Az állólámpás sztori

A ’60-as évek vége a német prémium autómárkák életében meghatározó korszak volt, olyannyira fontos évek voltak ezek, hogy az egész autóiparra nagy benyomást tettek. Akkoriban került a VW fennhatósága alá az Audi, amely elkezdett prémium autómárkává válni, ’68-ban mutatták be az első 100-as négykarikást. Ugyanebben az évben a bajorok sem tétlenkedtek, hiszen piacra dobták a “New Six” modellcsaládot. Azonban a legnagyobbat a Mercedes-Benz villantotta, amikor is bemutatkozott az általuk “új generációs modellcsaládnak” nevezett W114/W115 típuscsalád, vagy más néven a “/8” (Strich Acht), de ahogy felénk nevezik; az állólámpás Mercedes. Akkoriban ez volt a Mercedes kínálat legkisebb szedánja, amely ma már legendává érett. Az 50 éves állólámpás sztorija következik.

50 éves a legenda.

A ’60-as évek végén a stuttgarti mérnökök eltökélt célja volt egy olyan új autó kifejlesztése, amelynek műszaki alapjai, az alváz és a futómű is szakít a korábbi típusokkal. Azok az autók sok műszaki megoldást még a világháború utáni időszakból viseltek magukon. Az új Mercedes szedánt két típusnévvel is illették a gyáriak, a W114 modelleket sorhatos benzinmotorokkal kínálták; 230, 250 és később 280 típusváltozatokként, míg a W115 verziók kapták a négyhengeres benzines és dízelmotorokat, illetve később ebben a változatban jelent meg az öthengeres dízel is. A W115 esetében a 200, 220, 230 és 240 elnevezéseket használták. A dízelek egyébként a mai napig híresek, a taxisok körében szerte a világon népszerűek voltak és nem volt ritka a millió km fölötti futásteljesítményű példány sem.

A taxis Mercedesként vált ismertté, a millió km fölötti futásteljesítmény nem ritka.

A klasszikus elrendezésű kocsiszekrényt a francia Paul Bracq tervezte, aki 1957 és 1967 között volt a Mercedes fődesignere. Az ő munkáját már ekkor nagyban segítette Bruno Sacco, aki a márka későbbi típusai által vált ismertté.  Az állólámpást főként a szögletes vonalak jellemzik, amelyek csak a legszükségesebb mértékben vannak lekerekítve itt-ott. A karosszéria középvonalát a hangsúlyos, de nem tolakodó díszléc töri meg, díszítésként pedig csak annyi krómot használtak, amennyivel nem estek át a ló túlsó oldalára. Egységes és a mai napig jól felismerhető forma, amit nem lehet semmi mással összetéveszteni. Nem hiába, ha egy francia és egy olasz tervező egy német autómárkánál dolgozik, abból csak valami különleges születhet.

A W115 adta az alapját a márka első pick upjának is, amelyet Argentínában készítettek a ’70-es években.

Az állólámpás modellből készült a stuttgartiak első középkategóriás kupéja is, amely egy lenyűgöző autó a mai napig. A kétajtós kivitel 250 és 280 típusjelzéssel készült, azaz csak a legnagyobb benzinmotorokkal szerelték. A 250 CE további újdonsága volt, hogy a Mercedes ebben a típusváltozatban alkalmazott először elektronikusan vezérelt injektort, ez volt a Bosch D-Jetronic rendszer. A kupé egyébként szerkezetileg is eltért a szedántól, nem volt B oszlop, keret nélküli ajtókat kapott és 45 mm-rel alacsonyabb is volt. A hátsó lökhárító ezen a változaton egészen a kerékívig nyúlt be.

A külsős cégek által sokféle speciális kivitel készült az állólámpásból.

A népszerű Mercedes W114/W115 párost 1973-ban frissítették, ekkor alacsonyabb géptetőt kapott, így a hűtőrács is lejjebb került, valamint kiszélesedett, és az első lámpák is lejjebb költöztek. Elöl a szimpla lökhárítót duplára cserélték, ez korábban csak a legnagyobb modelleken volt elérhető. Továbbá a szedán első ajtajain már csak egy nagy üvegfelületet alkalmaztak, eltűnt a kis háromszög ablak. A beltérben is voltak minimális változások, például új kormánykereket kapott az autó és megjelentek új kárpitok is.

Az amerikai változatok könnyen felismerhetőek, nagyobb lökhárító, eltérő fényszórók.

Az állólámpás pályafutása egészen 1976 decemberéig tartott, pedig akkor már egy éve a piacon volt az utód, a W123. A német taxitársaságok annyira megbízhatónak ítélték az autót, hogy az ő nyomásuk miatt egy évig párhuzamosan készült az utóddal. A teljes modellciklus alatt bő 1,9 millió állólámpás készült, ebből alig több, mint 67 ezer példány volt a kupé változat, amely ma már a gyűjtők féltett kincse. A dízelek elnyűhetetlensége, a konstrukció tartóssága olyannyira jó autóvá tette ezt a gépet, hogy egyes példányokat még ma is taxiként használtak bizonyos közel-keleti és afrikai államokban.

Képek, infók: Mercedes