Álmok a múltból: Bulldog

Aston Martin Bulldog

A James Bond autókat készítő patinás brit márka neve egybeforrt az angol gran turismókkal. A DB széria és társai a legkiválóbb és legkülönlegesebb GT járgányok, nem csak jól néznek ki, hanem kellően erősek és gyorsak is. Az Aston Martin ugyanakkor nem csak sportos kupékat és kabriókat gyárt, hanem olykor-olykor alkot valami egészen szokatlant, ami nem jellemző a márkára. Ezek közé tartozik az Aston Martin Bulldog, amelyre ma már azt mondanánk, hogy szupersportautó.

A ’70-es évek végén, egészen pontosan 1979-ben építették meg a Bulldogot a márka újonnan létesített fejlesztési központjában, amelyet Newport Pagnellben nyitottak meg. Az ott dolgozó mérnökök nem csak az újabb és modernebb autókon és azok jövőbeli alkatrészein ügyködtek, hanem a világ leggyorsabb autója álmot is elkezdték kergetni.

A terveket William Towns készítette, aki végig felügyelte az autó megépítését, miután a műszaki tartalomért felelős Mike Loasby 1979-ben lelépetta DeLorean csapatához. Loasby-t később Keith Martin váltotta a főmérnöki szerepben. Towns neve leginkább az Aston Martin Lagonda hallatán lehet ismerős, ami a ’70-es évek közepén jelent meg. A szokatlanul szögletes négyajtós Aston akkoriban nem hétköznapi megoldásokat sorakoztatott fel, mint például a műszerfali érintőkapcsolók. A két autót egymás mellé téve igazán szemet szúr, hogy ugyanaz a kéz rajzolta mindkettőt. A gyár berkein belül az akkori vezető, Alan Curtis nevezte el a fejlesztés alatt álló koncepciót, amelyet a Scotisch Aviaton gyakorló repülőgépe, a Bulldog után kapott, amellyel ő maga is repült. A gyári kódneve DP K901 volt, de sokan csak K9-ként hivatkoztak rá, így hívták a Doctor Who (Kivagy Doki?) tévésorozatban feltűnő robotkutyát is.

Egyszerű vonalakból épül fel, mégis nagyszerű az egész autó.

A Bulldog formáját tekintve nagyon egyszerű vonalakból áll, mégis egy izgalmas autó kerekedett (hmm sok kerek nincs rajta) ki a rajzasztalon. Az érdekessége néhány részletében keresendő, ilyen például a rejtett fényszóró együttes, amely öt eleme az első rácsozat mögül bukkan elő, méghozzá úgy, hogy a takarólemez bukik le. Aztán nem lehet elmenni szó nélkül a sirályszárnyas ajtók mellett sem. Ezek elektromosan nyílnak és záródnak, az első kerék mögötti zárható vezérlőpanelen keresztül lehet az ajtókat nyitni/zárni. A hátsó traktus nem különösebben érdekes, nelásskirács és rácsozott lámpaegyüttes, illetve egy diszkrét szárny adja meg a teljesen szögletes összképet, amelyet csak a kerek kipufogóvégek törnek meg.

A műszaki tartalom igazi csemege az autórajongók számára. A középmotoros sportautóban a korabeli DBS-ből származó 5,3 literes V8-as motor található, amelyet két Garrett AirResearch turbófeltöltővel díszítettek fel, valamint az üzemanyag ellátásról Bosch befecskendezőrendszer gondoskodik. Ennek köszönhetően a tesztpadon 700 lóerőt teljesített a Bulldog szíve, azonban a kész autóba 650 lóerőre fogták vissza a lovak számát. Mit ne mondjak ez sem kevés, a ’70-’80-as évek fordulóján egy vérbeli sportautóban. Az elméleti maximális sebessége 381 km/h lett volna, de a legjobb tesztjén is csak 307 km/h-t hoztak ki belőle, na nem mintha ez kevés lett volna.

Az autó premierjét 1980. március 27-én tartották az Aston Clintonban található Bell Hotelben. A meghökkentő formaterv és a csúcsteljesítmény igazán népszerűvé tette az újságírók és az illusztris vendégek körében. Az időtájt a neves nemzetközi autós magazinok címlapján is többször gyakori vendég volt az Aston Martin Bulldog. A tervek között szerepelt, hogy maximum 25 példányt építenek, azonban 1981-ben Victor Gauntlett került a márka élére, aki túl költségesnek találta az autót és lelőtte a projektet.

A képen két Bulldog látható.

Az autó sztorija azonban itt nem ért véget, sőt az elmúlt negyven év során több dolog is történt vele. 1984-ben az Aston martin 130 ezer angol fontért eladta az autót egy közel-keleti hercegnek. Azonban még jóval ez előtt, 1981-ben az eredetileg ezüst és szürke fényezést kéttónusú zöldre cserélték. Bevallom őszintén, szerintem ez a zöld kombináció jobban áll neki. Vélhetően ekkor kapta meg a világos színű beltéri kárpitokat és burkolatokat az eredeti barna helyett. Az eladás után kerültek rá a külső tükrök, amelyek ugyan próbálják követni az autó formatervét, de azért túl szépre nem sikerültek, illetve egy kamerát is felszereltek hátra, ami nyilvánvalóan megkönnyítette az újdonsült tulaj parkolási manővereit. A tetőre felszereltek egy rádiót és a belteret feldobták némi aranybevonattal a váltókar és a kapcsolók körül, ez utóbbi már nem túl ízléses.

LED-es műszerfal és érintőkapcsolók egyenesen a Lagondából. Ez azért eléggé sci-fi volt akkoriban.

Később egy amerikai gyűjtő kollekciójába került a Bulldog. Ez idő alatt feltűnt számos kiállításon, nem csak Amerikában, hanem Európában is. További érdekesség, hogy a motorját megszabadították a Bosch befecskendezőtől és e helyett négy darab dupla torkú Weber karburátorral látták el. 2013-ban az Aston Martin 100. évfordulója alkalmából kiállították a Kensington Palace-ban tartott rendezvényen., ahol gyorsan a közönség kedvencévé vált.

A Compomotive felniket Pirelli P7 abroncsok feszülnek, A felni külső burkolata körül kis légterelő lapátok találhatóak, amelyek a fékek hűtését segítik. Később ezt a megoldást a Porsche 956-os versenyautókon is alkalmazták.

Az idén ismételten gazdát cserélt, jelenleg az angol Classic Motor Cars berkein belül található Bridgenorth-ban, ahol elkezdték a Bulldog teljes restaurációját, amelyet Victor Gauntlett fia, Richard irányít. A cél az 1980-as állapot visszaállítása, így vissza fogja kapni a befecskendezőrendszert is. De, ami még ettől is érdekesebb, hogy nem csak egy szépen restaurált egyedi autó lesz a vitrinben, hanem megkísérlik áttörni a 320 km/h-s sebességet, sőt talán még az egykori elméleti maximum közelébe is elérnek.

Forrás, képek: Aston Martin, astonmartins.com, carstyling.ru

Total
2
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
2
Share