Alig hogy 2025. március 16-án elrajtolt az idei F1-es szezon első futama Ausztráliában, alig egy héttel később érkezett a szomorú hír, hogy itt hagyott minket a Száguldó Cirkusz egyik nagy öregje, az igazi egyéniség, Eddie Jordan. Éppen Bécsben voltam, amikor a külföldi sajtó böngészése közben olvastam a EJ-ről szóló bejegyzéseket. Eszembe jutottak az 1990-es évek Formula-1-es évadai, a Jordan csapat zöld, majd később citromsárga autói, amivel bizony a kis magáncsapat borsot tudott törni a nagyok orra alá. Schumacher, aki a Jordan színeiben kezdte F1-es pályafutását, és Baumgartner Zsolt, aki egyetlen magyarként szintén ezen csapat színeiben tudott egy pontot szerezni. Cikkünkben a legendára emlékezünk, aki mindössze tíz nappal a 77. születésnapja előtt lépett az égi boxutcák közé. Autóversenyző, üzletember, csapattulajdonos, televíziós személyiség, egy rendkívüli ember színes életútja.
Bankból a versenypályákra
Edmund Patrick Jordan 1948. március 30-én született az írországi Dublinban. Eileen és Danny Jordan második szülött gyermeke volt. Jordan Dartry-ban, Dublin déli részén nőtt fel. Tanulmányait a Saint Anne’s Pre-School-ban kezdte Miltownban, majd 11 évet a Synge Street Christian Brothers School-ban töltött, ahol elgondolkodott azon is, hogy pap lesz. A családja rá akarta erőltetni, hogy legyen fogorvos, de Eddie ennek ellenére inkább elvégzett egy hathetes könyvelői kurzust a dublini College of Commerce-nél, majd a Bank of Ireland-nél kezdett el dolgozni. Először a Mullingar-ban lévő fiókban, ami Dublintól nyugatra található, majd négy év múlva visszatért szülővárosába, és a Camden Streeten folytatta a banki karrierjét. Az 1970-es dublini banksztrájk idején Jersey szigetére ment dolgozni. Az ottani villamosműveknél vállalt könyvelői munkát, esténként pedig egy bárban dolgozott. Ekkoriban kezdett el érdeklődni a go kart világáért, az első nem hivatalos versenyén is ekkor indult.
1971-ben benevezett az ír kart bajnokságba, amelyet meg is nyert. Háromévnyi gokartozás után feljutott az ír Formla Ford bajnokságba, majd 1975-ben már Formula 3-as versenyautóban ült. Ebből a szériából a következő évben kénytelen volt kiszállni, egy a Mallory Park-ban történt balesetben eltört a bal lába. A kórházi felépülésekor kihullott a haja, ezután parókát viselt, amivel anno Gerhard Berger sokszor ugratta.
Amikor teljesen felgyógyult, akkor ismételten egy új versenyszériában próbált szerencsét, 1978-ban megnyerte a Formula Atlantic írországi bajnokságát. 1979-ben a „Team Ireland” csapat színeiben a brit Formula Three szériában versenyzett, csapattársa Stefan Johansson volt, aki ezt követően 1980 és 1991 között az F1-ben is megfordult, majd ’97-ben megnyerte a Le Mans-t. 1979-ben Eddie Jordan pár Formula Two versenyen is kipróbálta magát, párszor a McLaren autóit is tesztelte. 1981-ben elindult a híres Le Mans-i 24 órás futamon egy BMW M1 versenyautóval a két liter feletti Group 5 kategóriában, csapattársai Steve O’Rouke és David Hobbs voltak, sajnos a 22. órában motorhiba miatt kiestek. Versenyzőként utoljára 1991-ben szerepelt a Brit Nagydíj betétfutamaként megrendezett Dunlop Rover 216 GTI Challange-ben, a 10. helyen zárt, miután a 4. helyen haladva kipördült az autóval.
Versenycsapatok élén
Eddie Jordan neve talán sokaknak azzal függ össze, hogy versenycsapatokat működtetett, és ügyesen játszott az F1 viharos vizein, ahol mindig a legnagyobb csapatoké volt a főszerep. 1979 végén némi pénzzel a zsebében úgy döntött, hogy saját versenycsapatot alapít. Ez volt az Eddie Jordan Racing, amellyel 1980-tól a Formula 3, illetve 1985-től a Formula 3000 szériákban szerepelt. Utóbbiban 1985-től vett részt a csapat Cosworth motorral szerelt March versenyautókkal, amelyet 1988-től a Reynard-féle karosszériák váltottak Honda motorokkal, az utolsó évben (1991) pedig a Lola Cosworth. Több, később az F1-ben híressé vált versenyző kezdte Eddie csapatában bontogatni a szárnyait, mint például Eddie Irvine, Johnny Herbert, Damon Hill, vagy Jean Alesi. 1987-ben a brit Formula 3 szériát Johnny Herberttel, majd a francia Alesi-vel 1989-ben megnyerték a Formula 3000 bajnokságot.
A Száguldó Cirkuszba 1991-ben toppant be, az új Jordan Grand Prix csapattal. Bár kicsi magáncsapat volt, alig 50 fővel, akkoriban a gyári csapatok is több százfősek voltak, ma meg 1000 fő feletti alakulatok vannak, ennek ellenére névadó szponzornak megszerezték a 7Up-ot. A zöld versenyautók kellően látványosnak bizonyultak a pályán. A versenyautókat Gary Andrson tervezte és a Ford-Cosworth motorjait használták, a központjuk ugyan Silverstone-ban volt, de mégis ír licence által vettek részt a szériában.
Az első évben az olasz veterán pilóta, Andrea de Cesaris és a belga, Bertrand Gacho vezették a Jordan autóit. De Cesaris a belga futamon nagyon jól szerepelt, a futam végéig az éllovas Senna mögött autózott, igen közel is került hozzá, sajnos azonban.az utolsó körben kiesett. A ’91-es belga versenynek volt még egy igen fontos apropója, a csapat belga versenyzője börtönbe került, mivel megvert egy taxisofőrt. A Jordan színeiben ekkor debütált az F1-ben a világhírű, később hétszeres bajnok, Michael Schumacher. A német azonban csak ezt az egy futamot töltötte a csapatnál, a szezon többi versenyére a Benetton-Fordnak írt alá, amit Jordan sehogy sem tudott megakadályozni. Az 1991-es szezon hátralévő részében a második autót a korábban a Benetton színeiben versenyző Roberto Moreno és Alex Zanardi vezették. Az évad igen jól sikerült, a konstruktőri bajnokságban az 5. helyen végeztek.
Az 1992-es szezonra a szűkös pénzügyi háttér miatt kénytelenek voltak a Ford motorokról az olcsóbb Yamaha V12-es szívre váltani. Maurício Gugelmin és Stefano Modena végigszenvedték az évet, a csapat csupán az utolsó futamon szerzett pontot. Ekkortól már a csapat névadó szponzora a dél-afrikai Sasol volt. 1993-ban ismét jelentős változások mentek végbe a csapatban. Egyrészt újból motorszállítót váltottak, ezúttal a Hart adta az autó szívét. Két új pilóta érkezett a Jordanhez, az egyik az olasz Ivan Capelli, a másik a brazil Rubens Barichello volt, aki később szép ívet futott a szériában. Capelli csupán két versenyt csinált végig a Jordan színeiben, a szezon további futamain őt öt másik pilóta, köztük Eddie Irvine követett, aki a debütáló F1-es futamán, Suzukában pontot szerzett. Irvine igen agresszívan lépett fel a pályán Senna ellen, hogy meg tudja előzni Hill-t, a versen yután a brit és a brazil össze is balhézott a boxban. A következő évre maradt a Barichello-Irvine páros és a Hart motorok. A forrófejű Irvine szezonja nem indult jól, agresszív vezetés miatt három futamtól eltiltották. Barichello által az esős belga futamon kvalifikációján megszerezte a csapat első pole pozícióját. A japán versenyen pedig szintén a brazil végre az első háromban végzett, így a Jordan végre odaért a dobogóra. A szezont végül a konstruktőrök között ismét az 5. helyen zárták.
1995-ben a pilótapáros ugyan változatlan volt, az autó szívét azonban ismételten cserélték. Akkor a Peugeot háromliteres V10-es motorjára esettaváalsztásuk, amelyet három szezonban használtak. A ’95-ös szezonra a csapat névadó szponzora a Total lett. A legjobb eredményük a kanadai futamon elért 2-3. hely (Barichello- Irvine) volt, az évet a konstruktőrök között az 6. helyen zárták. A ’96-os szezont Eddie Irvine már a Ferrari színeiben folytatta Schumacher csapattársaként. A Jordan színeiben maradó Barichello új csapattársa a brit Martin Brundle lett. A csapat szponzorai között megjelent a híres Benson & Hedges márka, amely egészen 2001-ig ott virított az autókon. Ekkortól váltak élénksárga színűvé a Jordan versenyautó, amely innentől kezdve a védjegyükké vált. A szezont a csapat az 5. helyen zárta. 1997-re mindkét korábbi pilóta elhagyta Eddie Jordan csapatát. Barichello az újonnan alakult Stewart istállóhoz csatlakozott, Brundle tv-s szakkommentátornak állt. A Jordan Grand Prix két új pilótája ezúttal a korábban Minardival versenyző olasz Giancarlo Fisichella, és Ralf Schumacher lett. Fisichella kétszer ért fel a dobogóra, a Spanyol Nagydíjon megfutotta a leggyorsabb kört is.
1998-ban egy korábbi bajnokot, Damon Hill-t sikerült leigazolni a csapathoz, aki Fisichella helyére került és akit még anno Jordan fedezett fel az F3000 versenyprogramban. A Peugeot motorokat japán technikára cserélték, a Honda V10-es motorjait egészen 2002-ig használta a csapat. A szezon első feléig egy pontot sem szereztek, ezért Jordan a Tyrell csapatától leigazolta Mike Gascoyne, akit a csapat műszaki hátterét erősítette. Pár hónappal később Gary Anderson, aki a Jordan addigi vezetőmérnöke volt, elhagyta a csapatot. A változásoknak köszönhetően jelentősen javult a csapat teljesítménye, az esős Belga Nagydíjon pedig Hill megszerezte a Jordan első futamgyőzelmét, a második Ralf Scumacher volt. Hill a 6. helyen végzett az egyéni bajnokságban, a csapat pedig a 4. volt a konstruktőrök között. Az 1999-es szezonra ismét változott a csapatfelállás, Ralf helyére egy másik német, Heinz-Harald Frentzen került. Ez volt a Jordan legjobb éve, Hill-nek ugyan nem sok szerencséje akadt, de Frentzen szerzett egy pole pozíciót és két futamgyőzelmet is. Így a német az egyéni bajnokságban a harmadik helyen végzett, a csapat pedig szintén harmadik volt a csapatok közötti versenyben.
A csapat utolsó korszaka 2000 és 2005 között volt, de ez az időszak már csak a folyamatos visszaesésekről szólt. Hill helyére 2000-ben Jarno Trulli érkezett, a kvalifikáción gyors volt, de a versenyeken nem mutatott nagy teljesítményt, mint ahogyan Frentzen is elmaradt az előző évi teljesítményéhez képest. 2001 igazán botrányos éve volt a csapatnak, Frentzen évközben elhagyta a csapatot, a helyén ült a brazil Ricardo Zonta és a francia Jean Alesi is. Egy évvel később már Takuma Sato érkezett a csapathoz, ezzel a döntéssel Jordan a Hondának is kedvezni szeretett volna, hogy hoz egy japán pilótát. Illetve visszatért Fisichella is. 2003-ban a Honda már kizárólag csak a BAR istállónak szállított motort, így Jordan a Forddal lépett partnerségre. Fisichella csapattársa Ralph Firman lett. A bukdácsolás tovább folytatódott, viszont magyar szempontból ez egy fontos év volt, a sérült Firmant a magyar futamon és ezt követően még néhány versenyen Baumgartner Zsolt váltotta. A szezon legfurcsább versenye Braziliában volt, az esővel tarkított futamot egy baleset miatt piros zászlóval leállították. Ugyan a dobogóra a McLaren színeiben versenyző Räikkönnen állt fel, de az FIA vizsgálata pár nappal később megállapította, hogy Fisichella a győztes, így az olasz igen furcsa körülmények között szerezte meg élete első F1-es győzelmét. 2004-ben új pilótákkal vágtak neki a szezonnak, a német Nick Heidfeld és az olasz Giorgo Pantano ültek a volán mögé. Az olaszt végül szponzori problémák miatt Timo Glock váltotta, de ekkora már nagyon bizonytalanná vált a Jordan Grand Prix anyagi helyzete.
A vég 2005-ben érte el Eddie Jordan csapatát. A Ford eladta a Cosworth-t, így kiszállt az F1-ből. Az ír mókamesternek ez nem volt épp egy mókás helyzet, így nagyon gyorsan új motorszállítót kellett találnia. Nagy nehezen megegyezett a Toyotával, de már bőven a mezőny végén kullogtak. Bernie Ecclestone egy konstruktóri meetingen mutatta be Alex Schnaidert, a Midland Group vezetőjét Eddie Jordan-nek, aki 60 millió dollárért eladta a csapatát, amely a mai napig ugyanazon a központtal létezik mint amivel anno megalapították. 2006-ban Midland, egy évvel később Spyker, majd sokáig Force India néven futott, majd Racing Point F1 Team-re keresztelték át, ma pedig ez az Aston Martin Aramco F1 Team.
A média, rock & roll, miegymás
Ugyan az F1-es csapatát eladta, de mégsem került messze a Száguldó Cirkusztól. 2009-ben a BBC-hez csatlakozott, ahol a Sport’s Grand Prix tudósítója és kommentátora volt egészen 2015-ig, amikor is a BBC már nem közvetítette az F1-es futamokat. A következő évben a Channel 4 F1-hez igazolt, ahol egészen haláláig dolgozott, mint kommentátor. Jordan a saját nevét viselő „Jordan’s Bad Boys Racers” tévésorozaton is munkálkodott, de a Top Gear 23. évadában is feltűnt. Ugyanakkor nem csak a tv-ben vállalt szerepet, hanem a nyomtatott sajtóban és a podcastek világában is. „This Much I Know”, ezzel a címmel futott a rovata az F1 Racing magazinban. 2023-ban indította el saját podcastjét „Formula for Success” néven, amelyben David Coulthard is közreműködött. Általában az F1 aktuális eseményeiről beszélgettek, de a sportág legendás múltjából is sokat szemezgettek, illetve több vendéget is megszólaltattak a műsorban. A sors fintora, hogy a legutóbbi adás éppen a halála napján ment adásba.
Az F1-en kívül számos üzleti érdekeltsége is volt más sportágakban, illetve számos iparágban. Feleségétől, Marie-től, aki ír baseballjátékos volt, négy gyermeke született. Dél-Afrikában, Londonban és Monacóban éltek felváltva. Szabadidejében szeretett zenélni, nagy rajongója volt a rock & roll stílusnak, saját bandájában, amit V10-nek hívtak, ő volt a dobos. Nagyon jó barátja volt az F1 nagy öregjének, Bernie Ecclestone-nak.
F1-es pályafutása során nagyon sok tehetséges pilótát fedezett fel, és a zseniális mérnök, Adrien Newey karrierjét is egyengette. Neki köszönhetően igazolt a Red Bulltól az Aston Martinhoz. Jordan volt az, aki megjósolta, hogy Hamilton a McLarentől a Mercedeshez igazol, illetve, hogy Schumacher vissza fog térni. 2025. március 20-án, 77. születésnapja előtt tíz nappal lépett az égi boxutcákra, ő volt az F1 nagy nevettetője.
