A Ford Escort a márka egyik leghosszabb életű és egyik legnépszerűbb típusa volt egészen az 1960-as évektől a ’90-es évek elejéig. A különféle generációk és változatok kedvelt autók volt a maguk korában, és még a versenypályákon is borsot törtek a konkurencia orra alá, főleg ami a rallyt illeti. Nehéz azt talán elhinni, hogy ilyen tömeggyártású modellből valaki egyedileg karosszált példányt akart magának, pedig erre is van példa az Escort történelemkönyvében. A cikkünk tárgya a ‘Monte Carlo’ nevet viseli, első látásra (talán sokadikra sem) hinné el az ember, hogy ez bizony egy első szériás Ford Escort teljesen egyedi karosszériában.
Első pillantásra olyan benyomást kelt, mint egy Ferrari 330 GTC, vagy egy korai Glas GT, ami nem véletlen, hiszen ezeknek az autóknak közös a formatervezője, Pietro Frua. Az első Escort 1967-ben debütált, ez volt anno a Ford of Europe második saját fejlesztésű autója. A „kutyacsont” vagy „piskóta” hűtőmaszk jellegzetes vonása volt az első fiatal Escortoknak, nos ez az átalakítás során teljesen eltűnt és egy kupészerű formát álmodott meg az olasz művész.
A ’70-es évek elejére a Ford berkein belül már gondolkoztak az első széria megújításán, tudták jól, hogy a konkurencia is fejleszt, a Golf és Kadett párossal tartani kellett a lépést. Azt pontosan nem tudni, hogy Frua milyen indíttatásból készítette el ezt a változatot. Lehet, hogy így bekerülni a Ford berkeibe, hátha megbízásokat csíphet el, de az is lehet, hogy a Ford tényleg megbízta őt egy lehetséges utódmodell megalkotásával.
A járgány 1971-ben készült el egy Ford Escort 1300-as műszaki alapjaira Frua torinói stúdiójában. A hajtáslánc, a futómű és a beltér nagy része is érintetlen maradt. A karosszéria viszont teljes egészében új, és sokkal modernebb hatást keltett akkoriban, mint a gyári modell. A ’71-es Párizsi Autószalonon állították ki először épp a szintén Frua nevével fémjelzett egyedi Maserati Quattroporte ‘Aga Khan’ változattal egy standon. Egy évvel a kiállítás után egy svájci építész feleségéhez került, aki egészen az 1980-as évek hajnaláig birtokolta. Ekkor ismételten új gazdához került, ahol egészen 1998-ig volt, majd újból eladták. 2016-ban jött az újabb tulajdonos, akinél két évig volt és most a jelenlegi tulajdonosa bocsátotta aukcióra a Bonhams által.
2003-ban volt az utolsó tulajdonoscsere, akkor az autót teljesen restaurálták. Az eredeti barna metál színét is ekkor cserélték le a mostani – és szerintem sokkal szebb – piros színre. A június végi aukción valamivel több, mint 28 ezer svájci frankért ütötték le, így az autótörténelem egy darabkája, amit bizony Frua neve fémjelez, immáron egy új gazdánál őrződik tovább alig 33 ezer km-rel az órájában.
Képek, forrás: Bonhams
