A maranellói sportautógyártó alkotásait rendkívüli kihívás nemesíteni. Nem is próbálkoznak vele sokan, hiszen a történelem során voltak már félresikerült próbálkozások. Az 1960-as évek gran turismóit idéző formaterv és a szokatlan név mögött a már youngtimer korban lévő Ferrari 360 Modena technikája rejtőzik. Az Art Machines by Anthony Jannarelly által készített sportautóra alkotója úgy hivatkozik, mint egy restomod, én inkább azt mondanám, hogy ricarozzata. Nézzük meg, hogy mi is rejlik eme szépség megalkotása hátterében.
Antohny Janarelly neve a hardcore autórajongók számára ismerős lehet, hiszen ő a brit Caterham vezető tervezője. Ahogy első saját projektjére, a Janarelly Design-1 típusra visszagondol még 2020-ból (850 kg, 325 lóerő, így fogalmaz: „Néhány évvel ezelőtt megpróbáltam megtervezni, megépíteni és piacra dobni a saját sportautómat, mert úgy gondoltam, hogy alternatívát kínálhatok a mai szuperautókkal szemben, amelyekből hiányzik a tisztaság és a lélek” Bizony, a tisztaság és a lélek, ez nagyon hiányzik az elmúlt húsz év autógyártásából. Janarelly viszont elmondta azt is, hogy az első saját autója anyagilag nem volt sikeres, több nehézségbe is ütközött a homologizálás és a forgalmazás során. Ebből sokat tanult, és most már máshogyan képzeli el az üzletet, egy már létező autó alapjaira építi a saját kreálmányát.
A név elsőre furán hangzik, bár érdekes sugallata van. Ælla a középkori Anglia területén lévő Northumbria királyságának a vezére volt. A 800-as évek második felében uralkodott, regnálását sok rejtély és legenda övezi. Ám most nem szeretnék történelemórát tartani.
Kissé talán nehéz elhinni, de nekem még élénk emlékeim vannak 1999-ből, amikor is a Ferrari bemutatta a 360 Modena típust. Akkor minden autósújság címlapján ez a járgány volt. Így 25 év távlatában nem gondoltam volna, hogy valaki pont ezt az autót fogja választani egy új álomautó megalkotásához. Sem kívülről, sem pedig az utastérben semmi nem utal az Ælla-60 eredetére. A karosszéria bizonyos szögekből az 1960-as évek Le Mans-i versenyautóira emlékeztet, a nagy első légbeömlő akár egy AC Cobrának is jól állna. A hátsó lámpákból leginkább azt gondolnám, hogy ez valami olasz sportautó lehet. Még az eredeti ajtónyitást is megváltoztatták, a pillangóajtók előre és fölfelé nyílva tárják fel a csúcsminőségű belteret.
A száraz tömege 1130 kg, ami bő 300 kg-mal könnyebb, mint a műszaki alapjait adó 360 Modena. 0-ról 100 km/h-ra 3,5 másodperc alatt ér el. A csúcssebességét egyelőre nem közölték, de gyanítom, hogy könnyedén megfutja a 300-as tempót. A 3,6 literes V8-as szívómotorhoz is hozzányúltak, 473 lóerőre növelték az eredeti 400 lóerőnyi teljesítményét. Az erőt hatfokozatú manuális váltóművön keresztül viszi a hátsó kerekekre. A beltérben minden teljesen egyedi, a műszerfal, a középkonzol, a váltókar és még a karbonvázas sportülések is. Nagyon sok fémből készült kapcsolót alkalmaztak, szerencsére infotainment kijelzőnek nyoma sincs. Van viszont légkondi és Bluetooth.
Az Art Machines tervei alapján a Podium Advanced Technologies céggel közreműködve, akik többek között a Lancia Delta Futurista és az Eccentrica Diablo gyártásában is közreműködnek, összesen 60 példányt kívánnak készíteni ebből csodás járgányból. Az ára 865 ezer euró lesz, amelyben már benne van a donor Ferrari is. Egyébként ez így tizenkétszer többe kerül, mint egy jó állapotú használt Ferrari 360 Modena. Az első Ælla-60 modellt 2026-ban veheti át a szerencsés tulaja.
Képek, forrás: TopGear, Art Machines