A 90-es évek jelentős változásokat hozott a hazai autózás történelmében. Olyan gyártók építettek itthon összeszerelő üzemeket, mint az Opel és a Suzuki, amivel megkezdődött a Ladák, Wartburgok és egyéb KGST csodák lassú, de annál biztosabb fogyatkozása. Az autókat gyártó üzemek árnyékában azonban volt még egy jelentős beruházás, ami nemcsak az ország, hanem Székesfehérvár életét is jelentősen befolyásolta: 1990-ben a Ford is nekilátott egy saját gyáregység építéséhez.
A város egykori legjobb munkahelyéről kevés adatot találni, mindössze egy-egy sorban emlékeznek meg róla. Úgy gondoltam, hogy – részben személyes érintettségem miatt – összefoglalom a Ford Alba Plant történetét. Remélem, így már lesz róla egy mindenki számára elérhető, méltó megemlékezés.
Történelmi előzmények
Nem az Alba Üzem volt az első hazai Ford-érdekeltség. 1938-ban a Ford, 100%-ban saját tulajdonú leányvállalatot alapított Magyarországon, Ford Motor Rt. néven. Budapesten, a Váci út 45 szám alatt láttak hozzá az építkezéshez, előbb szervizcsarnokot, majd egy alkatrész-összeszerelő csarnokot építettek. A termelés 1944-ben, rövid időszakot élt meg, hiszen a háborúban bombatalálatot kapott üzemet széthordták. Az akkori üzem történetét bővebben tárgyalja a magyarjarmu.hu oldal.
Székesfehérváron az első autókereskedés is a Ford nevéhez köthető. A Magyar Király Szálloda épületében nyitotta meg 1927-ben a Hahn Arthur & Társai nevű vállalkozás. A bemutatóteremben Ford autókat és Fordson traktorokat értékesítettek, egészen 1932-ig.
Miért született az Alba Üzem?
Ahogyan az Dr. Legeza Enikő, Műhelytanulmányok című írásából kiderül, a magyar üzem létrejöttének oka elsősorban az volt, hogy az akkori előírások szerint az kaphatott nagyobb mértékű gépjármű-behozatali engedélyt, aki exportbővítő beruházásokat is eszközölt az országban. A Fordnál úgy gondolták, hogy a lassan, de biztosan megnyíló piacon ezzel jelentős lépéselőnybe kerülhetnek, így 1990-ben megszületett a Ford Hungária Termelő és Értékesítő Kft.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az egész projektből kis híján nem lett semmi. A történet egész pontosan 1988. május 22-én kezdődött. Kádár Jánost leváltották, az új pártfőtitkár pedig Grósz Károly lett. Őt hívta meg az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke, Ronald Reagan egy munkalátogatásra a Fehér Házba. Grósz és delegációja az év július 19-e és 28-a között tartózkodott az Egyesült Államokban, az elnöki vizit mellett több nagyvárosban is látogatást tettek. Találkozott a McDonald’s vezetőivel, Soros Györggyel (ez veszélyes! – elnézést), de megbeszéléseket folytatott a Marmon Group (nevük a marmonkannáról talán ismerős, nem véletlenül!), a Guardian Industries, valamint a Bechtel Corporation vezetőivel is. Úgy hírlik, ezen megbeszélések egyikén hozták össze a Ford egyik vezetőjével, ennek hatására született meg a döntés, hogy tárgyalásokat fognak folytatni egy magyarországi Ford-üzem létesítéséről.
Még abban az évben Magyarországra utazott tárgyalni a Ford akkori elnöke, de a folyamatosan változó politikai közegben az álláspontok nem közeledtek egymáshoz, az elnök pedig három nap sikertelen egyeztetés után hazautazott. Itt véget is érhetett volna a történet, ha nincsenek elhivatott emberek a mind a magyar állam mind pedig a Ford részéről. Az erős lobby hatására Bud Marx vette fel újra az idejekorán leejtett fonalat, és újrakezdte a tárgyalásokat a magyar felekkel. Az újabb próbálkozást már siker koronázta, megszületett a döntés: a Ford magyar gyárat épít!
Miért Székesfehérvár?
A leendő gyár építéséhez szükséges volt egy jókora földterületre, meg persze megfelelő infrastruktúrára is. Kezdetben Győr, Kecskemét, Miskolc és Mosonmagyaróvár tűnt a megfelelő helyszínnek, érdekes módon Székesfehérvár szóba sem került. Hogy a királyok városa az esélyesek közé jusson, abban jelentős szerepet játszott a Videoton. Ennek vezérigazgatója akkoriban Kázsmér János volt, akit a gazdasági rendszer átalakítása okán – egy stratégiai fontosságú nagyvállalat vezetőjeként – beválasztották a Központi Bizottságba. Itt értesült első kézből a Ford szándékairól. Úgy gondolta, mindkét fél számára hasznos lenne egy fehérvári látogatás, így rövid egyeztetést követően a Ford EFHD divíziójának szakemberei Székesfehérvárra látogattak. Az EFHD az Electrical and Fuel Handling rövidítése (nagyjából Elektromos és Üzemanyag-kezelési Osztály), ebből is lehetett sejteni, milyen termékek gyártására készülnek a Ford hazai üzemében.
A Fordnak tetszett a helyszín, de az infrastruktúra kiépítésével nem akartak foglalkozni, főleg, hogy a többi helyszínen az már mind adott volt. Kázsmér János és Nagy Péter voltak azok, akik levezényelték az igényeknek megfelelő út és közmű-kiépítéseket, amikre később már más ide települő vállaltok is rá tudtak csatlakozni. A számlát a Ford állta.
Az első magyar Ford-alkalmazott
Az EFHD helyszíni felméréseinek idején került a regényes történetbe Ligeti László, aki a Videoton vállalati területgazdájaként segített a Ford szakembereinek, aminek következtében ő lett a Ford első alkalmazottja is. László segítőkészsége és nélkülözhetetlen információi nélkül ez a cikk sem születhetett volna meg ebben a formában, ezúton is köszönöm neki a segítséget, valamint át is adom neki pár mondat erejéig a szót.
– 1990-ben még a Videotonnál voltam, de már minden megbeszélésen, építési értekezleten részt vettem. Ekkor már eldőlt, hogy 1991. január 1-től a Ford alkalmazottja leszek. A Ford szerette volna, ha már az előkészítő földmunkák, alapozások stádiumában is teljes körűen részt veszek az építkezésen. Azonban a Videotonnál tíz évet töltöttem el, ott is szerettem volna mindent tisztességgel lezárni, tiszta terepet magam mögött hagyni. Nekem, mint nagyon sok fehérvárinak, a Videoton egy nagyon jó munkahely volt, ez így volt tisztességes.
Ford-gyár épül a mezőre
A Videotontól vásárolt, 24 hektár méretű szántóföldön 1990. augusztus 7-én megkezdték az építkezést. Kilenc éves voltam ekkor, és a csuklós Ikarus ablakából néha volt szerencsém messziről látni, ahogy a 20 ezer négyzetméteres csarnok kinő az egykori szántóföldből. Ebből 18 ezer négyzetméter volt a termelő terület, valamint 2 ezer négyzetméter jutott az irodáknak, étteremnek, oktató- és meeting termeknek, mosdóknak, öltözőknek. Az építkezésen már az a Bud Marx látta vendégül Bod Péter Ákost – az Antall-kormány ipari és kereskedelmi miniszterét – aki még az előző rendszerben kijárta az üzem építését a kezdeti kudarcokat követően.
A vasfüggöny mögül éppen csak kiszabadult országba szó szerint egy darabka nyugatot építettek. Az épületben minden a kor legfejlettebb technológiájának megfelelően készült, a tűzoltó rendszertől a beléptetésen át a konyháig, ráadásul rendkívüli gyorsasággal. 1991-ben már a gépeket telepítették a frissen elkészült komplexumba, ahol hamarosan megindult a próbaüzem is.
Az első, helyben megrendezett sajtótájékoztatót 1991. október 29-én tartotta Larry Hinkle, a gyár igazgatója, az ünnepélyes körülmények között megtartott avatóünnepségre pedig 1992. május 28-án került sor.
Mi készült a Ford székesfehérvári üzemében?
Kezdetben üzemanyag-szivattyúkat, önindítót, elosztó nélküli gyújtótekercset gyártottak az üzemben, amiket aztán a világ különböző pontjain építettek be a Ford legújabb modelljeibe. Később a termékpaletta jelentősen bővült. Az Alba Üzem 2000-től a Visteon égisze alatt futott tovább – ez a Fordból, mint anyavállalatból kivált alkatrészgyártó, jelentős beruházásként a klímakompresszorok gyártását is ide szervezte. Az üzem Hanon néven ma is létezik, jelenleg hűtőközeg-továbbító rendszereket gyártanak a szép múltú gyáregység falai között, de ez már egy másik történet.
Milyen volt az élet a Fordnál?
Erről személyes élményeim is vannak, hiszen diákként a nyári szünetekben dolgozhattam a Ford Alba Üzemben. 16-18 évesen persze még inkább gyerekszemmel láttam mindent, de nagyon szép emlékeket őrzök az ott dolgozókról és az ott végzett munkáról. A 90-es években egy csodaként éltem meg a város szélére felhúzott, világszínvonalú üzemet, amire büszkék voltak az alkalmazottak és szemmel láthatóan szívesen jártak be ide dolgozni.
A gyárban dolgozók komoly válogatáson estek át, mire felölthették a kék, Ford oválos munkáskabátot, így kiemelkedően kulturált volt a társaság. Kedves, rendes, dolgos embereket volt szerencsém itt megismerni, azóta sem dolgoztam ilyen remek környezetben. Mivel én csak diákként, néhány nyarat dolgoztam az Alba Üzemben, így megkértem az egykori „fordosokat”, hogy írjanak pár sort az emlékeikről, ezekből talán többet meg lehet tudni arról, miben is volt kiemelkedő ez a gyár és miért tartottam érdemesnek a megemlékezésre.
Arany Mónika
1993. március – 2001. február között dolgoztam a Fordnál. Mitől volt különleges? Az emberi erőforrást értékként és stratégiai ügyként kezelték. Ez akkor Magyarországon újdonság volt. Akkor 6 hét volt a betanulás, tantermi körülmények között. Mire véget ért a 6 hét, a „Ford Spirit” a részünk lett és minden lényeges, a munkavégzéshez és a kapcsolódó folyamatokhoz ismerettel rendelkeztünk. Mitől volt egyedi? Értékként kezelték az ötletet, a jobbítást. A szorgalom, a belefektetett munka el lett ismerve. Olyan áttekintést, technológiai ismeretet kaptam, amire tudtam építeni. Non core területen dolgozom 2001 óta, de meghatározó volt az, amit ott kaptam.
Nagy Ilona
1994-től dolgoztam ott, onnan mentem nyugdíjba. Három és fél évet dolgoztam Bonnban a cég munkatársaként. Kétszer voltam Londonban, egy csodás cég volt. A dolgozókat is nagyon megbecsülték.
Reim Anita
Én 1993 -ban kerültem a gyárba, én voltam az első kismama, és az első fiatal házasulandó, benne voltam az Alba Ablak újságban. Szerettem ott lenni, jó volt a csapat, sok kedves emlék, élmény. 2018 -ig dolgoztam ott. Nagyon jó volt, imádtam Kiss Zoli és Surányi Zoli 6 hetes csapatépítőit, sok minden szép emlék maradt meg bennem, sok kedves ember. Más világ volt!
Sziládi Márta
1991 őszén, friss diplomásként kerültem oda nyelvtanárnak/fordítónak. Akkor még két lakást béreltek a Püspökkertvárosban irodáknak, amíg zajlott az építkezés. Ott voltam a gyár átadásakor is. Még ismertem az első gyárigazgatót, manager teamet. Bő 25 évig sikerült végigkísérnem a gyár alakulásának sorsát. Fantasztikus élmény és élettapasztalat volt! Ma is hálás vagyok a sok értékes emberért, akiket megismerhettem.
Papp László József
1994-ben kezdtem dolgozni a Fordnál, az Armatúrán, majd a raktárban. Az egész logisztikai karrieremet a Fordnak köszönhetem, a Ford hatására indultam el a logisztikai pályán. Remek csapat,remek kollégák, soha nem lesz már ilyen. Örülök, hogy a részese lehettem.
Haász Teréz
1992 októberében kezdtem a cégnél a Fuel Pump összeszerelőn. Nagyon szerettem ezt a számomra új munkastílust és oktatásokat. Kiss Zoltán és Surányi Zoltán nagyon jól „terelgetett” bennünket. Nem volt egyszerű a dolguk, mivel a legtöbben munkanélküliek voltunk, vagy olyan gyárból jöttünk, ami bezárt.
Aztán átkerültem az Index területre és onnan jöttem nyugdíjba 2018-ban. A vége már nem volt olyan szuper, mert sok minden megváltozott, de én nagyon hálás vagyok, hogy olyan hosszú időn keresztül ilyen remek csapatban dolgozhattam.
Farkas Katalin
Miért szerettem ott dolgozni? Nagyon megválogatták a dolgozókat. Három fordulós felvételi, vezetőséggel, már ott dolgozókkal. Hat hetes tanfolyam, pszichológusokkal, problémamegoldási, csapatmunkai, felelősség vállalási, ötletelési feladatok.
Ingyen étkezés svédasztalos reggelivel, vacsorával, többféle menü ebédre.
„Kis” mérnök magyar, felsőbb vezetés amerikai. Dolgozók közül, a dolgozók által kiválasztott, úgynevezett termelési, személyzeti, biztonsági, minőségi csillagpontok. Én a Drive-ra kerültem, két sor , 11-11 fővel. Óránként rotáltunk a 11 állomáson,hogy ne legyen unalmas és fárasztó, egyhangú.
Kérték és meghallgatták a véleményünket. A fizetés nagyon jó volt. Éjszakásban énekelve dolgoztunk.
Minden soron volt egy szabad ember, akinek az volt a feladata, hogy töltse a sort és leváltsa azt, aki mosdóba szeretne menni, hogy ne álljon a sor.
Mindenki segítőkész volt, volt összhang. Pillanatok alatt hoztuk az elvárt darabszámot, amit tortával ünnepeltünk. Imádtam ott dolgozni.
Azt gondolom, a fentiek mindent elmondanak a körülményekről, a korabeli Fordok – különösen az akkor új Focus – minősége pedig az itt elvégzett munka jelentőségéről. Mondhatjuk, hogy emberség és minőség jellemezte az amerikai vállalat hazai üzemét. Remélem, hogy sikerült méltó emléket állítani mindennek, amihez meglepően sokan nyújtottak készséggel segítséget.
A cikk elkészítéséhez felbecsülhetetlen értékű információkat kaptam Négyesi Páltól (történelmi előzmények), Ligeti Lászlótól (soha nem publikált fotók és fantasztikus háttérinfók), valamint Czetli Tivadartól és a Ford Hungária Kft. Facebook-csoport tagjaitól. Köszönöm nekik a segítséget!
