Lancia Delta mentés – 4. rész

Majdnem eladtam az álmom, de aztán jóra fordultak a dolgok.

Régen írtam a Deltáról, pedig nem telt eseménytelenül ez az év sem. Nagy dolgok történtek idén, miközben megéltem egy erős mélypontot is. Ilyen ez, hullámhegyek és völgyek követik egymást, a látszólagos reménytelenség egyszerre átcsap csodába és megindulnak a folyamatok. Üljetek fel velem a Lancia Delta hullámvasútjára!

A mélypont

Régóta kerestem egy jó karosszérialakatost. Gyula cimborám kézenfekvő megoldás lett volna, de nála annyi autó áll hegyekben, hogy ebben az életben nem került volna sor rá. Kitaláltam, hogy apránként odahordom neki, de a sok munka mellett a csomagtartó fedelét sem tudta megcsinálni nekem.

Így hát keresésbe kezdtem. Képbe került egy szimpatikus ember, akivel nagyon jókat beszélgettünk, és tényleg jól dolgozik, de valahogy szerencsétlenül jöttek ki a dolgai, és több halasztás után végül letettem róla. Évek óta gyötört a rozsdátlanítás kérdése, és fogytán volt a türelmem.

Kaptam egy ajánlatot máshonnan, de egy szerény 1.200.000-es árajánlat után úgy gondoltam, hogy nem kell folytatnunk a diskurzust.

Közben egy Ricambi Originali címkével ellátott bal hátsó ajtót azért levadásztam Alcsútdobozon, hiszen annyival is kevesebbet kell javíttatnom. Annyira örültem a prédának, hogy majdnem azzal aludtam. Szerencsére Vancelloné lebeszélt erről, pedig minden új alkatrésszel próbálkozok.

Talán sokakban felmerül, miért nem szövetkeztem egy jó szakemberrel, hogy reklámért cserébe elkészíti nekem az autó lakatos munkáit? Nos, azért, mert a jó szakembernek nem kell reklám, rosszhoz meg nem szerettem volna vinni az autót.

Hűlt helye…

Nyár elejére teljesen elkeseredtem. Amúgy is összecsaptak a hullámok a fejem felett, állandó időhiánnyal küzdöttem. Elegem lett és meghirdettem a Deltát a Vancello Classic Marketen (Akkor még az eredeti nevén, a roncsvadaszok.hu-n futott. Annyian lopták el és éltek vissza ezzel a névvel gennyes kereskedőktől a Facebook-szerencsevadászokig, hogy elcséplődött, nekünk meg kellemetlen velük azonosulni, ezért változtatunk rajta). 5 órán belül megvették látatlanban, utalták az előleget is. Legalább a hirdetési oldalunk virágzik!

Itt vége lehetne a történetnek, a nagy Vancello feladta, sőt eldobta az álmát, ez is csak papolni tud, mint a többi „nagy” megmondóember. De nem így lett. Amikor a csomagolásra került sor, ránéztem szerencsétlen Simonára és tudtam, hogy innen ez az autó sehova nem megy. Sűrű elnézéskérések közepette visszautaltam az előleget és lemondtam a két héttel később történő szállítást.

Viszik valahová!

A csoda

Hallva a történetet, Festő Laci barátom sietett a segítségemre. Azt mondta, tud egy lelkes, fiatal, dolgozni tudó és akaró lakatost. Javasolta, hogy tegyek vele egy próbát, nem fogom megbánni. Ám legyen!

Márk – az említett emberke – eljött megnézni az autót, mondott egy nagyságrendi árat, meg egy dátumot. Eddig eljutottam már mással is, de nála egészen más volt a helyzet. A megbeszélt időpontban megérkezett hozzá a gép, és nekilátott a lakatolásnak. Márk – amellett, hogy szintén szimpatikus szaki – rendkívül rugalmas is. Hogy munka mellett ne kelljen hozzá rohangálnom, de a cikkhez legyenek fotók, majdnem minden nap küldött képeket és videókat arról, mivel haladt éppen.

Mondanom sem kell, a csontvázak sorra dőltek ki a szekrényből, és több hiba is előjött, ahogy azt Márk is jelezte már előre, meg igazából láttam már annyit, hogy tudtam én is, hogy ez lesz. Vigyázat, horror-galéria következik!

Az autó bal hátulja volt talán a legrosszabb állapotban. Itt egy karambol utáni javításnak köszönhetően sem sárvédő ív, sem fenéklemez, igazából semmi sem volt, ezeket táblalemezből kellett újra megalkotni. Ezen felül a küszöbök cserére, a tornyok és az ajtók, sárvédők, kerékdobok javításra szorultak. Mind. Komolyan, még a tetőlemezben is volt egy horpadás, egyedül a motorháztetőn nem kellett semmit csinálni. Azt azért ne feledjük, hogy ez az autó szeptemberben múlt 37 éves…

Lendület

Miközben Márk már dolgozott az autón, Agnelli 8.32 István márkatárs elébem tolt egy hátsó ajtókról szóló hirdetést.  A mester még nem tartott ott a lakatolásban, így 20 percen belül, mindent félredobva rohantam Tatára, ahol két darab rozsdamentes, hibátlan, 20 éve száraz padláson tartott ajtóval gazdagodtam. Ezzel az idén vásárolt Delta-ajtók száma háromra emelkedett, és az autó is haladt végre a cél felé, hurrá! Kezdtem újra hinni benne, hogy nemcsak egy lom marad, amiről maximum beszélgetni tudok, hanem fogjuk még együtt róni az Alpok útjait.

Az autó az ígért időpontban elkészült, felülmúlva minden várakozásomat. Nem restaurálást kértem (nem OT-ra készül és nem is marad gyári), hanem tisztességes munkát, amit nem akarok 5 év múlva újra megismételtetni. Úgy érzem, megkaptam!

Az autó visszakerült a garázsomba, egy nappal azt követően, hogy a napi Lybrám is elkészült 5 hónapnyi lakatosnál állás után és pár nappal a 37. születésnapja előtt. Fizethettem, de boldog voltam!

Újra a lakhelyén.

Ezután sem maradtak annyiban a dolgok. Készülnek a lámpái, olvasói segítséggel lett egy rég áhított gyári sportkormány hozzá, most pedig éppen kárpitanyagot keresek a vezetőülés javításához. A festés tavasszal várható, közben pedig igyekszem polcra tenni az új fékeket és futómű-alkatrészeket. A napokban lekerül róla a karburátor is, egy felújítás erejéig. A következő részben már ezek megtörténtéről fogok beszámolni a Tisztelt Publikumnak.  

Az ilyen dobozokra gerjedek. 🙂
Total
0
Megosztások
1 hozzászolás
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share