Az egyik leggyorsabb Formula-1-es versenyző,aki tíz évet töltött el a száguldó cirkuszban. Pályafutását élre menő csaták tarkították a világbajnoki cím megszerzéséért. Ugyanakkor rekordok és az “Esőmester” jelző kapcsolódik a nevéhez. Aktív versenyzőéveinek meghatározó futama volt a San Marinó-i Nagydíj, amely a végzetét is okozta. Ayrton Senna da Silva-ra, a legendás pilótára emlékezünk, aki 1994. május 1-jén, éppen harminc évvel ezelőtt lépett az örök versenypályákra.
A kezdetek
Senna 1960 március 21-én látta meg a napvilágot São Paulo-ban egy gazdag brazil család második gyermekeként. Már igen, mindössze 4-5 évesen érdekelni kezdték az autósportok, édesapja biztatására először négyévesen ült gokartba. Hat éves korában már bátran vezetett a családi farm körül. Első gokartversenyére 13 éves korában került sor, amelyet az első helyről kezdett, a pole-pozíciók ezt követően pedig sorban érkeztek. Az 1977-es Dél-amerikai bajnokságot megnyerte a gokartosok között, majd ’79-ben és ’80-ban másodikként végzett.
“Elkezdtem gokartozni. Szeretem a gokartokat. Ez a leglélegzetelállítóbb sport a világon, valójában jobban szeretem, mint az F1-et.” – Ayrton Senna
1981-ben a feleségével, Lilliane oldalán elhagyta szülőhazáját, és Európába költözött. Már ekkoriban igen tehetséges versenyzőnek számított, rendkívüli gyorsasága tette páratlanná. Nagy Britaniában két Formula Ford 1600-as szériában is részt vett, amelyeken rendre győzedelmeskedett. A Van Diemen csapat színeiben ült először együléses versenyautóba.
1982 sorsfordító év volt az életében. Bár a Formula Ford szériában sikereket ért el, de nem hitte el magáról, hogy innen feljebb tud lépni és elérhet a királykategóriáig. Ráadásul a családja is azt szerette volna, ha visszatér Brazíliába és apránként átveszi a családi üzletet. Senna be is jelentette a visszavonulását a Formula Ford szériából, ekkor azonban a Formula Ford 2000 bajnokságban ajánlottak neki egy ülést és egy remek ajánlatot, amit szerencsére elfogadott. Ekkorra már az első szponzorok is kopogtak az ajtón.
A következő szezonban már a brit Formula-3 bajnoki címét ölelhette magához a West Surrey Racing csapat színeiben. Ekkorra már az F1-es csapatok is felfigyeltek a brazil kiemelkedő teljesítményére, a Toleman, a Brabham, a Willams és a McLaren csapatnál is tesztelt, ez jelentette számára az utat a száguldó cirkuszba.
Toleman – a száguldó cirkusz porondján
Az F1-es pályafutása 1984-ben kezdődött a Toleman csapatnál. A kis brit alakulat a McLarenhez vagy a Williams istállóhoz képest ugyan aprócska volt, de meglehetősen jó autót készítettek, amelyet a Hart turbómotorja hajtott. Élete első Formula-1-es futama épp Braziliában volt, ez volt akkoriban a szezon nyitófutama. Ugyan Senna hazájában kiesett, de a második futamon, a dél-afrikai Kayalami versenypályán megszerezte élete első világbajnoki pontját egy hatodik helynek köszönhetően. Belgiumban ugyanezt megtudta ismételni, a negyedik futamon, a San Marinó-i Nagydíjon azonban kiesett az időmérőn. Ez volt életében az első és egyben utolsó alkalom.
Már az első szezonjához fűződik egy máig legendás futam, amelyen teljes mértékben megcsillantotta a tehetségét. Monacóban a verseny zuhogó esőben zajlott. Ayrton Senna a 13. helyről rajtolt, de kitartó és ügyes versenyzésének köszönhetően folyamatosan lépdelt előre. A 19. körben már a Ferrarival versenyző Niki Laudát is megelőzte a Toleman volánja mögött ülő Senna, ezt követően pedig üldözőbe vette Alain Prost-ot. A francia megelőzésére azonban már nem volt lehetősége, a versenyirányítás a szakadó eső miatt a 31. körben leintette a futamot, így Senna végül remek autózást követően a második helyen végzett. A Toleman részére még két harmadik helyet hozott az évben, egyet a briteknél, egyet pedig Portugáliában. A csapat azonban az Olasz Nagydíjon nem engedte versenyezni, mivel kiderült, hogy a következő évben már a Lotus pilótája lesz.
Lotus – az első futamgyőzelem
Az 1985-ös szezon a szélsebes Senna már a legendás fekete színű Lotus versenyautóban kezdte, amelyet arany feliratok díszítettek, többek között a hatalmas John Player Special logó. A 97T versenyautó turbós szívét a Renault szállította, az autó bár erős volt, de nem számított a mezőny legmegbízhatóbbjának. A Lotus nagy elvárásokat támasztott a brazil irányába, aki remekül teljesített. Az év első futamán ugyan beütött a műszaki balszerencse, és Senna feladta a futamot, azonban a második Grand Prix már rendkívül parádésra sikeredett. A Portugál Nagydíjon megszerezte élete első pole-pozícióját, másrészt a kockás zászló alatt Senna futhatott be elsőként egy esős futamon, így életében először állhatott a Formula-1-es pódium tetején. A szezont végül az összetett negyedik helyen zárta, mindössze két ponttal lemaradva a harmadik, Keke Rosberg-től.
A Lotusnál eltöltött második éve már sokkal jobban sikerült. A 98T valamivel megbízhatóbbra sikerült, mint az elődje, amelyhez továbbra is a Renault szállította a motort. Az évad jól indult, hazai pályán Rio de Janeiro-ban Senna a második helyen futott be a szintén brazil Nelson Piquet mögött. A Spanyol Nagydíjon, Jerez-ben megszerezte az első helyet, ezzel a győzelmével Senna életében először vezette a világbajnoki pontversenyt. Detroitban tudta még megismételni a bravúrt. Az első Magyar Nagydíjon a második helyen ért célba, viszont a legelső pole itt az övé volt. A 16 futam felében Senna indult mindig az élről, azonban a műszaki problémák miatt ismételten csak az összetett negyedik helyet szerezte meg. Alain Prost ismételten bezsebelte a vb-címet a McLaren volánja mögött.
Az 1987-es bajnokság felemásra sikeredett a brazil legenda számára. Az autót bár jelentősen továbbfejlesztették, többek között ellátták egy akkoriban újdonságnak ható aktív felfüggesztéssel, valamint a motorszállító is változott. A Renault kivonulásával a Lotus az előző évi Honda motorokat használta. A Williams autójához képest, azonban érezhetően gyengébbre sikeredett a konstrukció, a brit futamon le is körözték őket. Ugyan Monacóban és Detroitban Sennának sikerült győzedelmeskednie, és rendkívül nagy küzdelem árán összejöhetett volna a világbajnoki második hely is, ha a szezonzáró Ausztrál Nagydíjon legalább a harmadik helyen végez. Azonban a versenybíróság úgy ítélte meg, hogy a Lotus versenyautói nem felelnek meg a szabályoknak, konkrétan a fékcsövek hosszával volt probléma, így kizárták őket az utolsó futamból. Az utolsó Lotus-nál eltöltött éve így keserűen zárult.
McLaren – a világbajnoki címek
Senna a pályafutását 1988-tól a McLaren színeiben folytatta, ekkor vált Alain Prost, az akkor már kétszeres világbajnok csapattársává. A ’88-as szezon talán az F1 történetének egyik legjobbja. A két pilóta őrült módon hajszolta a győzelmet, a 16 futamból 15-öt valamelyikük nyert meg a McLaren MP4/4 volánja mögött, amelyhez a Honda szállította a V6-os turbómotort. Egyedül Monzában estek ki mindketten. A leginkább vérre menő csata kettejük között Estorilban volt, ekkor kezdődött a nagy rivalizálás is. Senna 250 km/h tempónál majdnem a boxutca falához préselte Prostot, aki ennek ellenére megnyerte a futamot. Az 1988-as világbajnokság a Japán Nagydíjon dőlt el. A tabellát ugyan Prost vezette, de Sennának is volt esélye behúzni a vb-címet. A rajtot ugyan a brazil elrontotta, beragadt a pole-pozícióban, így visszaesett a 13. helyre. Azonban nem adta fel a küzdelmet és áttörte magát a mezőnyön. A 27. körben az élen álló Prostot is megelőzte, és az első helyen fejezte be a futamot, ezzel megszerezte élete első F1-es világbajnoki címét.
A következő év sok változást hozott a száguldó cirkusz életébe. Az első turbókorszak az előző szezonnal lezárult, 1989-től az új szabályok értelmében ismételten csak szívómotorokat lehetett használni. A McLaren maradt a Hondánál, a japánok készítették el a V10-es motort. A két versenyző rivalizálása egyre inkább eldurvult, méghozzá annyira, hogy a szükségesnél többet nem nagyon kommunikáltak egymással. Senna az évadban beállított egy nagyon fontos rekordot, az Amerikai Nagydíjon, Phoenix-ben a 34. rajtelsőségével Jim Clark évtizedekig tartó pole-rekordját döntötte meg.
A drámai futamok számát növelte a portugál verseny, amelyen Senna vezetett. Mansell megpróbálta megelőzni a brazilt, de összeütköztek és mindketten kiestek. Mansellt ekkor már fekete zászlóval kiintették a futamból, mert tolatott a boxban. Senna nagyon dühös volt emiatt, a futamot ráadásul Gerhard Berger nyerte meg Prost előtt, így a McLarennek nem sok babér termett. A szezon vége előtt két futammal úgy állt a világbajnokság, hogy ha Senna megakarta védeni a címét, ahhoz mindkét versenyt meg kellett volna nyernie.
Japában a csapattársa mögött haladt, amikor is a célegyenes előtti lassítóban próbált előzni, a két McLaren összeütközött. Prost azonnal kiesett, Senna autóját azonban megtolták és folytatta a futamot, amelyet meg is nyert. Azonban utólag több szabálytalanság miatt is diszkvalifikálták, ezzel Alessandro Nannini a Benetton-Forddal élete egyetlen futamgyőzelmét szerezte meg, Prost ölében pedig a harmadik világbajnoki cím landolt. Ráadásul ez volt az utolsó közös szezonjuk a McLaren színeiben, Prost ugyanis átigazolt a Ferrarihoz.
1990-re új csapattárs érkezett a McLaren istállóhoz Gerhard Berger személyében. Az osztrák és Senna között meglehetősen jó viszony alakult ki. Az intrikákkal teli évad nem volt egyszerű, a kiélezett csaták sorozatában hol a brazil, hol valamelyik másik versenyzőtársa diadalmaskodott, Prost a Ferrarival meglehetősen jól szerepelt. A világbajnoki pontverseny ismét kettejük rivalizálásáról szólt, de immáron két külön csapatban. A Suzukában rendezett japán futam meglehetősen botrányosan sült el. Senna megszerezte a pole-pozíciót, azonban a rajthely a pálya poros oldalán helyezkedett el, ami egyértelműen rontotta az első helyről induló pozícióját. Ezért Senna és Berger még az időmérő indulása előtt azt kérték a versenyirányítástól, hogy változtassák meg a pole helyét, ebbe bele is mentek. Miután azonban Senna megszerezte az első rajtkockát, úgy a változtatást nem eszközölték.
Senna ezen rendkívüli módon felháborodott, eldöntötte, hogy ha a mellőle rajtoló Prost jobb pozícióba kerül, akkor meg fogja akadályozni, hogy az első kanyarba hamarabb forduljon be. A futamon a Ferrari pilótája a rajtnál lehagyta Sennát, aki még az első kanyar előtt 273 km/h tempóval hátulról belerongyolt az olasz versenyautóba. Mindketten kiestek, de végül a szezon bajnoki címét Senna szerezte meg.
Az 1991-es szezonra továbbfejlesztették a versenyautót. A Honda már egy V12-es motort készített, amelytől nagyobb teljesítményt vártak. Senna ugyan elégedetlen volt az autó teljesítményével, azonban az első négy futamot még így is pole-pozíciókból nyerte meg. A bajnokság ezen éve több különös futammal is szolgált, azonban ezek közül is talán hármat érdemes kiemelni. Az egyik a brit futam volt. A legendás Silverstone-i pályán Senna a második helyről indult Mansell mögül. Szinte az egész futamon tartotta is a második helyet, míg a futam leintése előtt, az utolsó körben kifogyott az üzemanyaga. Ennek ellenére még így is a negyedik helyre sorolták. A levezető körben Mansell felvette az autójára Sennát, akivel így autózott be a boxba.
A világbajnoki pontverseny ismét Japánban dőlt el. Senna 16 ponttal vezetett Mansell előtt, a brit pilótának mindenképpen nyernie kellett Suzukában, ha elméleti versenyben akart maradni a vb elsőségért. Mansell a 9. körben elvétett egy előzést és kiesett, így a vb cím ismét Sennáé lett. A futamot ugyan Senna vezette, de mivel Bergerrel megállapodtak, hogy az nyer, aki a futam első körében előrébb van, így átengedte neki az eső helyet, ezzel az osztráknak ez volt ’91-ben az első futamgyőzelme.
A szezon záróversenyét Adelaide-ben rendezték meg. Az esős futamon a brazil pilóta az első rajtkockából indulhatott. Az egész futam az eső miatt azonban csak 15 körig tartott, ezután leintették a mezőnyt és csak a pontok felét osztották ki. Ez az Ausztrál Nagydíj volt eddig a legrövidebb F1-es futam, a szezont így Senna 95 ponttal zárta az élen.
Az 1992-es szezon az erőviszonyok megváltozását hozta. A Ferrari továbbra is gyengélkedett, azonban a tavalyi évben is jól szereplő Williams új erőre kapott. A megbízhatósági problémáikon úrrá lettek és a szezon legjobb autóját hozták össze a Williams FW14B képében. A McLaren azonban ezzel nem tudott lépést tartani, ráadásul az új versenyautó csak a 4. futamra készült el teljesen. Mellőzték belőle az aktív felfüggesztést, a kanyarokban eléggé instabilan viselkedett, Senna egyáltalán nem volt megelégedve az új autóval. Hiába a Honda V12-es szívének az ereje, ha minden más tekintetben a Williams-Renault lekörözte a McLarent. A brazil csak Monacóban, a Hungaroringen és Olaszországban tudott felállni a dobogó tetejére, az összetett pontversenyben pedig csak a 4. helyet tudta megszerezni. Ráadásul a következő évre nem is volt szerződése egyik csapattal sem. A Penske csapat IndyCar versenyautóját tesztelte Amerikában, Mansellhez hasonlóan ő is az amerikai széria felé kacsingatott. Végül a Penske csapat nem őt szerződtette, közben Ron Dennis a Renault V10-es motorjára próbált szerződni, sikertelenül. A McLaren csapatfőnöke végül a Forddal tudott megegyezni a motorszállítás ügyében, azonban a V8-as motor gyengébb változatát kapták, hiszen a gyári csapat, a Benetton is ezt a motort használta. A britek bíztak abban, hogy a gyengébb motort a jobb aerodinamika és az aktív felfüggesztés miatt tudják kompenzálni. A tesztek során Senna úgy ítélte meg, hogy az autó jobb, mint a ’92-es gép, de erőben elmarad a Willams-Renault autóitól. Végül maradt a McLaren csapatnál, de a szerződését futamról futamra hosszabbították meg.
Az 1993-as szezon volt élete utolsó teljes F1-es bajnoki idénye, egyben az utolsó McLarennél eltöltött éve is. Meglehetősen jó futamokat hozott össze. A dél-afrikai első futamon a 2. helyet szerezte meg, hazájában győzedelmeskedett, majd Doningtonban is az esőben. Ezt a versenyt sokan pályafutása legjobb versenyének tartják. A negyedik helyről tudott csak indulni, majd egy helyet vissza is esett, de még az első körben leelőzött mindenkit. Az egész futamon vezetett, a folyamatosan változó körülmények miatt több pilóta hétszer is megfordult a boxutcában. Monacóban ismételten felállított egy rekordot, a ’93-as futamot is beleértve hatszor tudott itt győzni, ebből zsinórban ötször. Ráadásul itt még vezette a bajnokságot Prost és Michael Schumacher előtt a sokkal gyengébb autójával. Alain Prost a szezon második felében ledolgozta a hátrányát és átvette a vezetést a braziltól. Végül Senna még Japánban és a szezonzáró ausztrál nagydíjon szerzett egy-egy győzelmet. 1993-ban csak Ausztráliában szerzett pole-pozíciót, egyben ez volt élete utolsó rajt-cél győzelme is. Az ausztrál dobogó tetején a magasba emelte Alain Prost kezét, egyfajta gesztusként a megbékélés gyanánt az akkor visszavonuló franciával.
Williams – a végzetes utolsó év
Prost távozásával a Willams csapatban megüresedett egy hely, amelyre Sennát szerződtették Damon Hill mellé. A Williams ekkoriban az F1 legjobb csapatának számított, az előző két szezont is megnyerték. Az új szabályok értelmében ebben az évben már számos elektronikus segédberendezést betiltottak, mint például az ABS vagy a kipörgésgátló, de az aktív felfüggesztés is tiltólistás volt. A száguldó cirkusz a szezont négy év elteltével ismét Brazíliában kezdte, amelyen Senna az első helyről indulhatott. Sokáig tartotta a pozícióját Schumacherrel szemben, aki az egyik körben a boxban előzte meg, majd Senna végül kiesett.
Senna a '93 decemberi tesztek után így nyilatkozott az autóról
"Nagyon negatív érzésem van az autó vezetésével kapcsolatban, amellyel mindig a határon kell autóznom. Ezért nem volt egyetlen tiszta köröm sem, amit kényelmesen vagy magabiztosan teljesíthettem volna. Kényelmetlenül érzem magam az autóban. Megváltoztattuk az ülést és a kerekek elrendezését, de így is még több helyre lenne szükségem. Ezek közül a problémák közül néhány az elektronikus változás hiányára vezethető vissza. Az autónak is megvannak a maga sajátosságai, amelyeket még nem tudok teljesen magabiztosan uralni. Ez a szokásosnál sokkal feszültebbé tesz."
A második verseny a Csende-Óceáni Nagydíj volt, amelyet a japán Tanaka versenypályán rendeztek. Az időmérőn szintén megszerezte az első helyet, a futamon azonban Mika Häkkinen hátulról belerohant és így Senna ismét kiesett.
Az évad harmadik futama, az Imolában megrendezett San Marinó-i Nagydíj azonban vérrel áztatott futamként vonult be az F1 történetébe. A pénteki szabadedzésen Rubens Barichello bukott egy csúnyát, de ő még megúszta, a szombati időmérő edzésen, 1994. április 30-án az osztrák Roland Ratzenberger vesztette életét, Senna ismét behúzta az első helyet, azonban a május 1-jére tervezett futamon való elinduláson sokat morfondírozott, végül mégis rajthoz állt.
A rajtnál Pedro Lamy nekiütközött JJ Lehto rajtrácson lefulladó Benettonjának, emiatt a biztonsági autót – ami akkoriban egy Opel Vectra volt – beküldték a pályára, amelyet Max Angelelli vezetett. A pilóták öt kört tettek meg a safety car mögött, amely olykor olyan lassú volt, hogy Senna néha bevágott elé, mert attól tartott, hogy a gumijai túlságosan visszahűlnek. A futam a hatodik körben folytatódott, Senna azonnal a leggyorsabb kört futotta, Schumacherrel együtt gyorsan leszakadtak a mezőnytől. A 7. körben Senna 310 km/h tempónál elhagyta a pályát és a Tamburello kanyar betonfalának ütközött, a jobb első futóműve kiszakadt. A telemetriai adatok szerint két másodperc alatt 218 km/h-ra lassított, így a becsapódás sebességnél történt, de ez még így is végzetesnek bizonyult, a brazil versenyzőlegenda az életével fizetett.
Halálának rejtélyes körülményei
Sennát megrázta Barichello pénteki balesete, Ratzenberger halála pedig egyenesen összetörte a brazil pilótát, aki a motorhomejában sírva fakadt. Ez aggasztotta Frank Williams-t, aki megkérte Senna menedzserét, hogy üljenek le együtt és vitassák meg a pilóta érzelmi állapotát. Senna úgy döntött, hogy kihagyja a futam előtti sajtótájékoztatót, ráadásul a Ratzenberger halálát okozó baleset helyszíni vizsgálatán sem vett részt.
Vasárnap még találkozott Alain Prost-tal, egykori csapattársával, akivel arról beszélgetett, hogy fontos lenne az F1-es versenyek biztonságát fokozni. Abban maradtak, hogy a monacói futam előtt még egyeztetnek. A vasárnapi versenyzői eligazításon Senna helyett a csapattársa, Berger mondta el az aggályokat. Senna ezt követően több pilótával is találkozott, és szorgalmazta a versenyzők érdekképviseletének (Gran Prix Drivers 'Association) létrehozását. Vállalta a vezető szerepet is, hogy a szervezet eredményes működjön. Ebben legfőképp Niki Lauda támogatta (ő tudja jól, hogy milyen fontos a biztonság). Aggályai és érzelmi állapota ellenére mégis versenyhez állt.
A végzetes becsapódás során súlyos koponyatöréseket, agyi károsodást szenvedett, a jobb első futómű egyik eleme átszúrta a sisakrostély és a sisak közötti területet, az elem belefúródott a jobb szemébe. Angelo Orsi, fotós, aki Senna barátja készített fotókat akkor, amikor Senna sisakját eltávolították. Ezeket a fotókat soha nem tették közzé. Sid Watkins, az F1 biztonsági főnöke, aki idegsebész, szintén a baleset helyszínére sietett. A pilótafülkéből kiemelt Sennán azonnal gégemetszést hajtott végre. Ekkor Watkins megállapította, hogy Sennának súlyos agyi sérülése van. A mentőhelikopter a bolognai Maggiore kórházba szállította a súlyos állapotban lévő brazil pilótát. E közben a Williams csapatfőnöke, Ian Harrison a versenyirányításhoz sietett, ott megerősítették, hogy Senna balesete komoly volt, később Bernie Ecclestone próbált mindenkit megnyugtatni.
E közben a pályán elkezdték eltakarítani a roncsokat, amikor Senna Williamsét a teherautóra rakták, akkor egy ismeretlen személy ragaszkodott ahhoz, hogy távolítsák el az autó feketedobozán rögzített adatokat. Vajon valamit rejtegetni akart a Williams, vagy a versenyszervezők? A mentésben résztvevők egy osztrák zászlót találtak Senna pilótafülkéjében, vélhetően a futam végén ezzel akart tisztelegni Ratzenberger előtt.
Halálának rejtélyes körülményei
Sennát megrázta Barichello pénteki balesete, Ratzenberger halála pedig egyenesen összetörte a brazil pilótát, aki a motorhomejában sírva fakadt. Ez aggasztotta Frank Williams-t, aki megkérte Senna menedzserét, hogy üljenek le együtt és vitassák meg a pilóta érzelmi állapotát. Senna úgy döntött, hogy kihagyja a futam előtti sajtótájékoztatót, ráadásul a Ratzenberger halálát okozó baleset helyszíni vizsgálatán sem vett részt.
Vasárnap még találkozott Alain Prost-tal, egykori csapattársával, akivel arról beszélgetett, hogy fontos lenne az F1-es versenyek biztonságát fokozni. Abban maradtak, hogy a monacói futam előtt még egyeztetnek. A vasárnapi versenyzői eligazításon Senna helyett a csapattársa, Berger mondta el az aggályokat. Senna ezt követően több pilótával is találkozott, és szorgalmazta a versenyzők érdekképviseletének (Gran Prix Drivers 'Association) létrehozását. Vállalta a vezető szerepet is, hogy a szervezet eredményes működjön. Ebben legfőképp Niki Lauda támogatta (ő tudja jól, hogy milyen fontos a biztonság). Aggályai és érzelmi állapota ellenére mégis versenyhez állt.
A végzetes becsapódás során súlyos koponyatöréseket, agyi károsodást szenvedett, a jobb első futómű egyik eleme átszúrta a sisakrostély és a sisak közötti területet, az elem belefúródott a jobb szemébe. Angelo Orsi, fotós, aki Senna barátja készített fotókat akkor, amikor Senna sisakját eltávolították. Ezeket a fotókat soha nem tették közzé. Sid Watkins, az F1 biztonsági főnöke, aki idegsebész, szintén a baleset helyszínére sietett. A pilótafülkéből kiemelt Sennán azonnal gégemetszést hajtott végre. Ekkor Watkins megállapította, hogy Sennának súlyos agyi sérülése van. A mentőhelikopter a bolognai Maggiore kórházba szállította a súlyos állapotban lévő brazil pilótát. E közben a Williams csapatfőnöke, Ian Harrison a versenyirányításhoz sietett, ott megerősítették, hogy Senna balesete komoly volt, később Bernie Ecclestone próbált mindenkit megnyugtatni.
E közben a pályán elkezdték eltakarítani a roncsokat, amikor Senna Williamsét a teherautóra rakták, akkor egy ismeretlen személy ragaszkodott ahhoz, hogy távolítsák el az autó feketedobozán rögzített adatokat. Vajon valamit rejtegetni akart a Williams, vagy a versenyszervezők? A mentésben résztvevők egy osztrák zászlót találtak Senna pilótafülkéjében, vélhetően a futam végén ezzel akart tisztelegni Ratzenberger előtt.
Sennát kétszer élesztették újra a kórházban, de 18:37 perckor elhagyta a száguldó cirkuszt. Halálát dr. Maria Teresia Fiandri, a kórház sürgősségi orvosi jelentette be 18:40-kor. Brazíliában háromnapos gyászt rendeltek el, majd Sennát 1994. május 5-én helyezték örök nyugalomra. Temetésén számos ismert pilóta vett részt, de a családja nem engedte, hogy Ecclestone ott legyen. Ő és Max Mosley a május 7-én Ratzenberger temetésén vettek részt Salzburgban. A következő futamon, Monacóban az FIA döntése értelmében az első két rajthelyet üresen hagyták, ezekre egy brazil és egy osztrák zászlót festettek fel.
A baleset után a sajtó és a szakértők is a felelősségét firtatták az FIA-nak és a Williams csapatnak. Schumacher egyértelműen felszólította az FIA-t, hogy a biztonság javítása érdekében azonnal tegyenek intézkedéseket, ezzel egy úgy korszak kezdődött az F1-ben. Érdekesség, hogy halálának idejét 14:17 percre datálják, azaz már a pályán elvesztettük Sennát. Az FIA és az Olasz Motorsport Szövetség ragaszkodott ahhoz, hogy Senna a kórházban halt meg. Az olasz jog alapján a halálos baleseteket bűncselekmény gyanúja miatt azonnal vizsgálni kell, illetve ha ez sporteseményen következik be, akkor a versenyt azonnal fel kell függeszteni, az érintett területet pedig le kell zárni. Ez már Ratzenberger halálára is igaz lehetett volna. Vélhetően ezzel a húzással a versenyszervezők bukták volna a futamot, és a versenyért járó rengeteg pénzt, amit nem mertek kockáztatni. Az orvosszakértők véleménye mindkét versenyző halálának körülményeiről megoszlik, de vélhetően már mindketten a pályán halottak voltak.
A Williams csapat sem maradt nyugodt, Frank Williams, Patrick Head és Adrian Newey évekig jártak a bíróságra. A balesetet úgy vélték, hogy műszaki hiba okozta. Senna autójában, a pilóta kérésére áttervezték a kormányoszlopot. Állítólag ez az alkatrész a módosított felületen eltört. A fedélzeti kamera által rögzített képsorokat elemezték, főként ami a kormány mozgását illeti. David Coulthard szerint a kormánykerék mozgása normális volt, ellenben Michele Alboreto azt mondta, hogy a kormánykerék mozgása abnormális volt, ami arra utal, hogy valami megsérülhetett. Head szerint Senna hibázott, ezt arra alapozta, hogy Schumacher szerint a brazil autója már a baleset előtti körben is bizonytalan volt. Szerintem ez inkább arra utalhatott, hogy az autóval nem volt minden rendben. Newey szerint defekt okozta a balesetet. Mindenesetre a bíróság senkit nem marasztalt el. 2002 áprilisában Senna versenyautója visszakerült a Williamshez, a sisakja a Bellhez, amit azonnal elégettek, a motor pedig a Renaulthoz.
“A mai korban Ayrton külön klasszist képviselt. A legnagyobbak közé sorolom, Nuvolari, Fangio és Clark mellé. A sors fura fintora, hogy a sportág legnagyobb alakjai közül – Clark mellett – csak ő halt meg versenyzés közben. Halála többet jelent, mint a versenypályákon megfordult valaha volt legnagyobb sportember elvesztését. Az a sportoló halt meg, aki talán a legközelebb került a tökéletességhez” – Stirling Moss
Öröksége
Senna az F1 legsikeresebb pilótái közé tartozik. 162 futamon indult el, 41 versenyen állt a dobogó tetején. 65 pole-pozíciójával rekordot állított fel, amelyet csak Michael Schumacher tudott megdönteni 12 évvel később, a sors fintora, hogy a német pilóta ezt a rekordot a San Marinó-i Nagydíjon állította be. 2000-ben beválasztották a Nemzetközi Motorsportok Hírességeinek Csarnokába. Több millió ember példaképe volt, elszántsága és gyorsasága felejthetetlenné tette. Az idei évben halálának 30 évfordulója alkalmából a Torinói Nemzeti Autómúzeumban nyílt egy tárlat “Senna Forever” néven, aki arra jár, nézzen be.
Forrás, képek: ayrton-senna.net, senna.com, ayrton-senna-dasilva.com
