrarihoz. Ügyesen megoldották, ahogy az acél vázhoz hegesztették az alumínium elemeket, ehhez a speciális feran nevű anyagot használták. Kellően merev és stabil az egész járgány. csak úgy szeljük a kilométereket. Gyorsan leérek San Carlo-ba. Lazán végiggurulok a városon, a zöld berlinettát mindenki megnézi, amerre járok.


Különleges változatok

A közönség számára ugyancsak a 2+2 üléses 456 GT és GTA változatvolt elérhető, azonban egyes nagyon exkluzív ügyfelek igényeit a Ferrari sem hagyta figyelmen kívül. Így született meg a 456 GT Saloon, azaz a négyajtós szedán változat, amelyet a szép hosszú nevű Hassanal Bolkiah ibni Omar Ali Saifuddien III, röviden Brunei szultánja részére készített a Pininfarina. A fiának, a hercegnek Venice utónéven készítették el a kombi változatot. Ez volt az első puttonyos Ferrari. A szultánnak ezután készítettek Spydert is. A kaliforniai R. Straman cég készített kabrió átalakítást is, az egyiket Mike Tyson rendelte meg. Míg egy targa változatot a híres kosárlabdázó, Shaquille O'Neal részére készítettek el. Ebből kivették a hátsó üléseket, hogy a méretes játékosnak elegendő lábtere legyen.

Nem állok meg sehol, a hófödte kis települések között suhanok, elhagyom Semogo-t, Isolaccia-t, Pradelle csak egy pillanat. Molina után az elágazóban lassítok, visszakapcsolok kettesbe és enyhe gázt adok. Balra fordulok, csodálatos hangorkán közepette. Északnak veszem az irányt, cél a Stelvio hágó…

Reggel van, december 25. Az asztalon egy üveg Martini társaságában a Miki Biassion által dedikált sapka. Emlék San Marinóból, a Rallylegendről. Itt szemezek a kis piros Ferrari 456 GT modellautóval. 1:43-ban is gyönyörű a forma, és ez még Made in Italy. Micsoda álom volt ez, biztos a Martini az oka. Karácsony van!

Képek: Ferrari

A cikk elkészítése kb. 5 órát vett igénybe.

Total
0
Megosztások
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share