Ezt a kérdést tette fel Vancelloné Veronka tegnap este az egyik jelzőlámpánál, én pedig nem tudtam rá válaszolni. De tényleg, miért? Következzen egy kis jelzőlámpa-történelem!
Vas, út
A közúti jelzőlámpák a vasúti szemafor közvetlen leszármazottjai, így 1842-ből indítunk, amikor üzembe helyezték az első szemafort a London Brighton and South Coast vasútvonalon. A jelzőfény forrását ekkor még olajlámpa biztosította, és a piros-stop; zöld-vigyázz; fehér-szabad jelzésekből állt.
Később rájöttek, hogy a fehér jelzés könnyen eltűnik egy csillagfényes éjszakában, valamint a lámpa előtti lencsék sérülése is téves szabad jelzéshez vezethet, így piros-állj és a zöld-szabad jelzéseket vették használatba, a piros jelzéssel felül. A szemaforon a lámpákon kívül vannak karok is, de mi koncentráljunk inkább a fényekre!
Telt-múlt az idő, a forgalom pedig egyre növekedett London utcáin. A forgalmat ekkor még emberi erővel próbálták irányítani, de ez egyre lehetetlenebbnek bizonyult. 1866-ban, John Peake Knight mutatta be egy közúti szemafor terveit, amit aztán 1868 decemberében üzembe is helyeztek a londoni Parlament előtt. Sajnos ezt már gázlánggal működtették, és alig egy hónappal később felrobbant, az azt irányító rendőr pedig súlyosan megsebesült.
Az egységet lebontották, de a folyamat már elkezdődött: a világ több pontján is felbukkantak az ilyen-olyan jelzőtornyok, amiket rendőrök vezéreltek.
1912-ben nem csak a Titanic süllyedt el, hanem Lester Wire – aki maga is közlekedési rendőr volt – az USA-ban kifejlesztette az elektromos jelzőlámpát. A rendőrök ettől fogva már nem a tornyokban, hanem az út mellett, egy erre a célra szolgáló épületből irányíthatták a forgalmat.
Miért piros a tilos?
Egyrészt azért, mert ez mindenkinek a veszély színe, de a legfontosabb az, hogy a hullámhossza miatt ez a szín észlelhető a legjobban távolról.
A jelzőlámpák kezdetben csak a piros és zöld fényekkel rendelkeztek, a borostyánsárga csak később érkezett, amikor több baleset is történt a nem kiszámítható lámpaváltások következtében.
Az alapokat végül az 1968-as Bécsi Közúti Közlekedési Egyezmény keretein belül szabványosították, így a világ nagy részén piros, borostyánsárga és zöld lett a jelzőlámpák fénye.
Ha legközelebb a pirosnál állsz, jusson eszedbe, mennyi ember munkája volt szükséges ahhoz, hogy „rabolják az idődet”!
