Aki ismeri Enzo Ferrari életét, illetve a márka és a Scuderia Ferrari történetét, az bizonyára tudja, hogy kevés ennyire izgalmas és színes történet van a világon, mint annak a birodalomnak, amit a Commendatore alkotott, amelyben élt. Brock Yates – Enzo Ferrari, egy birodalom, és ami mögötte van című életrajzi könyvéből szépen kirajzolódik az a korszak, az az ember, aki nekünk autórajongóknak sokat adott. Yates könyvének hátsó borítóján úgy záródnak a sorok, hogy „a kötet alapján készülő film Michael Mann rendezésében Hugh Jackman és Noomi Rapace főszereplésével 2019-től látható a mozikban.” Nos 2023-ban végre elkészült a film, Adam Driver és Penélope Cruz főszereplésével. Én már nagyon vártam, kíváncsi voltam, hogy vajon melyik érdekes fejezetet tudják a képernyőre vinni, és mennyire tudnak korhűek és hitelesek maradni.
A filmben a Dino halála utáni évben találjuk magunkat, azaz 1957-ben. Csapások sorozatán volt túl Ferrari, szeretett fiát elveszítette, az 1956-os Le Mans-i 24 óráson az angolok szerezték meg a dicsőséget, és persze anyagilag sem állt olyan jól. Ebbe a miliőbe repíti vissza a mozizókat Michael Mann filmje.
A vásznon megelevenedik Modena és a teljes Emilia Romagna régió benzingőzös világa. A fő történeti szál az 1957-es Mille Miglia drámai futamára épül. Adolfo Orsi, a Maserati tulajának és Enzo Ferrarinak a rivalizálása remekül átjön a film alatt, mint ahogyan a Maserati 350S és a Ferrari 315 S versenyautók technikát és pilótát nem kímélő hajszája is a Róma és Brescia között megrendezett versenyen.
A kor sztárpilótái sorakoztak akkor mindkét márka alakulatában. Piero Taruffi, Wolfgang von Trips, Olivier Gendebien, Peter Collins, Striling Moss és a tragikus sorsú Alfonso de Portago. Mindannyian szerepelnek a filmben, és igen Portago végzetes balesetét is, ami Guidizzolo közelében történt, hűen ábrázolták. Ám nem vagyok sufnituner, ezért nem spoilerezem le ezt a részt. Az autók látványa és a hangok miatt is érdemes megnézni ezt a filmet, tényleg csak az illatok hiányoztak a vetítés alatt, úgy lett volna autentikus. (Szerencsére a kellő hangerő elnyomta a csámcsogó, zacskóval zajongó és kólát szürcsölő közönséget.)
Hogy Adam Driver fizimiskája mennyire adta vissza Enzo Ferrari-t, azt nehéz megítélni. Penélope Cruz viszont remekül alakította a feleségét, Laurát, aki egy tipikus olasz hisztérika. Bár itt talán túlzóak voltak a készítők, hiszen a Commendatore életrajzi könyvéből nekem úgy tűnt, hogy Laura sokkal inkább háttérbe húzódó volt, aki inkább támogatta férje szeszélyes hóbortját, az autóversenyzést. Ferrariról köztudott volt, hogy megveti az utcai autókért érdeklődő vevőit, ez egy jelenetben ízesen meg is mutatkozott.
A filmben szerepel Nina Lardi, és Enzo sokáig titkolt fia, Piero is, sőt még pár jelenet erejéig Ferrari édesanyja, Adalgisa Bisbini is megmutatja, hogy milyen egy vérbeli olasz anyós. Aki pedig autórajongó és ismeri az olasz autógyártás főszereplőinek történetét, illetve a szokásait, az figyelje meg jól Gianni Agnelli, a Fiat vezérének karóráját.
A filmet nem akarom sem a Rush, sem pedig a Ford vs. Ferrari alkotásokhoz hasonlítani, mert ez más, másról szól. Az emberről, aki megalkotta az olasz sportautó fogalmát, és akit csak a versenyzés érdekelt. Menjetek el és nézzétek meg, érdemes.
