A legtöbb Maserati valamilyen ismert egzotikus széljárásról kapta a nevét, ez alól leginkább csak a korai modellek, amelyeknél szám és betűkombináció volt az elnevezés, valamint a GT és a Quattroporte jelent kivételt. Ilyen egzotikum a Maserati Shamal is, amely mind nevében, mind megjelenésében egy olyan autó, amivel nem lehet észrevétlennek maradni. De aki Maseratit választ magának, az vélhetően nem is akar észrevétlen lenni. A modenai ritkaságból a Modena Automobili épített restomodot, méghozzá nem is akármit. Ez csapott ma arcon a digitális világ böngészése során, illetve valójában nem ez, hanem az, ami az első találkozásom volt a Shamal típussal mozgás közben.
A nyár végén rendeztünk egy olaszautós találkozót és túrát Felsőtárkányban és a környékén. A résztvevők között ott volt egy fekete Shamal, az egyetlen működőképes hazai példány. A tulajjal és a párjával gyorsan beszélgetésbe elegyedtem, mint kiderült az úriember a magyar Maserati klub elnöke. Szó szót követett és körbejártuk az autót, majd délután a Bárónőt is. Azóta még egyszer találkoztunk Várpalotán, ahol a biturbó korszak csúcs gran turismója is ott volt. Igen, talán így lehetne a legjobban jellemezni a Shamalt. Ez az a járgány, ami a Maserati De Tomaso-féle érájának a legkeményebb rosszfiúja. Ugyan Marcello Gandini megpróbálta az alapokat adó Biturbo típust szép öltönybe csomagolni, de a domborodó sárvédőívek, a jellegzetes hátsó sárvédőív (Gandini szignója), a széles terpesztés és a fenyegető Carello fényszórók egyből láttatják a feszülő izmokat. A Bárónő elegáns öltözetében rejtegeti félelmetes erejét, ellenben a Shamal a nyers valóságot mutatja. A valóság ábrázolása pedig manapság talán nem is lehetne fontosabb. Talán az emberi pszichológiából adódik, hogy nem szeretünk szembe nézni a valóság fekete-fehér ridegségével, de ez egy másik történet. Én bármikor szívesen nézek szembe a Shamal valóságával, vagy épp nézegetem a formás hátsóját.
A Shamal neve is nagyon találó, hiszen egy Mezopotámia területén fújó forró nyári széljárást neveznek így, amely a Tigris és az Eufrátesz közötti területen söpör végig. Csak úgy, mint a Shamal egy a nyári napsugaraktól felforrósított aszfaltcsíkon. A szívét adó motor önmagában egy műalkotás, a 3,2 literes V8-as két darab IHI vízhűtéses turbóval ellátott szív a korszak csúcsa volt. 322 lóerő és 433 Nm forgatónyomaték gyötri a Getrag váltóművön és ’Ranger’ differenciálművön keresztül a hátsó kerekeket. Ahogy a tulaj is mesélte, ez az autó azt csinálja, amit mondasz neki. Ha ráncigálod, akkor megcibálja magát és mérgesen beléd karmol. Igen, a Bárónő is ilyen, végig csikarja a hátad a hegyes körmeivel, ha éppen azt szeretnéd.
A Maserati Shamal nem csak a megjelenésével és a teljesítményével tűnik ki a ’90-es évek autói közül, hanem a ritkaságával is. 1990 és 1996 között mindössze 369 példány készült ebből az autóból. Kevesebb, mint például a Ferrari F40-ből, vagy később az Enzo típusból. Jelenleg az igazán szép példányok értéke a 100 ezer euró körüli szintet nyaldossa.
Három évtized távlatából valahol érthető, hogy a pezsgő restomod világban egy kis olasz csapat úgy gondolta, hogy egy ikonikus Maserati típust modernizál. Nyilván a feladat nem könnyű, hiszen ezekhez a műalkotásokhoz nem egyszerű hozzányúlni. A végeredmény akár csúfos bukás is lehet. A Modena Automobili járgánya a keresztségben a Maserati Biturbo Shamal Restomod nevet kapta.
A jellegzetes formavilágot megtartották, a karosszériaelemek zöme karbonból vagy acélból készül. Az első és hátsó lámpák a modernitás jegyében LED alapúak. A jellegzetes szélvédő előtti spoilert is megmaradt amely az eredeti autón azért volt felelős, hogy a légáramlatokat (és a vizet is) úgy vezesse el, hogy az ablaktörlők magas tempó mellett is megfelelően működjenek. A géptetőt teljesen áttervezték, de a rajta elhelyezett beömlők emlékeztetnek az eredetire.
Hátul megmaradt a négy kipufogóvég, közöttük viszont már egy diffúzort fedezhetünk fel. Bizony a hátsó részen már van egy szárny is, ami teljesen jól illeszkedik a karosszéria vonalaiba. A futómű megmarad az eredeti annyi módosítással, hogy erősebb rugókat és stabilizátorokat építenek be. A 18” átmérőjű felnik mögött nagyobb fékek rejtőznek, amelyek a Brembo logóját viselik.
Az aerodinamikai kiegészítőkre és a módosított futóműre, valamint az erősebb fékekre szükség is van, hiszen a géptető alatt 500 lóerős szívet találunk. A transzplantáció viszont megkérdőjelezhető. A jelenlegi Ghibli turbós V6-os motorját és komplett hajtásláncát építik be. A V8 után én ezt visszalépésnek tartom, akkor már a kifutott V8-as Maserati motort kellett volna a motortérbe beköltöztetni.
Az egyelőre kérdéses, hogy az átalakításhoz egy donor Shamal kell, vagy elegendő egy bármilyen rövidebb Biturbo alvázra épített modell is, az első hivatalos videón egyébként az utóbbi látható. A típus ritkaságát tekintve bátor húzás lenne beáldozni egy restomoddolásért. Viszont az biztos, hogy a Modena Automobili mindössze 33 példányt kíván készíteni, az árát pedig elég magasra lőtték be, 638 ezer dollár, ez bizony drágább, mint egy Ferrari SF90. Az első példányokat a jövő évben készíthetik el.
Képek, forrás: Modena Automobili
