Le Mans-i technika Ferrariba csomagolva

Nem olyan rég még arról írtam, hogy a Pirelli az eddigi csúcs Ferrari típusokhoz kínál újból különféle gumiabroncsokat. Említettem, hogy hamarosan érkezik Maranello legújabb üdvöskéje, amely vélhetően felteszi az i-re a pontot, de mindenképpen föntebb teszi a lécet a szupersportautók körében. A Ferrari F80 a 288 GTO óta megkezdett könyv legújabb fejezete. Erősebb, gyorsabb, és persze jóval drágább, mint az eddigiek, és túltesz minden konkurensén is, mert ez egy Ferrari.

Ami talán a legérdekesebb, hogy már a legütősebb olasz sportautókat is utolérte a downsizing őrület, persze ezt csak úgy a saját mércéjükkel mérve nevezhető annak. Az F80 az eddig V8-as vagy V12-es csúcsmodellekkel szemben csupán V6-os. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy kicsi a bors, de pokolian erős. A hathengeres lovacskás autók újkori története a 296 GTB-vel indult három évvel ezelőtt, majd a 499P Le Mans-i versenyautóban csúcsosodott ki teljesen, amivel már kétszer is a híres 24 órás verseny dobogójának legtetejére állhattak fel a Ferrari pilótái.

Az új utcai járgányukba tulajdonképpen a versenyautó komplett hibrid hajtásláncát emelték át. Azonban a teljesítményadatok eltérőek, az F80 jóval erősebb, mint a 499P. A háromliteres duplaturbós V6-os szív önmagában 888 lóerőt teljesít. Ezt többek között úgy érték el, hogy megváltoztatták a befecskendezés és a gyújtás időzítését, és az égéstérben keletkező nyomást is növelték hozzávetőlegesen 20%-kal. A hajtáslánc része három villanymotor is, amelyek közül kettő az első tengelyt hajtja, egy pedig a V6-os motorhoz csatlakozik. Ezek összteljesítménye 296 lóerő, egyebek mellett a Ferrari saját fejlesztése, és saját maguk is gyártják. A 800 voltos lítium-ion akkucsomag mindössze 2,3 kWh kapacitású, így például az F80 meg sem mozdul kizárólag a villanymotorok által. A harmadik elektromotor egyben az önindító is. Az 1184 lóerőnyi összteljesítmény igazán impozáns. Amiben különbözik a 448P-től, az nem más, mint a váltómű. A Ferrari F80 erőátviteli egysége nyolcfokozatú duplakuplungos szerkezet. A nem régiben bemutatott McLaren W1-től jobban gyorsul 100 km/h-ra, a Ferrarinak mindössze 2,1 másodpercre van ehhez szüksége, az angol erőgép ugyanezt 2,5 másodperc alatt tudja. Ugyan a végsebessége szintén 350 km/h, de azért ez mégis csak egy versenyautó szívét hordozza.

A vázszerkezet egy aszimmetrikus karbon monocoque, amelyhez elöl-hátul alumínium segédvázak csatlakoznak. Hogy miért is aszimmetrikus? Ebben az autóban a vezető ülése állítható, az utasoldali fix rögzítésű. Ez például teljesen máshogy van a McLaren W1 és más szuperjárgányok esetében. Egyébként az ülések teljesen eltérően is néznek ki. A formatervet Flavio Manzoni jegyzi, a Ferrarikat jó ideje már nem Pininfarina rajzolja, hanem házon belül születnek (több-kevesebb sikerrel) a formák. Leginkább a szintén az idei évben debütált 12Cilindri vonalai, az SF90 XX és a régiek közül a 365 Daytona (ami a 12Cilindri-t is inspirálta) és némileg az F40 is visszaköszön. A méretes kipufogóvég kifejezetten tetszik, a többi meg szubjektív. A beltér eléggé puritán, de ebbe az autóba nem is kell több. Ami talán említésre méltó, az a kormánykerék, amely alul és felül is csapott. Állítólag ez a jövőbeni típusokban is vissza fog köszönni.

Háromféle vezetési mód közül lehet választani: Hybrid, Performance, Qualify. Az első leginkább az energia visszanyerésére és az akku töltésére van optimalizálva, a Performance mód némileg több erőt szabadít fel, de az akku töltését 70%-os szinten tartja. A Qualify értelemszerűen a csúcs, ekkor minden erőt belead a hajtáslánc. Az F80 fékrendszerét a Brembo szállítja. A CCM-R Plus féktechnológia által a karbon tárcsák hosszabb szénszálakból készülnek, ezzel jelentősen megnövelték a mechanikai szilárdságot és a hőelvezetési képességet is. Ha már a fékeket említettem, akkor essen szó a futóműről is. Ez ugyanolyan, mint a Purosangue megoldása, amelyet a Multimatic szállít. Nincsenek stabilizátorok, minden csillapítót egy-egy aktuátor szabályozza a csillapítást és a kanyardőlést. A felniken Michelin Pilot Sport Cup 2 vagy Cup 2R gumik feszülhetnek 285/30 és 345/30 méretekben. De gondolom a Pirellinek is van/lesz erre való szettje.

A Ferrari tervei szerint 2025. végén indul a gyártás, amely mindössze 2027-ig tart. Ez alatt az idő alatt 799 példányt kívánnak készíteni, azt viszont egyelőre nem tudni, hogy ebbe a spider verzió is beleértendő-e. Viszont azt már tudni lehet, hogy kétszer annyiba fog kerülni, mint a McLaren W1, egészen pontosan 4 millió dollártól indul az ára. Kíváncsian várom, hogy lesz-e ehhez a két autóhoz fogható Porsche vagy Lamborghini konkurencia.

Forrás, képek: Ferrari

Total
0
Megosztások
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share