40 év az bizony negyven év, egy ember életének valahol ez a fele. A nők ilyen korukra még éppen jól néznek ki, de már aggódnak, hogy mi lesz velük 5-10 év múlva, a férfiak is őszesbe fordulnak, de talán ekkor sármosodnak a leginkább. Valahogy így van ez a Mercedes-Benz W123 típussal is, erősen középkorú, de még mindig nagyon jól tartja magát.
Herr Schmidt – Önnek jó ízlése van
A W123 ma már fogalom, nyugaton ifjabb korában a taxis Merciként ismerték, felénk a zöldséges jelzővel illették az onnét importált “levetett” darabokat, tőlünk keletebbre és egyes észak-afrikai országokban pedig ma is taxis csillagként ismerik. Elődje a W114/115 széria volt, amelyet magyar sajátosságként “állólámpásnak” becéznek, ezt a típust pedig sokan “fekvőlámpásként” nevezik, ami részben érhető, részben nem. Ha a korai modelleket nézzük, akkor négy ikerkörlámpa néz ránk egy-egy közös búra alatt, de a 80-as években már valóban igazi “fekvőlámpák” vetítették a fényt az autó elé.
Az utolsó Mercedes, amely még a régi iskola elvei alapján épült
Megjelenésekor sokan már csak “leichtbau”, azaz könnyű építésű Benzként tekintettek rá, ami valóban igaz, hiszen nem volt olyan szoborszerű, mint elődje, vagy a híres fecskefarkú Mercedes, a Heckflosse, típuskódmániásoknak szimplán W110. De ezt a könnyű építés filozófiát is csak úgy kell tekinteni, hogy ennek az autónak a csomagtérfedelében több fém van, mint egy mai Tesla-ban. Másrészt korabeli konkurensei közül vélhetően nem sok érte meg ezt a kort, a W123 pedig még mindig köztünk van, vélhetően nem kevés példányszámban.
Az USA verziókon nagyobbak a lökhárítók, de még így is elegáns a W123 Coupé
Talán az autó tervezését irányító Bruno Sacco és Friedrich Geiger sem gondolták az 1976 januári debütáláson, hogy ennyire időtálló autót fognak alkotni, amelyről éppen ma, az 5. generációs E-Klasse hivatalos premierjének a napján is megemlékeznek.
Fullosan, felpolírozva, ma is megnézik
Az időtállóság pedig valóban nem vicc a W123 esetében, “Az új Mercedes. Az új mérce”, szólt a korabeli reklámszlogen, aminek ma már nagyobb jelentése van, mint anno. Újkorában sorban álltak érte; orvosok, menő nyugat-német menedzserek, és persze a taxisok. A kezdeti hozzávetőlegesen 9 hónapos várakozási idő, gyorsan 12 hónapra, majd ennek háromszorosára ugrott, annyira nagy volt a kereslet, hogy egyesek 25-30% felárat is hajlandóak voltak ott hagyni a kereskedőknél, hogy hamarabb hozzájussanak álmaik Mercedeséhez, ez akkoriban nagyságrendileg 5000 német márka felár volt, akárhogy is, kemény valuta.
A kombi változat ’77-ben debütált – 280TE AMG a sportos puttonyos
Valahogy 200 ezer km környékén jöhettek be hozzánk az első használt példányok, itthon többségüket igáslónak fogták be, ami nem véletlen, hiszen a dízelmotorok lazán elmennek a végtelenség + 1 napig, de a benzinesekbe is bele lehet tekerni 1,5 millió km-t, amolyan egyenlítőjáró autó a W123. Talán csak a rozsda öli meg, de az kezelhető probléma és már 40 évvel ezelőtt is jobb volt a Mercedesek korrózióvédelme, mint egy korabeli Audinak vagy BMW-nek. Idehaza aztán kapták a törődést rendesen, mindehhez remek párosítást adott a híresen hírhedt magyar úthálózat minősége és persze az igazmondó “becsületesnepperek” órásmestersége is, akiken a kínai kvarc Rolex is visszafelé jár.
Persze egy W123-nak, ha már Kelet-Európában leveti valamelyik festő-mázoló kisiparos, vagy zöldséges, még nem egyenesen a bontó a sorsa, innen simán tovább exportálják ezeket az autókat főként közel-keleti vagy észak-afrikai országokba, ahol aztán lazán tetőre vágják még a taxi lámpát és a sokszázezres futásteljesítményű, többségében szedánok még vígan falják a sivatag útjait.
Szinte akárhol elmegy, akármeddig
Szerencsére a típusnak van idehaza egy rendkívül aktív rajongótábora, akik a Mercedes-Benz W123 Club Hungary keretein belül tömörültek és nagy becsben tartják saját W123 példányaikat, ők rendkívül aktívak a hazai veterános életben. A 40 éves jubileum alkalmából a klub egyik vezetőjével, Kövesdi Dénes úrral készítettünk interjút.
VNC: Kérem, röviden meséljen a hazai W123 klub kialakulásáról és jelenlegi működéséről.
KD: 2007. december 31-én 23:34-kor indult el az oldal, www.w123club.hu címen. 3 fővel, azonban Snieder Gábor barátom a szülőatyja a klubnak. Mindannyian az index fórum W123-as topikjában találkoztak, majd alapították meg a típusnak a saját club oldalát. Jelenleg fórummal, szerelési anyagokkal, irodalmakkal valamint közös programokkal vagyunk jelen. De az oldal főmenüjében benne van minden, amit nyújtunk. A múltbéli és jelenlegi működése, inkább egy nagy baráti társaságra hasonlít, akik rajonganak a márkáért és azon belül a W123-as típusért.
VNC: Hogyan került kapcsolatba a klubbal, milyen szerepet tölt be Ön a csoportban?
KD: A klubhoz 2008-as év végén csatlakoztam, ami után megvettem első W123-as Mercedes-Benz Coupé gépkocsim és a 2009 tavaszán Dömösön megrendezett találkozón ismerkedtem meg személyesen a klubtársaimmal. A klubon belül szervezéssel és kapcsolattartással foglalkozom.
VNC: Mennyi tagot számlál jelenleg a klub?
KD: 935 regisztrált tagja van az oldalnak, ebből 100 aki rendszeresen látogatja az oldalt és 50 fő körülbelül az aktív tag.
VNC: Személy szerint Ön hogyan került kapcsolatba a típussal, hogyan vált rajongóvá?
KD: Tulajdonképpen a véletlenek összejátszása során kerültem kapcsolatba a típussal. Mivel a mindennapokban gépkocsifényezéssel és autó valamint haszonjármű festékek forgalmazásával foglalkozom, nagyon szerettem volna egy veterán gépkocsit magamnak. A fiatal koromban imádott Renault 5 GT Turbót szerettem volna megvásárolni, de a hazai piacon nem találtam megfelelőt belőle. Egyik nap, mikor ügyfelünk részére szállítottam ki a megrendelt festékanyagokat az udvarán megláttam egy árválkodó W123-as Coupe Mercit. Kérdezősködésem után megtudtam, hogy mivel nincs ideje felújítani, szívesen eladná. Kisebb egyezkedés után Bartel üzletet kötöttem és festékért cserébe, elhoztam a kocsit. Nagyon boldog voltam vele, de aztán jöttek a költségek! 🙂 Szerencsére 2 év és 3 hónap kemény munka és alkatrész kutatás után elkészült és most már 4-dik éve boldogan használom. Természetesen látva az akkori kor technikai megoldásait és tökéletességét, bele szerettem a típusba!
VNC: A típus nemzetközi és hazai szinten is igen ismert, minek köszönhető ez a nimbusz és ismertség?
KD: A Mercedes legnagyobb darabszámban gyártott típusa, nem véletlenül. Fő előnye a megbízhatóság és az elnyűhetetlenség. Ez abból is látszik, hogy az utakon a mai napig is lehet még 1-2 példányt látni, melyek nem hobbi vagy veterán autóként üzemelnek, hanem napi használatra vannak ítélve. Németországban is a Taxisok legkedveltebb típusa volt, ami abban is megmutatkozott, hogy a gyártás leállításakor mondhatni “könyörögtek” a gyárnak, hogy még egy “adag” taxit gyártsanak le Nekik. Persze ebből nem lett semmi. Nagyon sok példány fut még a mai napig a Közel-Keleten és Afrika egyes országaiban is. A típuson belül jó volt a modell választék is, hiszen nem csak sedan és coupe, hanem a Mercedes-Benznél először sorozat gyártásban a kombi azaz “T” modell is rendelhető volt. ( itthon csak zöccséges merdzsónak hívták)
VNC: Magyarországon melyik a legtöbbet futott, illetve legidősebb W123, valamint tudni lehet-e esetlegesen különleges itthon lévő változatokról?
KD: Sajnos nem tudunk itthon konkrétan legtöbbet futott példányról, hiszen kis hazánkban mindenki maga szervizeli a kocsiját itt-ott. Ezt csak akkor lehetne pontosan hitelesen megtudni, ha vezetett szervizkönyve lenne az autónak. Az itt lévő W123-asok nagyon nagy része nyugatról lett behozva az országba és gondolom akkoriban az óra átállítás sem volt bonyolult dolog! 🙂 De a görög taxis példája az istenkirály, akitől átvette a múzeum az autót és kapott helyette egy vadi újat. Igaz ott végig vezették a szervizeket! No és persze az is igaz, hogy az egy W115-ös típus volt!
VNC: Voltak-e anno idehaza ismert W123 tulajdonosok, gondolok itt színészekre, politikusokra, vagy írókra, esetlegesen tudunk-e ma ilyen hírességekről?
KD: Pártautóknak előszeretettel használták Őket még long változatban is, de konkrét pártvezetői tulajdonosról nem tudunk. Általában, ha a használtautó hirdetésen között felbukkan egy fekete színű, kék plüss belsős példány, ahhoz mindig oda írják, hogy ez Kádár elvtárs autója volt! 🙂 A Queen zenekar tagjait is W123-mal fuvarozták az 1986-os koncert alatt.
(https://www.youtube.com/watch?v=Xs4H627KSoM / 0:41-42 másodpercnél a kép jobb alsó sarkában látszik 2 db W123-as Mercedes és az 1 perc 57-es résznél, ahogy elhajtanak)
VNC: A Mercedes-Benz részéről ma még támogatják a típust alkatrészekkel, jó-e a gyári ellátás?
KD: Minden van gyáriban a kárpitelemeket kivéve, de az utolsó három évben másfél-kétszeresére ugrottak az alkatrészek árai. Az utángyártott alkatrészek nagyon vegyes minőségűek.
VNC: Ön szerint mit jelentett anno és mit jelent ma W123 tulajnak lenni?
KD: Felemelő 🙂 Úgy gondolom régen királyság, aztán mikor bejutottak hozzánk tömegével a típus képviselői, akkor tömegcikk lett a legalja szinten, de ezek az egyedek szépen el is porladtak. Az elmúlt 10 évben kezdett újra ázsiója lenni, mára talán már megint nem dinnyés/zöldséges feeling, bár akad még egy-egy abból a szettből is. Igen kezd vissza térni a renoméja és egy-egy szép darabot, most már nagyon megnéznek az emberek és értékelik is.
VNC: Van-e kedvenc típusváltozata?
KD: Nekem a coupe és a kombi változat a kedvencem, de egy szép limuzin is észbontó tud lenni!
VNC: A Mercedes-Benz W123 Club Hungary hogyan készül a típus 40. évfordulójára?
KD: Túrát szervezünk a stuttgarti 40 éves évforduló alkalmából rendezett nagy találkozóra. Ez mindenképpen egy megfelelő ünneplése a születésnapnak. Két héttel később pedig az itthoni nagy találkozón iszunk a típus egészségére!
Köszönjük az interjút és a számos érdekes információt!
Kövesdi Dénes úr W123 Coupé típusa
Akkoriban ez volt a legkisebb Mercedes, hiszen a 190-es csak évekkel később érkezett a kínálatba. A W123 technikájában és a designban leginkább az egy számmal nagyobb öltönyt viselő S-Klasse-hoz állt közelebb, mint ahogy napjainkban is az E-Klasse. Emlékszem kisgyermek koromban volt szerencsém párszor ülni egy ilyenben, kényelmes volt és hatalmas, csöndesen siklott az úton, mint egy hajó. A 80-as évek elején volt egy kisebb ráncfelvarrás az autón, ekkortól már nem csak a csúcs változaton (280/280 E) voltak valódi “fekvőlámpák”, hanem mindegyik modell ezt kapta szériában. Ugyanígy már szervós lett a négytárcsás fékrendszer, de opcióként akkoriban nem a csúcs navigációkkal és kulcsnélküli indítási rendszerekkel lehetett villogni, hanem az ABS-szel és a vezetőoldali légzsákkal, ez utóbbi 1982-től volt rendelhető.
Az élénk színek ma már eltűntek a nagy autók világából, bezzeg régen
Az említett csúcs pedig a 280 E volt, az “E” betű itt az Einspritzung, azaz a benzinbefecskendezésre utal, amelyet a Bosch által gyártott K-jetronic rendszerrel oldottak meg a stuttgarti mérnökök. Ez ugyan visszalépés volt az elődmodell elektromos vezérlésű megoldásához képest, de jóval megbízhatóbb technikának bizonyult az évek során. Ez által 185 lóerőt tudott a top W123, ami azért ma sem számít kevésnek. Minderre ráfejeltek az AMG alkatrészekkel megbolondított változatok, amelyek 211 lóerőt tereltek a hátsó kerekek felé. Ezek a típus teljes életciklusának legritkább példányai, újkori áruk meghaladta a 40 ezer német márkát, akkoriban egy 911-est is ennyiért lehetett venni.
Ilyen egy korabeli sportosan elegáns viselet – 280E AMG
A csúcsverzió egyébként 1977-ben a Mercedes számára ismét meghozta a motorsportsikereket is; az ’55-ös Le Mans-i katasztrófa óta ez volt az első versenyszereplése a márkának, a második London-Sydney Marathon-on a dobogó első két helyén a 280 E rally változata végzett, a győzelmet Andrew Cowan szerezte meg, aki ’68-ban az első versenyt is megnyerte. Ezen a futamon egyébként összesen négy W123 ért célba az első nyolc hely valamelyikén. Egy évvel később pedig a 30.000 km hosszú Rallye Vuelta a la Americana Sud futamon a 3. és 5. helyet szerezték meg az autóval. Ez is bizonyítja, hogy mennyire strapabíró volt ez a “leichtbau” Mercedes.
1977 – a London-Sydney Marathon győztese
10 éves pályafutása során a W123-ból közel 2,7 millió példány készült, tehát bőven megszórták vele a világot. A legnépszerűbb a 240 D típus volt, ebből bő 450 ezer db futott ki a gyárból, a 230 E-ből 442 ezer, míg a 200 D-ből 378 ezer hagyta el a szerelőszalagokat. A legkevesebb a T jelű kombi, illetve a kupé változatokból készült, valamint a különféle speciális változatokból, mint a hosszított “Pullman” kivitel, a mentőautók, a tűzoltóságnak készült példányok, illetve a pompakocsik, ezek többsége a Binz vagy a Miesen által valósultak meg. Sőt a gyáriak 1983-ban egy 280 TE prototípust elektromos hajtáslánccal láttak el, amelyet hidrogénnel tankoltak. Hiába az emisszió már akkor is nagy probléma volt.
Elektroantriebsystem, mondaná a német; a segédkerék a motortérből jött
1986 januárjában állították le a gyártását, ekkor már két éve a piacon volt utódja, a “kockalámpás” első E-Klasse, a W124. Utoljára 63 darab T, azaz kombi hagyta el a gyártósort, a mai napon pedig, – amely születésének 40., a gyártás befejezésének pedig 30. évfordulója -, a Mercedes-Benz Detroitban hivatalosan is bemutatja szellemi utódját, az 5. generációs E-Klasse típust, vagy gyári kódnevén a W213-at.
Az 5. generációs E-Klasse, avagy a W213 ma debütál Detroitban
Egyszer majd lesz egy W123 Coupé-m, 250 – ilyet majd építek :), vagy 280, mert nem csak elpusztíthatatlan, de elfelejthetetlen is.