Rhône-Alpok, Franciaország
Antraigues sur Volane apró település a La Volane-patak mentén, de annál jelentősebb az autósport történetében, amit egyrészt a Monte-Carlo Rallye útvonalának, másrészt egy kis vendéglátóhelynek köszönhet. Ugyanis e falu egyik szűk utcájában, a D578-as főút mentén áll egy étterem, amit 1964-ben vásárolt meg Albert Jouanny feleségével, Yvonne-al. A kis éttermet átalakították és családi vállalkozásként működtették.
Az étterem talán csak egy maradt volna a sok közül, ha 1966 telén nem fékez egy Renault R8 Gordini az épület előtt. Az akkor még szinte ismeretlen Jean-Claude Andruet és navigátora járták a pályákat, de megéheztek és szállásra is szükségük volt. Andruet így emlékezett vissza a történet kezdetére:
„Charbonnières-ben voltunk és nem volt túl sok időnk, ráadásul egyáltalán nem ismertük a környéket. Nem volt szállásunk, és Yves édesapja – aki nagyon kedves ember volt – felajánlotta, hogy elhelyez minket a házában. Itt kezdődött a barátságunk.”
Jean-Claude-ék szállást kaptak a család egyik szobájában, vendéglátóik pedig mindig kedveskedtek nekik valamivel. Így volt ez azon a bizonyos napon is, amikor Yvette – Albert és Yvonne lánya – házi almás pitével kínálta a vendégeket. Andruet nagyon kedvelte a süteményt, és a szállásadók vendégszeretetének – na meg a pitének – igen hamar híre ment a rallye pályák mentén.
Ön- és étvágygerjesztő folyamat
A La Remise előtt egyre több versenyző tartott pihenőt, majd ennek folyományaként a sajtó is rátalált a helyre, ahol gyors interjúkat lehetett készíteni. Végül már kimondatlanul is a verseny kötelező részévé vált az almás pite fogyasztása Jouanny-éknál.
Nekik pedig nem kellett több: tálcán kínálták a Monte-Carlo Rallye hőseit az almás süteménnyel. Aztán Albert Juoanny gondolt egyet, és a 70-es években felkereste a Monacói Autóklubot. A verseny hivatalos elemévé akarta emeltetni velük a pite-evést. Sikerrel járt, a szép hagyományt azóta is hivatalos programként tartják számon a verseny során. Legutóbb pár napja, a Monte-Carlo Historique mezőnyének készítettek jópár száz almás pitét.
A vendéglő vezetése az apa, Albert 1989-es halála után szállt Yves-re. 2011-ben még Albert monacói herceg is tiszteletét tette a La Remise-ben, a Monte-Carlo Rallye centenáriumán. Az vendéglátóhely 2014-ben alakult múzeummá, étteremként ma már csak kis kapacitásban üzemel.
Vendéglősből versenyző
A La remise-ben nemcsak a Monte-Carlo Rallye idején, hanem az év többi részében is gyakran fordultak meg rallye versenyzők, hiszen a környék legendás pályáin más versenyek is futottak. Andruet is gyakran visszajárt a család barátjaként, így Yves gyakran vele tartott pályát felírni. Várható volt, hogy előbb-utóbb beszippantja a rallye világa. Andruet 1974-ben kérte fel navigátornak, 1975-ben pedig a vendéglős lelkes fia már egy Lancia Stratosban mondta az itinert a híres pilótának a Monte-Carlo Rallye-n.
Célba ugyan nem értek a legendás, Alitalia-dekoros szépséggel, de már nem volt megállás. A navigátorülés után Yves a vezetőülést is kipróbálta. Több verseny mellett a Monte-Carlo Rallye-n 1981-1984 között vett részt egy Opel Kadett GT/E-vel.
„Büszke vagyok a versenyekre, de az étterem, a szüleim munkája nekem mindennél fontosabbak voltak, így nem merültem bele jobban.” –emlékszik vissza a bukósisakban töltött időkre.
És akkor a vancello.hu történetében először – és valószínűleg utoljára – egy recept következik! Ugyan még nem kóstoltuk a La Remise híres sütijét (a közeljövőben lesz dolgunk arrafelé, úgyhogy tervezzük!), így nem tudjuk mennyire pontos az alábbi francia almás pite receptje, de ha valakinek volt már hozzá szerencséje, majd kijavítja, vagy megerősíti az alábbiakat.
Francia almás pite
A sütőt 180 °C-ra melegítjük, közben kivajazunk hat darab muffinformát.
Helyezzünk 1/3 csésze cukrot egy kis, vastag aljú serpenyőbe, rázzuk meg, hogy egyenletesen terüljön el, és tegyük a tűzhelyre, közepes-alacsony lángra.
Tartsuk a cukrot közepes-alacsony lángon, és várjuk meg, amíg felolvad. A folyamat több mint negyed óráig tart, ne keverjük! Végül a cukor megolvad, és sötét aranybarna színűvé válik. (Én itt gyújtanám fel a konyhát – Vancello)
Amíg a karamell kialakulására várakozunk, tekerjünk ki egy leveles tésztalapot és vágjunk 6 akkora kört, mint a muffinformák teteje. Nem baj, ha a körök kicsit nagyobbak, kisebbek viszont ne legyenek.
Ha a cukor teljesen felolvadt, vegyük le a serpenyőt a tűzről, és gyorsan keverjük hozzá a citromlevet óvatosan, mert a citromlé fröcskölni fog a forró karamellel, majd azonnal osszuk el egyenletesen a karamellt a 6 muffinforma között.
Helyezzünk négy kis szelet almát minden muffinformába, az aljára kerülő darabokat a kerek felükkel lefelé kell behelyezni.
Tegyünk fél teáskanál vajat és szórjunk egy teáskanál cukrot minden muffinformába.
A tésztából vágott körökkel fedjük le a muffinformákat, a tészta széleit a formákba bújtatva, majd villával böködjünk kis lyukakat minden tésztakörbe.
Tegyük a formákat az előmelegített sütőbe, és süssük 25-30 percig, vagy amíg a tészta aranybarna és az alma puha nem lesz.
Vegyük ki a sütőből, majd óvatosan nyomkodjuk le a tésztát, hogy biztosan odatapadjon az almához, ügyelve arra, hogy a forró karamell ne fusson ki a formákból.
Hagyjuk állni 8-10 percig, hogy hűljön kicsit, aztán egy kanál segítségével vegyük ki a kész pitéket a muffinformákból. Helyezzük őket tányérra, immár tésztával lefelé. Ha egy-egy alma leesne, nyugodtan tegyük vissza a pitére.
Lehetőleg melegen tálaljuk! Jó étvágyat!
Képek és források: autonewsinfo; francebleu; leblogauto
