A legjobb dolog, ami egy VW Bogárral történhet, ha leültetik, nagy felni, metálfény…áhhhh nem, ha Karmann Ghia kupévá vagy kabrióvá változik. Persze mondhatnám azt is, hogy ha Porsche 356-os típussá alakul, hiszen az is egyenesági rokon. Azonban az olaszok által tervezett Volkswagen Karmann Ghia modellekbe sokkal több stílus jutott, mint talán eddig bármelyik másik VW modellbe.
A korai ’50-es években három cég és számos autóipari mester közreműködése által született meg a Type 14, amelynek a pályafutása a 2+2 üléses kupéval indult 1955-ben, majd a Type 34 megjelenését követően egészen 1974-ig tartott. Luigi Segre, aki a Carrozzeria Ghia stúdió tulajdonosa volt, valamint Wilhelm Karmann gyakorta találkoztak a nagy nemzetközi autószalonokon. Wilhelm éppen az ’50-es évek elején vette át a családi karosszériaépítő céget, és olyan tervei voltak, hogy bővíti a megállapodásainak körét a VW-vel. Ehhez jól jött Segre stúdiója, akit arra biztatott, hogy próbáljon meg valami egyedit alkotni a kis bogár alapjaira. A Ghia stúdióhoz végül Párizsból került egy VW Type 1, amelynek az alapjaira mindösszesen öt hónap alatt felépítették az első prototípust.
A Carrozzeria Ghia berkein belül Mario Boano, Sergio Coggiola és Giovanni Savonuzzi keze munkáját illeti a dícséret a ma már klasszikusnak mondható kupé forma megalkotásáért. 1953-ban Luigi Segre a párizsi Societé France Motors-nál mutatta be az autót, Karmann azonnal azt mondta, hogy gyártani szeretné az autót. Ezután a projektet a Volkswagen akkori vezetésének is bemutatták, akik zöld utat adtak neki és megkezdődhetett a gyártása először a Ghia műhelyeiben, majd később a Karmann osnabrücki üzemében is.
Sokan talán még nem gondoltak abba bele, de a Karmann Ghia kupé formája talán nem is annyira egyedi, mint amilyennek elsőre tűnik. A Chrysler d’Elegance és az amerikaiak K-310 prototípusa ihlethette meg a tervezőket, ami nem lehet véletlen, hiszen ezek megalkotásában is közreműködött anno a Ghia. De igazából mindegy is, hiszen a legtöbb benzinvérűben ez a járgány úgy él, mint egy csodaszép autó.
Mivel bennem is csak a szép képek élnek erről a típusról, így igazán érdekesnek találtam ezt az Amerikában fellelt rozsdás példányt, amely egy 1969-es példány, azaz még a második modellfrissítés előtti darab, erről árulkodik a hátsó lámpa is, amelybe még nem integrálták a tolatólámpát. Egykoron zöld színben pompázott ez a csodás kupé, amely 28 év egy helyben állás után került újra a rivaldafénybe. Meglepő módon az 1,5 literes boxermotor még ennyi állás után is könnyedén beindult, amelyről alább láthattok egy videót is.
Az sajnos nem derült ki, hogy milyen körülmények között tárolták, a lemállott fényezésből arra mernék tippelni, hogy a szabad ég alatt állhatott. Mivel a padlólemeze szinte teljesen hiányzik, ezért akár még Frédi és Béni is könnyedén autóznának vele. Nem régiben még hirdették, 3 ezer dollár körüli áron találhatott új gazdát, akinek nem kevés munkájába és pénzébe fog kerülni a karosszéria és a beltér restaurálása.
