Suzuki Swift. Tízezrek használják, és legalább ilyen sokan nézik le a japán kisautót, ami a kilencvenes években remek alternatívát nyújtott a Trabantok és Wartburgok után. A Swift azonban nem feltétlenül csak egy lesajnált kisautó. Vannak belőle érdekes, és kellően erős változatok, amiket kipróbálva és közelebbről megszemlélve az anti-suzukisoknak is hamar megváltozik a véleménye. Egy remek oroszlányi társaság összehozott nekünk néhány kocka (Mk1), valamint gömbölyű (Mk2) Suzukit, mi pedig sorban kipróbáltuk mindegyiket.
Cseresznye, a gömbölyű utcai GTi
Ádámék oroszlányi műhelyében igazi kincseket láttunk. A hétköznapibb gépek mellett egy Porsche 928 – Zsiguli -Subaru Impreza GT díszítősor áll a csarnok jobb oldalán, szemmel láthatóan mindegyik igényes és aprólékos munkának köszönhetően épül. Mi viszont most a műhely bal sarkára vagyunk kíváncsibbak, ahol egy Mk2-es – itthon gömbölyűnek nevezik legtöbben – utcai GTi-t emel a csáposon a levegőbe Ádám. A Mitsubishi Lancer Evo3 felnijeit teszi fel a semi-slickekkel, a fotózás kedvéért, eddig a téli kerekek voltak rajta, hiszen napi használatú autóról van szó.
Tesóm első autója volt, utána hozzám került. Kábelköteg gonddal küzdött, aztán kidobtuk belőle az 1.3-as gyári motort, és ez az agyszülemény került bele. Nem találtuk fel a spanyolviaszt, más is épített már ilyet. 1.6-os blokk, Honda CRX dugattyúk, 10:1 sűrítés, GTi hengerfej, kevlár kuplung, 1.5 16V váltóház, benne a későbbi 1.6 Sportnak a végáttétele és áttételcsoportja, valamint egy rozsdamentes 60-as kipufogórendszer van alatta.
A felnik felcsavarozása után próbaútra indulunk, egy kis ízelítőt kapok abból, mire is képes Cseresznye. Meghökkentően gyorsan folynak össze a fák egyetlen folttá, a kanyarokban pedig villámgyorsan és gokartszerűen fordulunk. Versenyautó-szerű az élmény, és a kiváló mozgáshoz remek fék is társul. Az indulás előtt megmosolygott mutatóujjnyi főfékhenger, munkatársaival együtt teszi a dolgát, és hirtelen a megfeszített biztonsági övön lógok, mint egy zsák burgonya.
Szerintem egy próbaút után sokan szeretnének ilyen autót használni a mindennapokban, magam is ebbe a csoportba tartozom.
A szétgyúrt kupás Swift – Norbi
Nem volt elég a Suzukikból, máris a következő gépnél állok a tulajdonosával, Norbival. Az utcai autóként észrevehetetlen Swift már akkor feltűnést keltett, amikor a műhelybe léptünk. Messziről lerí róla, hogy ez bizony nem bácsiautó, közelebb érve pedig már nemcsak a felni, hanem a bukócső és az ülések is árulkodnak. A kormány kivehető, így a magamfajta nagydarab emberek is beülhetnek a vezetőülésébe. Fontos a külső, de egy versenyautónál még fontosabb, hogy mi lakik a lemezek alatt, így Norbit kezdem faggatni a technikáról.
Egy 1997-es kupás Swiftből építette az előző tulajdonosa. Került bele egy 136 lóerős GTi motor 76-os GSX-R dugattyúkkal – ehhez hozzá van írva a computer, A-s, spéci áttételezésű sírós váltó, ami a hangorgia sava-borsát adja a motor üvöltése mellett. Komoly futómű van alatta, állítható magasságú és keménységű lengéscsillapítók, GE-szemes és keményszilentes minden. Tavaly novemberben került hozzám, eddig egy Szilveszter Rallye-t mentünk vele. A tervünk az, hogy ebben a szezonban, ami szimpatikus verseny, ott megyünk vele. Március 9-én Kiskunlacházára viszem el, mert azért ismerkedni kell még vele, és meg kell szoknom.
Mivel versenyeztél előtte?
Egy gyári GTi-vel. Akkor azt hittem, hogy az versenyautó, aztán amikor beleültem ebbe, ahogy ez csattog, recseg, durrog… Jó volt az is, szerettem, de ez más világ.
Mennyire megbízható egy ennyire átalakított Swift?
2016-ban épült ez a motor, és azóta bontatlan, ez nagyjából 40 versenyt jelent. – kapom a letaglózó választ.
Mi más következhetne, mint egy próbaút. Ne feledjük, egy 1997 óta versenyző kupás Swift karosszériája vesz minket körül, közel sem utcai alkatrészekből összerakott technika adja a mozgáshoz szükséges erőt, és egy 40 versenyt futott motor hoz minket mozgásba. Nagy termetem ellenére könnyen bekászálódok a jobb oldali ülésbe.
2011 óta nem ültem versenyautóban, érdekes érzések fognak el. Becsatolom az övet, és a közeli lezárt német autópályán, teszünk egy nagyobb kört. Azok a hangok és az a gyorsulás! Hihetetlen, hogy micsoda élmény a nagy versenyautókhoz hasonlóan üvöltő és visító gép belsejébe szíjazva nézni, ahogy hirtelen összefolynak az út menti tárgyak. Hamar elfelejti az ember, hogy egy magyar Suzukiban ül… Barátom, mi a Zsigulival ne akarjunk ilyen gép ellen versenyezni – meséltem másnap Janikának, egykori pilótámnak a friss élményeket. Sem teljesítményben, sem megbízhatóságban nem veszi fel a versenyt az öreg szovjet vas a japán-magyar géppel. Egyedül az élményfaktor hasonló, de hogy ez melyik típusnak bók, azt mindenki döntse el maga.
40 verseny, 40 verseny – mondogatom magamban, miközben a két kilométeres laza próbaút után kiszállok a morgó Suzukiból. Mit kellett már kibírnia, és még mit fog kibírni? Minden elismerésem a megalkotóinak.
Rizsrakéta – Mátyás Zsolt
Egy bukócsöves, SP rendszámos piros GTi-hez lépek, mellette már vár a tulajdonosa, Zsolt. A kisautót már több alkalommal láttam versenyezni, ideje, hogy közelebbről is megszemléljem.
1988-as eredeti GTi Swift, nulláról lett felépítve. – fog bele Zsolt a versenyautó történetébe. Négy évet használtam utcán, és utána jött az ötlet, hogy csináljunk belőle versenyautót.
1998 óta versenyeztem, igaz Ladáva, aztán 2006-ban kezdtem Suzukival versenyezni. Két éve SP rendszámot is kapott.
A motorja már lett cserélve, mert az egy kicsit elfáradt, de ez is egy 250 ezer km-es motor, és jó állapotban van. A váltó és a többi alkatrész bírja. Tavaly sikerült felborítanom Kiskunlacházán, de van hozzá alkatrészem, így nem volt akadálya hogy újjáépítsük az autót.
A futómű széria, elöl Sachs, hátul Bilstein gátlókkal. Lengőkart, szilentet lehet még hozzá kapni, de hűtőből az utolsót sikerült megvásárolni, 25 ezer Ft-ért. Hamarosan át lesz festve, az eredeti gyári színekben szeretnék vele historicban versenyezni.
A megbízhatóságot firtató kérdésemre egy rövid történetet kaptam válaszul.
Amikor először versenyeztem Suzukival, az egy kölcsönautó volt. Egy fa alatt állt, pár nap alatt hoztuk ismét versenyképes állapotba. Tettünk rá négy utcai gumit, megtankoltuk, lábon elmentünk vele versenyezni, majd megnyertük a kategóriát, miközben az autónak semmi baja nem volt. Akkor döntöttem el,hogy ezentúl Suzukival versenyzek.
GXi
Az ötajtós kocka Swift 1986-os évjáratú. Ez tulajdonképpen egy GTi, csak ötajtós karosszériával. Gyárilag ilyen, GXi néven hozták forgalomba. – kezd bele Krisztián, a büszke tulajdonos az autó történetébe.
Van rajta még vonóhorog is, így igazi kis japán sleeper – teszem hozzá.
Megfertőztek a barátaim ezzel a Suzuki-dologgal, és ezért is vásároltam meg. Ötajtósban ez már nagyon ritka. Meglehetősen jól megőrzött példányról van szó, a beltér nagyon szép, kívül azért már lesz dolga a lakatosnak és a fényezőnek, de korántsem egy leélt darabról van szó.
A motor nem volt jó állapotban, többek között új csapágyak, vadonatúj hengerfej került rá, minden a saját kezem munkáját dicséri. Idén szeretnék eljutni vele odáig, hogy ki legyen lakatolva és le legyen fényezve, majd utána versenyekre szeretnék vele járni, meg kirándulni.
Nagyon jóleső érzés vele menni, és tudok vele meglepetést okozni, hiszen nincs 800 kg, viszont a motor 101 lóerős. A kis méreteknek köszönhetően sokkal nagyobb a gyorsulás élménye, mint egy nagyobb autóban.
Veterános szemmel nézve hátrány, hogy alkatrész egyáltalán nincs hozzá, itt mindent lemezből kell kidomborítani a lakatosnak
Az utca embere nem tudja, hogy mit lát, sokan letalbotozzák, viszont akik tudják, miről van szó, azok elismerik.
Cultusautó
A nálunk Swiftként ismert modell 1983-ban mutatkozott be a fantáziadús SA310 néven. Világszerte forgalmazták, Amerikában a General Motors M platformjaként, GEO Metro név alatt szerepelt a piacon. Japánban végig Cultus néven értékesítették, viszont az itthon Ignisként ismert autó meg japánban szerepelt Swift néven.
Nem bonyolítjuk tovább, térjünk vissza a Swiftre! 1984-től kapta meg a Swift nevet, 1986-ban átesett egy komolyabb modellfrissítésen, ekkor többek között a hátsó laprugókat tekercsrugók váltották fel. 1986-ban érkezett meg a vérmes GTi változat, aminek később, ötajtós verziójaként szerepelt a cikkben szereplő fehér GXi. Az első Magyar Suzukiként megismert, európai Mk2-es Swift 1988-ban mutatkozott be Japánban, az évjáratot minden átlagos magyar autós be tudja lőni a ráncfelvarrások alapján. 2003-ig készült nálunk, az utolsó példány egy ötajtós változat volt, ami legurult az esztergomi gyártósorról.
Néhány név a nagyvilágból, amin az első két generációba tartozó Swiftet forgalmazták:
Pontiac Firefly
Suzuki Barina
Suzuki Forsa
Chevrolet Sprint
Holden Barina
GLX kocka
Ismét továbblépek a parkolóban, már egy kék, háromajtós kocka mellett állok. Zsolt a piros versenyautó mellé, napi használatra vásárolta ezt a GLX Swiftet.
1986-os, két és fél éve vettem egy esztergomi sráctól, előtte egy pesti hölgyé volt. Vannak kis hibái, de szerkezetileg tökéletes, minden nap vele járok dolgozni.
Elkértem egy körre az autót, hogy legyen valami fogalmam arról, milyen egy nem GTi kocka Swift. Beülve a 80-as évek szögletes formái fogadnak, de a vékonyka ajtó becsukása után meglepően hamar otthon érzem magam. Nem kell keresgélnem semmit, minden úgy adja magát, mintha mindig ilyen autóval jártam volna, pedig ma ülök kocka Swiftben először. Az Mk1-es Swiftekben igen szemrevaló a szokatlan formájú kormány, de a forma ellenére kiválóan használható. A sebességváltó meglepően precízen veszi a fokozatokat, én pedig ebben a kis időgépben autózva már nem is az oroszlányi iparterületen, hanem valahol a 80-as években érzem magam. Már csak valami korabeli rádió és zene kéne, mert a motor hangja ugyan nem rossz, de nem olyan vérmes, mint sportos társaié.
Azt hiszem, a kis méretek ellenére a világból ki lehetne gurulni ezzel a kisautóval. 33 év után egy zörgő vezetőoldali ajtóüveg, és valami ciripelés a kalaptartó felől, amit negatívumként felróhatok a járgánynak, de ez már tényleg csak kukacoskodás. Ha városban élnék, és elkapna a retróláz, biztosan vásárolnék egyet magamnak. A forma kellően ritka és szögletes, a megbízhatóság példás, a kényelem az első üléseken megfelelő, hátra meg minek is ülnék be egy apró, háromajtós autóba?
A képre kattintva galéria nyílik Tálai Valéria és Keserű Gergő képeiből.
A kis kasztnit könnyen mozgatja az 1.3-as motor, vidáman kapcsolgatok, a kanyarokban pedig kellemesen fekszi az utat a Swift. Nem versenyautó, de elég fürge – a swift szó is ezt jelenti, tehát hű a nevéhez – lehetne vele cikázni a forgalomban. Ha velősen akarnék fogalmazni, akkor benne van az autózás szükséges összes feltétele, de semmi nincs benne, ami egy picit is extrának számítana. Viszont ez éppen így jó, és a maga korában sem volt lebecsülendő. Azóta meg végigdolgozott 33 évet, a javát a fővárosban, most pedig egy autóversenyző használja naponta. Tényleg nagyon sokat kibírnak, leborulok a japán mérnökök előtt!
Egy kis ráadás
Miközben az 1-es és 2-es Swifteket nézegetjük, begurul a parkolóba egy 2005 után gyártott változat is, a kormánynál Józseffel. Nem a mi világunk már (még?) a sokkal ifjabb gép, de mégis érdemes közelebbről szemügyre venni. Az egykor 1.3-as fapados járgány ma már egy Swift Sport futóművén áll előttünk, a hozzá tartózó fékekkel. A motortérben is jelentős változások történtek.
Az egyhármas motor távozott, helyét egy egyhatos szív váltotta fel, de ez még semmiség. A legvadabb fűszer a feltöltő, ami miatt a szélvédő alatti részen még némi anyagot is el kellett távolítani, hogy beférjen a jókora csiga. Teszek egy kört utasként, és bár nem az én világom, de a rajtprogramos rajtolás, és a kompresszor fütyörészése azért ad némi boogie-t a számomra már túl fiatal gépnek. Hobbiautóként van tartva, tehát sokat nem futott, de a tulajdonosától megtudtam, hogy már évek óta működik hibátlanul ebben az állapotában.
Hogy ajánlanék-e régi Swiftet hobbiautónak? Felteszem magamnak másképpen a kérdést. Ajánlanék-e egy retro formavilágú, strapabíró, nem csak alacsony tömegéhez képest, hanem úgy általában is erős kisautót, gokartos útfekvéssel, elvakult olaszautósként felfoghatatlanul jó megbízhatósággal?
Naná! Ha eddig csak fontolgattad, ne várj tovább, mert elfogynak! Vegyél egyet és örömödet leled majd benne, akárcsak a srácok, akikkel az autóiknak köszönhetően megismerkedtünk.