A szerkesztőségünk egyik alapértéke a konzervativizmus és a harsányság mellőzése. Nem vagyunk sem celebek, sem pedig autós újságírónak hazudott politikai propagandisták. Egyszerűen csak rajongunk az igazán jó és különleges autókért, amely a benzinvérűségünket megalapozza. Sok dologban hasonlítunk, más dolgokban különbözünk, de van egy elég nagy átfedésben lévő közös metszetünk, amely beletartozik az is, hogy nem kedveljük a formatervezett hűtőgépeket, amelyet Vancello szimplán csak tahótaxinak nevez. Szóval a hivatalos autóipari marketingnevükön SUV-knak gúnyolt monstrumokról van szó, amelyeket régen szimplán csak terepjáróknak hívtunk. Akkor még ténylegesen ez volt a funkciójuk, úttalan utakon való közlekedésre találták ki őket, nem pedig a plázák parkolóiban és a belvárosi szűk utcákban feszengtek velük a barber-szakállas drogdílerek, stricik és különféle alvilági fajzatok, vagy éppen azok műanyag, kiskutyát szorongató, a csalánevő versenyt sokszorosan megnyert ex-dubajozó pillangóik, akik a hatalmas műkörmeik miatt nem is tudjak rendesen fogni a kormányt, és valószínűleg mást sem.
Mindig vannak azonban kivételek, és a konzervatív jó ízléssel és az autók tényleges funkcionalitásával összevetve akad azért pár érdekes darab. Mondhatnám azt is, hogy nem minden terepjáró tahótaxi, de minden terepjáró SUV. Hozzám, személy szerint a britek klasszikusa, a Range Rover áll ilyen szempontból a legközelebb. Vancello vélhetően valami amerikai vasat jelölne meg, mások a G-Wagent, vagy valami régi kocka japán gépet, ami még a Dakart is megjárta. Szóval a jó öreg Range Rover, ami 1970 óta írja a történetét a mai napig. Az első széria, amit egészen 1996-ig gyártottak, még a Britisch Leyland égisze alatt készült, ráadásul a kezdetektől fogva robosztus V8-as motorral. Az eredeti háromajtós létraalvázas járgány mára már egy ikon, és egy fontos fejezete az autózás képes krónikájának. Anno még a Louvre-ban is kiállították. Már pedig ahol Mona Lisa mosolyog, ott tényleg csak a különleges dolgoknak van helye. Ezt a klasszikust gondolta most át a brit Twisted Automotive, akik megépítették az RRC restomodot.
A restomodok világában elsősorban a sportautók, gran turismók és néhány szedán a meghatározó. Nagyon ritka, és talán most nem is tudnék olyat említeni, aki vaskos terepjárók modernizálásával foglalkozni ebben a szcénában. A projekt erőteljesen személyes kötődésű – mondta Charles Fawcett, a Twister alapítója. Az autó megalkotásában az édesapja által az 1980-as években használt Range Rover volt a fő inspiráló tényező. Ez által alkotta meg az RRC-t, ami a Range Rover Classic rövidítése.
Az RRC legérdekesebb részét a géptető alatt kell keresni, talán ettől lesz kicsit olyan félelmetes is. Az ős Rover V8-as (ami még ráadásul a Buick-hoz vezethető vissza) helyére a Corvette szíve, a 6,1 literes LT1 V8-as motor kerül a maga 500 lóerejével és a hozzá tartozó nyolcfokozatú automatikus váltóművel. A brit fiúk tudják, hogy mit csinálnak, 20 éves foglalkoznak különféle Land Roverek átépítésével. Ehhez a teljesítményhez igazították a hardver többi elemét is. Az alvázat alaposan megerősítették, mint ahogyan a futóművet, a difit és a fékeket is. Utóbbiak esetében elöl hat, hátul négydugattyús nyergek harapnak a tárcsákra.
A formaterv jellegzetes, ezen nagyon nem is változtattak az átépítés során. A lökhárítók a klasszikus ’70-es évekbeli verzióról köszönnek vissza. Az orr részen lehet tetten érni némi változást, a lámpák a későbbi, a ’90-es évek változatairól származnak. A LED ködfények árulkodóak leginkább, hogy ez azért mégsem egy megőrzött klasszikus. A külső karosszériaelemeket kézzel gyártják újra alumíniumból (gyárilag is abból készült), és jóval pontosabb illesztésekkel építik, mint gyárilag valaha. Így az esztétikai megjelenése az éleknek és a vonalaknak teljesen más szintet képviselnek, mint korábban valaha. Az ügyfeleknek választhatnak, hogy a „C” oszlopot a karosszéria színére fényezzék, vagy feketén hagyják, megtartva az eredeti lebegőtető hatását.
A beltérben érhető tetten a leglátványosabban az átalakulás. Az üléspozíciók az eredetihez képest lejjebb kerültek. Az ülések ráadásul fűthetőek és amit csak lehetett valódi, kézzel varrt bőrrel vontak be. A zene kedvelőinek egy nyolccsatornás prémium audiorendszer szolgáltatja a fülnek valót. Vancellóval megegyeztünk abban, hogy az autóba kell azért a muzsika, bár én azért ebben is a V8 szimfóniáit hallgatnám letekert ablak mellett.
A Twisted évente mindösszesen 12 példányt fog készíteni ebből az eléggé kemény restomodból. Az ára 350 ezer angol font, és a donorjárgány, amit az ügyfélnek kell biztosítania. Egy ilyen RRC-t napira teljesen ajánlanék bárkinek. Elugrani vele bevásárolni, kirándulni, eljárni találkozókra, miközben a hangszórókból szól a London Calling.
Forrás, képek: Twisted Automotive
