Mennyi mindenről tudnának mesélni azok a különleges járgányok, amelyeket egyik napról a másikra hagytak magukra egy garázs, vagy pajta mélyén. Azok az autók, amelyek már a megjelenésükkor is különlegességnek számítottak. Hol az Alpok szerpentinjein és hágóin falták a kilométereket, hol a napfényes riviéra bárjai előtt pompáztak, vagy épp Monte Carlo kaszinóinak parkolóit ékesítették. Gazdáik egykoron bizonyára izgatottan várták az átadásukat a szalonban, az első kilométereket. Aztán évtizedekig porosodtak elhagyatottan, hogy egyszer egy szép napon újra napvilágra kerüljenek, megmeneküljenek az enyészettől. Többségük igazi időkapszula, az autótörténelem egy-egy különleges darabja, mint ahogyan ez a Ferrari 365 GT 2+2, amelyet 1981-ben állítottak le.
Amikor 1967-ben bemutatták ezt a típust a Párizsi Autószalonon, akkor igen nagy reményt fűztek hozzá. A többi Ferrari sportosabb és gyorsabb volt, mint bármelyik 2+2 üléses, és ugye azok díszelegtek a címlapokon, illetve a poszterek sokaságán. Azonban ezekből a négyüléses autókból többet lehetett eladni és a pénz bizony jól jött a Ferrari háza táján.
Aldo Brovarone vetette papírra a Ferrari 365 GT 2+2 vonalait a Pininfarina stúdiónál. Az orrát az egy évvel korábban bemutatott 365 California modellről vette, minden más teljesen egyedi. A karosszériát kézzel készítették a Pininfarinánál, a végszerelést a Ferrari üzemében végezték. Ennek a Ferrari típusnak az érdekessége, hogy ez volt az első, amelyik hátul is független kerékfelfüggesztéssel és négy tárcsafékkel készült. Ráadásul a hátsó futómű önszintezős Koni. Továbbá szervórásegítéses kormány és fék is került bele, illetve légkondicionáló és elektromos ablakok. Ez az autó bizony négy főnek kínált komfortos utazást és még a csomagoknak is jutott hely. A vevők körében hamar népszerű lett, négy év alatt 800 példányt gyártottak.
Ez a konkrét darab a 84. autó, 1968-ban készült, a belga importőr, Jacques Swaters rendelte meg az egyik ügyfele részére. Belgiumba mindössze négy példány exportáltak. Ez az autó Céleste Métallisé színben készült és Franzi fekete bőrbelsővel, illetve Borrani kerekekkel. A dokumentációk szerint 1968 júliusában vette át az első tulaja, “V” úr, aki egy belga gyógyszerész volt. Tíz évig használta, 35 ezer km-t ment vele, ezután 1978 júniusában eladta egy francia orvosnak.
Az orvos hozzávetőlegesen három évig használta, majd 1981-ben elment a tengerentúlra. A kék színben ragyogó Ferrari pedig a garázsában maradt, egészen 42 évig. Szerencsére gyári állapotában maradt, igaz itt-ott rozsdás és porlepte, de szerencsére a hajtáslánca is az eredeti. A 4,4 literes V12-es Colombo-féle motor 320 lóereje az elmúlt 55 év során mindössze 38 ezer km-en át repítette ezt a csodás Ferrarit.
A különleges gran turismót november végén fogják árverésre bocsájtani. A tervezett kikiáltási ára 100-150 ezer euró között várható. Aki megszerzi, és elvégzi a restaurációt, az egy igazán különleges járgányt tudhat majd a garázsában.
Forrás, képek: Aguttes
