F1, P1, W1

McLaren W1

Ha a szupersportautók időszámítását a Lamborghini Miurához mérjük, akkor a hipersportautók korszakát mindenképpen a McLaren F1 több, mint 30 évvel ezelőtti bemutatkozásához datálhatjuk. Arról a különleges háromüléses gépről anno ebben a cikkünkben emlékeztünk meg. Azóta még egyszer csavartak egyet a kategórián, hiszen 2012-ben mutatták be az első hibrid hipersportautót, a P1-et. Újból eltelt 12 év és most éppen egy újabb nagy dobásra készülnek, az újdonság pedig nem más, mint a W1.


Még mielőtt belevágnék az új McLaren bemutatásába, hagy osszak meg veletek egy hétvégi történetet. Épp vasárnap Fehérvár felé tartottunk az M0-ás autóúton, Vancello Viktor ment elöl a Lanciával, ő volt a felvezető autóm, én mentem utána a Maseratival. Egész úton a fülemben lévő headset-en keresztül kommunikáltunk, amikor is mondtam Viktornak, hogy figyelj csak valami fura sárga-zöld nagyon lapos sportautó jön mögöttem a távolba. Mondtam is, hogy szerintem McLaren. Közelebb ért és valóban a brit márka egyik járgánya volt az. Nem sietett sehova, nem dühös tahó módjára tiporta neki, szép nyugodtan elment mellettem, alaposan végig mérve a Bárónő kecses testét, amely a szürke úton méltóságteljesen haladt a sok tahótaxi között. Talán a Mclaren pilótája is megörült a klasszikus Maseratinak, hogy végre lát valami egyedit a sok egyenhűtőgép között. Viktor meg is jegyezte, hogy őt ez a gép nem érdekli, nekem pedig eszembe ötlött az egykori F1. Aztán tegnap este mit olvasok a külföldi szaksajtóban. Debütált az új McLaren hipersportgép.


Érdekes, hogy útközben egyszer szóba került azt is, hogy igazán jó autókat ma már megint csak a felsőpolcos márkák készítenek. Említettük a Ferrarit, a Maseratit, a magam részéről a Lamborghini és az Aston Martin merült még fel. Abban meg is egyeztünk, hogy a britek közül a közös nevező az Aston. E sorok írása közben eszembe jut, hogy azért Bruce McLaren is elég jelentős tenyérlenyomatot hagyott az autóiparban és a versenypályákon is. Szóval kanyarodjunk is vissza ennyi történetmesélés után ezen cikk főszereplőjéhez.


Először is, miért nevezték el W1-nek? Ez nagyon egyszerű, a márka F1-es kötődését szimbolizálja, méghozzá két igazán fontos jelentést hordoz. Az egyik az, hogy idén 50 éve annak, hogy a McLaren csapata megszerezte az első F1-es konstruktőri világbajnoki címét. Másodsorban a sors hozta úgy, hogy éppen a legutóbbi F1-es futamon, Szingapúrban Lando Norris győzelmével a csapat ismét átvette a konstruktőri versenyben a vezetést, így az autó bemutatója a lehető legjobbkor történt.


A forma talán megosztó lesz, nem mondanám olyan visszafogottnak, mint a P1 vonalai, vagy akármelyik másik mai McLaren sportautóé, a lágy vonalak minden porcikáját kiirtották a tervezők. Élesen húzták meg a lámpák kontúrjait, a két tónusú fényezés pedig még jobban ráerősít az egyes karosszériaelemek nyers funkcionalitására. Az összes légbeömlőnek, kivezető nyílásnak és aerodinamikai elemnek megvan a maga funkciója. Beleértve a „McLaren Active Long Tail” elnevezésű hátsó szárnyat is, amely akár 300 mm-rel is nyúlhat hátrafelé. A méretes és látványos diffúzorról nem is beszélve, inkább tűnik versenyautónak, mint utcára engedhető járműnek. Wokingban 350 órát játszottak a szélcsatornában és 5000 ponton mérték az autó levegővel való találkozásának hatásait. Ha talán szép nem is, de mindenképpen a legjobb aerodinamikával rendelkező McLarent sikerült megalkotniuk.


Mindössze 1399 kg-ot nyom a W1, így egy tonnát pontosan egy olcsó német sportautónyi lóerő, azaz 911 mozgat. A hajtásrendszer összteljesítménye 1275 lóerő, amely zömében a négyliteres, teljesen újfejlesztésű V8-as duplaturbós szívből ered, ismételten Porschét idéző teljesítménnyel: 928 lóerő. Míg a kis E-modulnak becézett villanymotor szerény 347 lóerőt dob a játékba. Ennek az áramellátásáról egy szerény 1,4 kWh kapacitású újratölthető elem gondoskodik. Ezzel a kombinációval 2,7 másodperc alatt már 100 km/h-val lehet száguldani. A végtelen száguldásnak, aminek talán soha egyetlen egy példány sem lesz kitéve, az elektronika szab gátat 350 km/h tempónál. Önmagában villannyal csak alig több, mint 2,5 km-t képes megtenni, nyilván azt is csak azért, hogy csöndben elguruljunk vele az utca végére, hogy ott röffenjen be a V8, megmentve ezzel a bolygót a pusztulástól és megőrizve teslás szomszédaink sötétzöld lelkivilágát az éjszaka közepén. A hátsó kerekekre egyébként egy nyolcfokozatú váltóművön keresztül juttatják el a tesztoszteront.


Ha már kerekek, akkor a méretekről se feledkezzünk meg. Elöl 265/35, hátul 335/30 méretű Pirelli P Zero Trofeo RS gumik feszülnek a felniken, de rendelhető a jóval komfortosabb P Zero R is, illetve a P Zero Winter 2-es, ha volnánk olyan őrültek, hogy télen a síkos, nedves utakon akarjuk rontani a kötelező biztosítás bonus fokozatait. Mondanom sem kell, hogy a kerekek mögött karbon-kerámia féktárcsák gondoskodnak a lassulásról, elöl hat, hátul négy dugattyúval szerelt féknyergek által.


Az „Anhedral Doors” nevű ajtók feltárultát követően, igen, pont úgy, mint anno a sirályszárnyas Mercedes, foglalhatunk helyet a kétszemélyes utastérben. Az ülések fixek, a pedálsort és a kormányt lehet igazítani. A puritán belsőben két digitális kijelző kapott helyet, egy a műszerfalat kívánja szimbolizálni, egy pedig a középső szórakoztató berendezés. A másodikat én teljesen fölöslegesnek gondolom egy ilyen autóban, csak plusz súly, nyugodtan ki lehet dobni.


Ha pedig már a kidobnivalók szóba kerültek, akkor akinek van fölösleges 2,1 millió dollárja, az most elkótyavetyélheti egy ilyenre. Persze, ezért még csak az alapot kapja, az MSO által készített egyedi darabokért azért jó sok AMG árát ki kell még pakolni az asztalra. De ezt megértem, hiszen ebből csak 399 példány készül, minden másból meg sok van. Azért napi járósnak jó lenne, hiszen hétvégére úgyis van egy olasz mestermű.

Forrás, képek: McLaren

Total
0
Shares
1 hozzászolás
Vélemény, hozzászólás?

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share