A Tour de France név hallatán bizonyára sokaknak az országúti kerékpáros verseny ugrik be elsőnek. A vérbeli autórajongóknak azonban valami egészen más jut az eszébe, méghozzá egy híres autóverseny. A Tour de France Automobile futamot 1899 és 1986 között majdnem minden évben megtartották. A II. világháborút követően a legtöbb futamot valamilyen Ferrarival nyerték meg a különféle versenyzők. Az autóversenyzés krónikás könyvében sok versenyautót neveztek el valamelyik konkrét példányról, amely kiemelt győzelmet aratott a legrangosabb futamokon. Gondoljunk csak az olyanokra, mint a Monza, a Brooklands, vagy a Daytona. Ebbe a sorba illik ez a különleges Ferrari 250 GT LWB Berlinetta, amely azon kevés példány közé tartozik, amelyet a neves Scaglietti karosszált.
A maranellói márka korai típusai közül az egyik legismertebb és legtovább gyártott autó a 250-es széria volt. Több versenyautó is készült belőle, mind közül talán a legritkább és legismertebb a GTO, azonban az utcai példányok is igazi különlegességek voltak a maguk idejében. Ma már csillagászati összegekért cserélnek gazdát, ezzel is tovább emelve a Ferrari nimbuszát. Ezen cikkünk főhősnője egy 250 GT Berlinetta, amelynek a ruháját Scaglietti tervezte, és 1956-ban a Genfi Autószalon kifutójának reflektorfényeiben mutatta meg magát először. A közönségnek annyira megtetszett a nyújtott tengelytávú kupé, hogy Sergio Scaglietti stúdiója egészen kis szériában elkezdte gyártani.
Ez a példány a 14 első szériás változat közé tartozik, egészen pontosan a 9. a sorban, és a 7. azon kilenc darab közül, amelyek Scaglietti úgynevezett ‘no-louvre’ karosszériájában pompáztak. A 0557 GT alvázszámú járgány megrendelője nem akárki volt, hanem Alfonso de Portago márki, aki XIII. Alfonz, spanyol király keresztfia, nem mellesleg autóversenyző és egy időben a Ferrari pilótája is volt. Ezen kívül olimpiai sportoló és híres playboy. Az autót 1956 áprilisában adták át, a tulajdonosa természetesen nem a mindennapi használatra szánta, hanem a versenypályákat kívánta vele meghódítani.
1956 szeptemberében ezzel az autóval, a 73-as rajtszámmal és az amerikai barátjával, Edmont Nelsonnal a navigátori ülésben benevezett a tíz napon át tartó Tour de France Automobile futamra. A 2800 km-es távon két hegyi felfutót, egy sprint futamot és hat körversenyt kellett teljesíteniük a pilótáknak és autóiknak. Utóbbiakat olyan pályákon, mint Le Mans, Reims vagy Monthléry. Annyira jól mentek ezen a futamon, hogy a hat pályaversenyből ötöt megnyertek, így az összetett első helyen végeztek. Megelőzték Stirling Moss-t is, aki a gyári Mercedes-Benz 300 SL volánja mögött állt rajthoz, illetve a későbbi háromszoros Tour győztes, Olivier Gendebien-t is, aki egy Ferrari 250 Europa GT-vel indult. Annyira jelentős győzelmet arattak, hogy a 250 GT Berlinetta típusra innentől hivatkoztak a ‘Tour de France’ névvel, amely Maranello autósport múltjának egyik legismertebb védjegyévé vált.
A márki persze ennyivel nem érte be, három héttel később már a Monthléry-ben tartott Coupes du Salon győzedelmeskedett. Ezt követően a Római Grand Prix-n kategóriagyőzelmet szerzett. 1957 áprilisában a Coupes USA futamon is a dobogó tetejére tudott állni ezzel az autóval. Ez azért is volt nagyon fontos diadal, mivel ez volt ennek a járgánynak az utolsó futama. Egyben itt vált legendává, hiszen de Portago minden futamon győzött, amelyen ezzel a Ferrarival indult. Alig egy hónappal később, 1957. május 12-én de Portago és a navigátora, Ed Nelson a Mille Miglia-n tragikus körülmények között egy Ferrari 335 S volánja mögött vesztette életét. Ez volt az a baleset, amelyben kilenc néző is meghalt.
De Portago tragédiáját követően a különleges versenypedigrével megáldott járgány visszakerült a gyárba. Ezután a márki egyik barátjának, az Egyesült Királyságban élő hajózási mágnásnak, C Keith Schellenbergnek értékesítették, aki bő két évtizedig megtartotta az autót, de a nyilvánosság csak ritkán láthatta, majd 1983-ban ismét eladósorba került. Peter Palumbo, egy lelkes autórajongóhoz került, akitől 1992-ben Lorenzo Zambrano vásárolta meg, ő egy Ferrari gyűjtő volt. Nála teljes felújításon esett át, a munkálatokat a texasi Gainesvilli-i Ferrari-restaurátor, a Bob Smith Coachworks végezte el.
A restaurációt követő 12 évben gyakorta volt a különféle magas színvonalú autós kiállítások és Concourse-ok vendége ez a különleges autó. 1994-ben kategóriagyőzelmet szerzett a Pebble Beach Concours d’Elegance-on, illetve a Monterey-ben megrendezett International Ferrari Concours d’Elegance olasz ízvilágú autós pikniken is. A csodás Berlinetta 1997-ben folytatta a díjak halmozását, a Louis Vuitton Parc de Bagatelle Concours d’Elegance-on megszerezte a Prix Blancpain díjat, majd ezt követően Meadow Brook Concours d’Elegance kék szalagját (Blue Ribbon) is a szélvédőre tűzhette a büszke tulajdonosa. 2004 augusztusában újból ott volt a Quaile-en, Pebble Beach zöld gyepén. A Berlinetta kategóriában egy harmadik helyezést könyveltek el a neve mögé. Előtte az FCA International Concours-on platina trófeával díjazták.
Louis Vuitton Bagatelle Concours d'Elegance
Eredetileg Automobiles Classiques Concours d'Elégance néven hívta életre ezt a különleges autós rendezvényt két tifosi, Antoine Prunet és Christian Philippsen a francia Automobiles Classiques magazin támogatásával még 1988-ban Párizs egyik elővárosi régiójában, Bois de Boulogne-ben. 1989-ben a híres francia luxusmárka, a Louis Vuitton vált a főszponzorrá, majd az egész rendezvény tulajdonosává. Ezen a néven a későbbiek során Olaszországban, Angliában és az USA-ban is szerveztek autós szépségversenyeket, illetve LV Classic néven különféle túrákat is szerveztek szerte a világban, de legfőképp az öreg kontinensen. Az útvonalak között még Bécs, Prága és Budapest is szerepelt. 2006-tól egy szakmai zsűri ítéli oda a Louis Vuitton Classic Concours Award-ot egy olyan autónak, amely az adott évben valamely neves kiállításon elviszi a 'Best of Show', vagy azzal egyenértékű díjat. A zsűri tagjai többet között Christian Philippsen, Fabrizio Giugiaro, vagy Lorenzo Ramaciotti. A rendezvény és a díj egészen 2014-ig került megrendezésre, illetve kiosztásra.
Zambrano úr egészen 2014-ig élvezhette a történelmileg különleges Ferrarit 250 GT-t, amelyet halála után egy évvel, 2025 augusztusában ismét értékesítettek. Az autó 23 év után ismételten gazdát cserélt, és az elmúlt egy évtizedet egy raktárban töltötte. 2026-ban megszerezte a Ferrari Classiche tanúsítványt, eredeti a motorja, a váltóműve, a hátsó tengely és a karosszéria is. Egy hihetetlenül nagy monetáris és eszmei értékékkel bíró Ferrariról van szó, amely géptetején aranyló versenytrófeák, a mögötte lévő rózsafa vitrinben pedig a szépségversenyek és exkluzív kiállítások díjai sorakoznak. A színpad rivaldafényében tündököl, az elmúlt évtizedek emlékképei villannak fel ragyogó kék fényezésén. A benzin, az olaj aromái keverednek körülötte a fékpor és a gumi illatával.
Nagyon ritkán adódik arra lehetőség, hogy egy adott autómárka, vagy modell legkülönlegesebb példányát birtokolhassuk. A Ferrari 250 GT LWB Berlinetta ‘Tour de France’ pont ilyen autó. Az 1956 szeptemberi lenyűgöző győzelme miatt a modell változat neve is egyből át- és beíródott az autósportok krónikájába. Annyira ismert és értékes név, hogy a Ferrari a modern F12 sportautóból is készített limitált TdF változatot. Az idei évi Salon Retromobile Paris idején az RM Sotheby’s aukcióján, amelyet a Louvre palota Salles du Carrousel rendezvényközpontjában szerveztek, talált új gazdára ez a különleges Ferrari. A szakértők az értékét 13-15 millió euró közé taksálták. Pár napja új gazdára talált, nem tudni, hogy pontosan mennyiért.
Forrás, képek: RM Sotheby, Ferrari, Maurice Louche, Fedderico Vecchio
