„Minket nem mindenki olvas, hanem mindenki, aki számít.” – mondjuk ezt évek óta, és valóban így is van. A Vancello-cikkek nem főállásban, hanem munkaidőből, család elől lopott percekben, félórákban születnek. Nem a profit hajszolása mozgat bennünket, hanem tizennyolcadik éve a puszta szenvedély és a küldetéstudat. A küldetéstudat, ami arra sarkall minket, hogy ebben az instant világban valami maradandót alkossunk, mert a szó elszáll, de az írás megmarad.
Az ember a gép mögött, az emberi történetek mindig sokkal érdekesebbek az amúgy csodás négykerekűeknél. Tisztában vagyok vele a kezdetektől, hogy kicsit másképp vagyok összerakva, mint a többi ember. Míg a kortársaim ifjúkoromban pop- és rocksztárokat, színészeket bálványoztak, az én csillagaim Giorgetto Giugiaro, Henry Ford, Aurelio Lampredi, Vincenzo Lancia, vagy éppen Galamb József voltak. A Ford meghatározó szereplő volt az életemben (erről egy későbbi cikkben olvashattok majd), akárcsak Galambnak – igaz, egészen más szerepkörben.
Arra viszont nem gondoltam, amikor Makóra érkezve beléptem a Galamb József Veteránjármű Kiállító Központ kapuján, hogy az utam nem az Alföldön ér véget, hanem a szavaim átrepülik majd az óceánt.
A Magyarországon egyedülálló, szívemnek kedves kiállításról készített cikkemet a Tisztelt Olvasóközönség is nagy tetszéssel fogadta és bízom benne, hogy hatására többen is ellátogattatok már Makóra. Született egy népszerű tartalom, én pedig rengeteg élménnyel gazdagodva tértem haza Makóról. Itt véget is érhetett volna a történet, ám Szilágyi László – a Maros-parti Veteránjárműveket Kedvelők Sportegyesületének elnöke jelezte, hogy a Nagy Vízen túlra szeretnének kérni a The Vintage Ford Magazine nevű, kéthavonta megjelenő újságba egy angol nyelvű fordítást a cikkből, megoldható-e?
Természetesen, vágtam rá egyből! Németet tanultam – az angolt csak olvasva értem – de szerencsére Ali elég jól beszél angolul, így ő készített egy szó szerinti FORDítást a cikkemből, ami aztán a 2024. szeptember-októberi lapban meg is jelent a legnagyobb örömünkre. Annak ellenére, hogy nem egy százezres példányszámú lapról van szó, azért mégiscsak eljutott egy Vancello-cikk az Amerikai Egyesült Államokba, ráadásul nyomtatásban!
Óriási sikerként éltük ezt meg mindannyian, pont az ilyen sikerélmények sarkallnak minket az újabb és újabb cikkek készítésére. Ráadásul nagy megtiszteltetés is mindez számunkra, mindenkinek köszönettel tartozunk, aki segített összehozni mind a magyar, mind az amerikai oldalról. Lám, van még igény az írott tartalomra és nemcsak itthon! A cikket EZEN A LINKEN olvashatjátok magyarul, ha még nem tettétek volna, természetesen ingyen.
