Az 1970-es évek közepén mutatta be a Lotus az akkoriban szokatlannak számító Elite típust, amellyel a sportos brit márka eltökélt célja volt, hogy följebb pozicionálja magát a piacon és hátrahagyja a kit-caros múltját. Ha ránézünk a Type 75, a széria utolsó éveiben pedig Type 83 gyári kódnéven futó autóra, akkor ma már azt mondanánk rá, hogy shooting brake. Meglehetősen furcsa szerzet volt ez az autó, a formáját tekintve teljesen eltért a Lotustól megszokott kisméretű sportautók megjelenésétől. Kétajtós, négyüléses, csapott hátú autó, akkoriban ez volt a márka legkényelmesebb autója.
Az Oliver Winterbottom által megálmodott üvegszálas karosszéria az akkoriban használatos acélvázon feküdt, benne a klasszikus orrmotor, hátsókerékhajtás elrendezéssel. Az angolok ebben a típusukban használták először a 907-es motort, amelyet korábban Jensen-Healey autókba építettek. A kétliteres alumínium blokk hengerenként négy szeleppel operált, a rajta lévő Dell’Orto karburátornak köszönhetően 11 lóerővel erősebbek voltak a Jensen-Healey típusokban használt motoroktól. A Elite motorja 155 lóerőre volt képes, amely akár ötfokozatú manuális váltóművön keresztül is hajthatta a hátsó kerekeket. Az ötös Getrag váltóban egyébként a negyedik fokozat direkt áttételű volt.
A korabeli tesztek jól vezethető autónak írták le a Lotus Elite-t, ahogy anno fogalmaztak, jobb volt vezetni, mint egy Porschét, és majdnem olyan jó volt, mint egy Ferrari Dino. Nyilván ehhez hozzájárult a független kerékfelfüggesztés és az alacsony tömeg is. Sportos, de mégis kényelmes autó volt, amelyben elfértek négyen is. A szokatlan külsővel szemben a beltér jóval visszafogottabb volt, az egyszerűség és a kezelhetőség jegyében született, amelyet Giugiaro tervezett az Italdesign stúdiónál.
A fotókon is látható példány egy 1978-as évjáratú Elite 503, amelyben az alapváltozathoz képest már volt légkondi és szervó is. A sztorija szerint 2001-ben Arizonából került New Yorkba, hogy ott megkezdjék a felújítását, majd félúton a feltámadás felé végül Pennsylvaniában kötött ki, ahol hét évet pihent egy pajtában. Innen szerezte meg a jelenlegi tulaja, aki az ebayen keres neki új gazdát. Egy félig felújított autóról van szó, a motorja is szét van szedve, mondhatni az autó fele dobozokban várja, hogy egy napon újból összerakják, mint egy legót. Pálya futása során mindösszesen 2 535 példányban készült a Lotus Elite, így egyáltalán nem egy tucatautóról van szó.
