A neves francia sportautómárka, amelyet egy olasz származású autóipari pionír alapított az egykoron Németországhoz tartozó Molsheim városában, igazán viharos története során megélt egy rövid olasz korszakot. 40 évvel azután, hogy az eredeti cég csődbe ment, 1987-ben Romano Artioli, olasz autórajongó üzletember megalapította a Bugatti Automobili S.p.A. társaságot, azzal a céllal, hogy felélessze az Ettore Bugatti által alapított neves autómárkát, és újból kiváló autókat készítsen. Artioli álma az EB110 képében valósult meg. Azonban szeretett volna további típusokat is készíteni, azonban a márka olasz korszaka elég rövid ideig tartott, az 1995-ös csőd a Bugatti EB112 koncepcióautót is elsodorta. Erről az autóról fog szólni ez az írás.
Artioli az EB110 elkészülte után megbízta az ItalDesign stúdiót, hogy készítsenek egy négyajtós Bugattit. A múltbeli típusokból inspirálódó formaterv Giorgetto Giugiaro munkája. Ha már múltbeli modellek, vegyük sorra miből is merített ihletett Giugiaro. Egyrészt a Type 57 Galibier, az oldalüvegek ívei, főként a hátsó ajtóké onnan lehet ismerős, ugyanakkor egyes vonalakban fel lehet fedezni a Type 55 Tank és a Type 57 Tank típusokat, de ami egyértelműen beazonosítható, az a Type 57 Atlantic. Ez utóbbi modellre az EB112-t hosszában kettéosztó vonal utal, amely a hátsó szélvédőt is megfelezi. Illetve az autó lejtős háta is egyértelműen az Atlantic gömbölyded formáit idézi.
Szokatlan, de érdekes megjelenése van ennek az autónak. Az orr részen hangsúlyos a patkóalakú hűtőmaszk és a két íves lámpatest, ami szerintem a későbbiekben a Veyron fényszóróinak a megalkotása során is előtérbe kerülhetett. De amennyire különleges a külső, annyira egyedi a belbecs is. Ahogy az egy Bugattihoz méltó, ennél a modellnél sem kötöttek kompromisszumot a felhasznált anyagok körét és minőségét illetően.
A karbonból készült vázszerkezetre alumíniumból készült a karosszéria. A beltérben a legnemesebb bőrrel burkoltak szinte mindent, illetve mogyorófából készült betétekkel dekorálták az egyes részeket. Mármint ez az összeállítás igaz az első, vörös színű prototípusra. Ugyanis három EB112 készült el összesen, de azok sem teljes mértékben az 1995-ös csődig.
A Bugatti EB112 premierjét 1993 márciusában, a Genfi Autószalonon tartották. Akkoriban az Automobil Magazine a világ legszebb autójának titulálta. Ízlések és pofonok, nekem személy szerint tetszik, és nem azért, mert Bugatti. Az autó szíve egy Volkswagen-származék hatliteres, hengerenként ötszelepes V12-es motor, amely az orr részben került elhelyezésre, de az első tengely mögé építették be, így javítva a tömegelosztást. A motor 460 lóerőt és 590 Nm forgatónyomatékot állított elő, amely a hatfokozatú manuális váltóművön keresztül az összes kerékhez eljutott. Egy szofisztikált állandó összkerékhajtási rendszert készítettek ehhez a típushoz, ami akkoriban megint csak nem volt jellemző sem a luxusautókra, sem pedig a szupersportautókra. Ha már így rátértünk a számadatokra, akkor essen néhány szó a menetdinamikáról is. Nulláról 100 km/h-ra 4,3 másodperc alatt ugrik, a végsebessége 300 km/h, akkoriban erre semmiféle négyajtós nem volt képes.
Artioli cégének csődje után a további két félkész prototípus és a Genfben kiállított első példány Gildo Pallanca Pastor birtokába került, az övé többek között a Venturi és a Radio Monaco is. A két félkész autóból kettőt a Monaco Racing Team fejezett be 1998-ban, ezek közül a fekete továbbra is Pastoré, aki 1995-ben jégen futott sebességrekordot is beállított vele: 315 km/h, az átlag pedig 296 km/h volt.. A négy létező Bugatti EB112 egyrészt színben is eltér, a ’98-as példányok fekete és antracit színben pompáznak, ezeknek a beltere is sötét bőrözéssel van ellátva és fa helyett, fém burkolatokat alkalmaztak. A kék szintén egy ’93-as, de nem működő prototípus, a fáma szerint később ezt ugyanúgy átfestették vörösre. Ugyanakkor a három autó külseje finom eltéréseket is mutat, egyrészt a hátsó lámpák elhelyezése, másrészt bizonyos aerodinamikai elemek miatt. Az kék színű autón például van egy kis hátsó szárny.
A Bugatti EB112 ugyan csak egy koncepcióautó maradt, ugyanakkor egy álom megvalósulását is szimbolizálja. Romano Artioli nagyra törő álmaiét, amelyek csődbe vitték a cégét. Máshogy tekintve erre a csodás autóra látható, hogy a későbbi VW-éra formai alapjait is megadta, gondoljunk csak az EB118 és az EB218 koncepciókra.
Forrás, képek: Italdesign, Bugatti, carstyling.ru
