Az 1970-es évek első fele az olajválságról szólt, az autók iránti kereslet hirtelen visszaesett. A helyzet nem volt rózsás a sportautók és luxusautók körül sem. A gyártók megpróbáltak gazdaságos autókat piacra dobni, a tervezőstúdiók munkája is megcsappant. A vevők pedig még az igazán olcsó járgányok megvételét is ezerszer meggondolták. Azonban a különleges autók gyártói nem tehették meg, hogy nem a nevükhöz méltó autókat készítenek. Ugyan a csúcsmodellek mellett elkezdtek megjelenni az olyan belépőszintű autók, mint például a Ferrari Dino 308 GT4 és 208 GT4, a Maserati Merak, vagy éppen a Lamborghini Urraco. Az energiaválság ellenére 1974-ben az olaszok bikás márkája a Bertone által a Torinói Autószalonon egy igen provokatív koncepcióautót mutatott be, ez volt a Lamborghini Bravo, amely számos új megoldást vonultatott fel.
A Bertone stúdiónál „Studio 114” néven futott a projekt, amelyet a híres olasz tervező, Marcello Gandini jegyez. Az Urraco 175 mm-rel rövidebb tengelytávú vázszerkezetére és annak hajtásláncának felhasználásával alkották meg a végül Bravo névre keresztelt sportautót. Tulajdonképpen az Urraco utódjának szánták, a formaterve merőben eltért attól, amit addig akkoriban a Lamborghini képviselt. Sokkal merészebb, szögletesebb vonalak határozták meg az igen merész megjelenését.
Számos design és funkcionális elem valóban újdonságnak számított akkoriban ezen az autón. Az utasteret tulajdonképpen körben üvegfelületek veszik körbe, így bentről mondhatni 360 fokos a panoráma. Az első és a hátsó géptető is bordázott volt, amely egyrészt a hűtőrendszer, másrészt a motor hőelvezetését javította. Ha a karosszériára rápillantunk, akkor egyből láthatóak a tipikus Gandini stílusjegyek. A szögletesen csapott hátsó kerékjárati ív és az ékforma.
Ha jól megnézzük ezt az autót, akkor láthatjuk, hogy az ezt követő széria Lamborghinik nagyon sokat merítenek ebből a formatervből, kezdve a Countach típustól egészen a mai modellekig. A Bravo talán legnagyobb újítása azonban az volt, hogy a belterében a lehető legtöbb felületet Alcantarával vonták be. Tulajdonképpen ez volt az új anyag autóipari debütálása.
A Bravo nem csak egy autószalonokra szánt koncepcióautóként született, hanem egyben működő prototípus is volt. A háromliteres V8-as motorral szerelt autóba 64 ezer km-t tettek, alapos tesztek alá vetették, mielőtt a Bertone múzeumába került.
A Lamborghinik a keresztvíz felvételekor mindig asszociálnak a pajzsos logóban lévő dühöngő bikára és a bikaviadalokra, amelyet az alapító, Ferruccio is annyira kedvelt. Ennek a koncepcióautónak a neve is jelentős, a bikaviadalok arénáiban a különösen dühös és bátor bikákat nevezik úgy, hogy Bravo. Amikor 1974 októberében bemutatták, akkor egy gazdaságilag nehéz időszakban egy provokatív, bátor és merész autónak számított. Ahogy akkoriban fogalmaztak: „A Bravo a jövőbe vetett bizalmamat képviseli, amely kétségtelenül le fogja győzni a jelenlegi nehézségeket,”
Forrás, képek: Bertone, Lamborghini, carstyling.ru
