Az idei év szeptemberében volt szerencsém Azerbajdzsánban járni, ahol az F1-es futamot is megnéztem. Ha már Bakuban jártam, akkor nem maradhatott ki a városnézés, illetve az ismertebb épületek meglátogatása sem. Ezek közé tartozik a Heydar Aliyev Center is, amely építészetileg is egy nagyon különleges alkotás. A Zaha Hadid által tervezett hullámzó center több mindent is magában rejt. A beltér lenyúgöző magasságokat és elrendezést prezentál a látogatók számára, és bizony van néhány igen trükkös és látványos belsőépítészeit megoldás, ami miatt megéri ide ellátogatni, de nem lövöm le a poént. Az center maga egy auditóriumot, egy múzeumi részt, konferenciatermet is magában foglal. Egy autórajongó számára a legérdekesebb hely a -3. emeleten található, itt van ugyanis a klasszikus autók kiállítása.
Érkezésünkkor a teremőr megnézte a jegyünket és odakísért a bejárathoz. Csak annyit kért, hogy ne nyúljunk az autókhoz, hogy hálásan megköszönte, hogy megtekintjük a gyűjteményt. A kollekció ugyan nem nagy, azonban érdekes válogatás a különféle korok és országok járműveiből. Az első lépések megtétele után egy falon láthatjuk a múzeumban kiállított autók tematikus elrendezését. Egyes részek igen beszédes nevet kaptak, mint például „ponton styling”, „gangster”, „small is beautifull” vagy a „let’s get sporty”.
Az első szekció az autógyártás korai éveiből villant fel pár példányt. Látható itt természetesen jó öreg Ford T-modell, amelyből még téli közlekedésre alkalmas változat is van. Korai Buick Model 14 az 1910-es évekből, illetve Buick Grand Master Six is bő tíz évvel későbbről. Ahogy sétálunk tovább, úgy megpillantuk egy régi platós Chevrolet teherautót, mögötte valami nagyon ismerős tűnik fel, amire elsőre azt hittem, hogy valami amerikai pick-up, de valójában csak a szovjet mérnökök ügyes másolata, egy GAZ. Nem sokkal odébb érdekes volt látni egymás mellett a Willys dzsippet és GAZ 69-et. Mivel az ország sokáig szovjet érdekeltségbe tartozott, ezért nem meglepő módon a vassfüggöny mögött készült autókból akad itt néhány, Zsigulik, Moszkvicsok, Volgák különféle díszítősora, de ezekről kicsit lejebb ejtek szót.
A gengszterek autói szekciónál magam is sokat elidőztem. Bevallom őszintén, hogy elbűvölt egy Cadillac Series 75 Fleetwood Imperial Sedan (1950) színváltós fényezése. Többször is körbejártam, hogy megcsodáljam a vaskos fémtestén változó fények ragyogását. A szemem sarkából egyből észrevettem egy másik különleges darabot. A zöld színben pompázó Series 62 Coupe Deville (1955) ragyogó krómjai és fényezéséhez passzoló beltere csakúgy vonzza a tekintetet. Egyből bevillant, hogy a Sebhelyesarcú (Scarface) című filmben, Tony Montana vezetett egy ilyen járgányt. Tényleg igazi gengszterautó.
A keleti-blokk csodái egy igen jelentős részt hasítanak ki a gyűjteményből. Tényleg van itt sok érdekes és szép szovjet érából származó autó, de talán a legérdekesebb egy sárga színű 2101-es versenyautó, aminek érdekes múltja van. Egy orosz csapat, a CityMotorSport indult vele a Nürburgringen egy klasszikus autókat felvonultató futamon. A kategóriájukban első helyet értek el, maguk mögé utasítva egy Alfa Romeo Giulia 1600-at is.
Áll azonban a múzeumban, sőt pontosabban mondva éppen olyan, mintha felállna egy Mercedes trailerre egy kis apróság, ami ugyan hasonlít valamire, de valahogy egyből látszott rajta, hogy ez valami különleges kis apróság. A sárga-fehér színű kisautó egy ZAZ-965 típus, amelynek a fejlesztését még a Szovjet Autóipari Minisztérium szorgalmazta. Mintául a Fiat 600 típus szolgált (nem véletlen a hasonlóság), a szíve a farában lévő V4-es léghűtéses motor, amely kőkemény 27 lóerőt produkál. Az ksiautó prototípusát még maga a nagy Nyikita Szergejevics Hruscsov is tesztelte. Hogy honnan lehet ismerős? Ha láttad a ‘Golden Eye’ című James Bond filmet, akkor emlékszel, hogy abban is feltűnt egy ilyen.
A sportautók szekció a luxusautók társaságában foglalt helyet. A sárga Mustang igazán harsányan hívja fel magára a figyelmet, én azonban egy tűzpiros Ferrari Testarossa modellen legeltettem a szemem. Még mindig elképesztő ez a forma, pedig már nem először láttam ilyet.
Azonban volt, ami még ezen is túltett. Minden bizonnyal a gyűjtemény legritkább, az egyik legértékesebb és talán legérdekesebb darabja egy hosszú sárga autó. Egy Auburn Speedster 866 (1976) reprodukciója, amelyet Glenn Pray cége készített. Az Auburn nem volt egy hosszú életű autómárka, 1900-ban alapítottak, majd a Wall Street-i összeomlást követően 1928 és 1936 között mindössze 887 autót készítettek. 1937-ben a gyár bezárta a kapuit, a megmaradt eszközök Dallas Winslow kezébe kerültek. 1960-ban Pray megvásárolta Winslowtól az Auburn Cord Duesenberg Co-t, és elkezdte a reprodukciók gyártását. Az Auburn modelleket a klasszikus boattail karosszériával. Az általa készített autókat hivatalosan is elismerik második szériás modelleknek, így gyűjtői darabnak tekinthetők és magas értéket képviselnek.
A center nagyjából egy bő fél napot kívánt meg tőlünk. A tárlat végén még elidőztem a Rolls-Royce Silver Cloud (1958) és a Bentley Continental Mulliner által karosszált kabrió körül. Távozásunk után az egyik közeli kis helyen ettünk egy jó saslikot. Direkt olyan helyet kerestünk, ahol a helyiek is esznek. Jó választás volt. Azerbajdzsán és Baku teljesen lenyűgözött, az idei év egyik legnagyobb autós élményét adta számomra. Ha erre jártok, akkor ide mindenképpen térjetek be. Végezetül pedig egy nagy galéria, tele mindenféle jóval.
