Az angol autógyártásban a Vantage elnevezés fogalom. Az Aston Martin egyes típusainak csúcsváltozatai viselik ezt a nevet. Az 1980-as évek végén jelent meg a márka kínálatában a Virage, amely a Victor Gauntlett és a Ford éra közötti váltáskor született. A V8-as motorral szerelt gran turismo a márka kézzel készült csúcsmodellje volt, amely egészen sokáig, 2000-ig a kínálatban maradt. A Vantage változatból készült egy igazán ritka és erős változat, amelyet Vantage Le Mans V600 típusjelzéssel láttak el. Ebből mindössze negyven példány építettek, ezek közül egyet nem régiben árvereztek el.
1959-ben a Le Mans-i 24 órás futamot az Aston Martin DBR1 volánja mögött Roy Salvadori és Carroll Shelby nyerte meg. A dobogó második helyére a másik Aston versenyautó és pilótái, Maurice Trintignant és Paul Frère állhattak fel, míg a Ferrari autója, a 250 GT csak a harmadik helyre volt elég. Ennek a győzelemnek a 40. évfordulójára készítette el az Aston Martin ezt a különleges limitált szériát, amelyből mindösszesen csak 18 példány gurult ki a gyárból jobbkormányos kivitelben.
A Vantage modellváltozatot az 1992-es Birmingham-i Autószalonon mutatták be. Az eredetihez képest John Heffeman több ponton áttervezte az autót. Egyedül a géptető, az ajtók és a visszapillantótükrök egyeztek meg a Virage modellel. Később egyébként a tükröt is megváltoztatták, lecserélték az Jaguar XK-n lévőkre. A Vantage némileg szélesebb és alacsonyabb is, az eredeti Sirocco hátsó lámpákat négy körlámpa váltotta fel.
A legnagyobb változás azonban a motortérben érhető tetten. Az 5,3 literes V8-as motort két Eaton kompresszorral szerelték fel, amelynek köszönhetően 550 lóerőre emelték az eredetileg 330 lóerőnyi teljesítményt. A hatfokozatú ZF váltómű 752 Nm forgatónyomatékot vitt át a hátsó kerekekre.
Ezt fejelték meg az 1999-es Genfi Autószalonon bemutatott Vantage Le Mans V600 típusváltozattal, amely egyben a még teljesen kézzel készült Aston Martin járgányok végét és a típus utolsó példányait is jelentette. 600 lóerőre emelték a teljesítményét, amelyhez 820 Nm forgatónyomaték párosult. Ennyiben azonban nem merült ki a tuningolás. Ezeknek a modelleknek a legfőbb ismertetőjegye a módosított hűtőmaszk, illetve az oldalsó légbeömlő, amely egy az egyben az egykori DBR1 versenyautóét idézi. A futómű sem maradt érintetlen, speciális Koni csillapítókat és vaskosabb stabilizátorokat építettekbe. 320 km/h tempóra képes ez az autó, 0-ról 100 km/h-ra 3,9 másodperc alatt ugrik. Ezek a számok ma is elismerésre méltóak, főleg, hogy 30 kg híján majdnem 2 tonna.
A félelmetes teljesítménye ellenére belül megmaradt brit luxus gran turismo. Az összes bőrfelület a Connolly szűcseinek kezeit dicséri. A szőnyeg a Wilton műhelyéből érkezett, valódi gyapjú. A műszerfalon némileg változtattak, a fordulatszámmérő átmérőjét megnövelték, illetve a valódi fa burkolatokat titániból készült elemekre cserélték.
A cikkben lévő fekete lidérc további különlegessége, hogy egyike a 18 db jobbkormányos változatnak. A színe egészen pontosan Bowland Black, amelyhez Black és Magnolia színkombinációban készült belteret választott az első tulajdonosa, akinél 2012-ig volt. Ekkor adta el, a második tulajdonos egy komplett motorfelújítást csináltatott az Aston Martin Works műhelyében. Ez a művelet akkoriban bő 90 ezer angol fontba került. A teljes dokumentációja megvan, beleértve azt a térképet, amelyet mindegyik példányhoz mellékeltek, ezen egy útvonal van jelölve Newport-Pagnell-ből a Nürburgring pályáig.
Ezt a példányt november elején az RM Sotheby’s aukcióján 314.375 angol fontért vitték el.
Képek, forrás: RM Sotheby’s
