A jövő klasszikusai (future classics), olykor eltöprengek ezen a témán, hogy vajon milyen autók lesznek azok. Egy biztos, az utolsó V8-as Alfa Romeo, a 8C Competizione köztük van, sőt már a közel 25 évvel ezelőtti bemutatkozóján annak számított. Kissé hihetetlen, de lassan negyed évszázada annak, hogy ez az olasz csoda először megmutatkozott a nagyközönségnek még 2003-ban a Frankfurti Autószalonon. Óriási ováció és érdeklődés fogadta akkoriban ezt a típust, amely főként Ferrari és Maserati technikára épült. Amikor az aresei márka bejelentette, hogy gyártani fogják, már akkor bő 1400 megrendelés futott be, de végül kevesebb, mint 900 példány készült a kupé és spyder kiadásokból.
Az egykori szépséget Wolfgang Egger és Daniele Gaglione rajzolták az Alfa Romeo Centro Stile berkein belül. Így közel 25 év távlatából nagyot fordult a világ, mert Egger már a BYD vezető formatervezője. A csodálatos olasz díva kosztümje alatt a kor egyik legjobb technikáját vonultatták fel. Az orrában elhelyezett 4,7 literes V8-as szívómotor a korszak Ferrari és Maserati modelljeiben szolgált, illetve számos komponenst a Maserati GranTurismo típusból vettek át. 450 lóerő és 480 Nm forgatónyomaték hajtja a hátsó kerekeket a hatfokozatú robotizált váltóművön keresztül, amelyet a hátsó tengelynél helyezek el. A végsebessége közel 300 km/h volt, a lassulásról pedig a Brembo karbon-kerámia fékei gondoskodnak, amiről anno ódákat zengett a szaksajtó. A neve, a 8C az 1930-as években sikereket elérő versenyautóra utal, amelyen olyan híres futamokon és pályákon diadalmaskodtak, mint a Targa Florio, Spa, vagy a Mille Miglia. A különféle változatokat anno kivétel nélkül Zagato karosszálta.
A 2007-ben induló gyártástól kezdődően alapvetően Alfa Red, és Black színekben lehetett rendelni, opció volt a Pearl Yellow és a Competition Red. Felár ellenében azonban lehetett választani a Maserati és a Ferrari színpalettájáról is. Előbbi esetében a Fuji White, a Blue Avio, a Blue Oceano, és aGrigio Nuvolari, míg a lovacskás márka színkártyái közül a Blue Pozzi és a Vinaccia volt elérhető. Az egyedi karbon karosszériát az ATR Group készítette, amelyet az ITCA Produzione által készített acél vázszerkezetre illesztettek, de ennek ellenére is bő 1,5 tonnát nyom a 8C.
A 2000-es évek végén tomboló gazdasági válság söpörte el ezt az igazán különleges autót a színpadról, 2010-ig mindössze 500 db kupé és 329 db spyder készült. A gyártás utolsó évében ünnepelte a márka fennállásának centenáriumát, amelyet a Concorso d’Eleganze Villa d’Este rendezvényen az ezen típus alapjaira Zagato által épített egyedi TZ3 Corsa modellel ünnepeltek. Ez egyébként egy német gyűjtő megbízásából készült. 2013-ban a Carozzerria Touring az Alfa Romeo 8C Competizione alapjaira építette a lenyűgöző modern Disco Volante típust.
Nem olyan rég, az idei Villa d’Este exkluzív környezetében ismét feltűnt egy teljesen egyedi 8C Competizione, amelyet ismételten a Zagato stúdió készített egy tehetős olasz ügyfele megbízásából. A DoppiaCoda névre keresztelt egyedi autószobor magán viseli az alkotó atelier legjellemzőbb stílusjegyét, azaz a dupla buboréktetőt. A karosszériát csak annyira alakították át, amennyire az szükséges volt (és szerencsére az ügyfél sem esett túlzásba). A finoman hullámzó vonalak olyanok, mintha egy Bach-kantáta hangjegyeit öntenék autó formájába. Már első pillantásra is látni, hogy mi ez, az igazi rafinéria az autó hátsó részén keresendő, ahol drámain vágják el a hullámokat, mint egy Beethoven versenyműben. A Kammback (Coda Tronca) hátsót egy a karosszériát szinte körbeölelő hátsó szárnnyal kombinálták. Legutóbb tavaly láttunk valami hasonlóan érdekes megoldást a Zagato stúdiótól, amely az Alpine A110 alapjaira épített AGTZ volt.
Arról nem szól a fáma, hogy a motorhoz hozzányúltak-e, vagy bármilyen más műszaki módosítást eszközöltek-e az esztétikán túl. Mindenesetre öröm látni, hogy egy ilyen csodás tüzes dívát újra elővettek és a lehető legjobb ízléssel stílusosan újragondoltak.
Forrás, képek: Zagato
