Egyszer volt… egy Safrane BiTurbóm

A közelmúltban felelevenítettük nektek a rég elfeledett Renault Safrane-t, a franciák egykori prémium nagy autóját. Akkor megígértük nektek, hogy bemutatunk a típus csúcsváltozatából egy példányt, amelyet valaha Kullár Zoltán, kedves olvasónk mentett meg. Zoli mesélt nekünk a közel 20 évvel ezelőtti történetről, felelevenítve az egykori emlékeket.


Egyszer volt...

Új rovatunk célja, hogy olvasóinknak teret és lehetőséget adjunk arra, hogy bemutassák életük legkülönlegesebb járgányait. Elsősorban olyanok jelentkezését várjuk, akik egykoron valamilyen nagyon érdekes, egzotikus vagy ritka autót, motort birtokoltak. Ha neked is volt ilyen járgányod és megosztanád az olvasókkal a történeted, akkor írj nekünk privát üzenetben a facebook oldalunkon, vagy a vancello@vancello.hu e-mail címre. 

A Safrane nem túl gyakori típus, hozzád mikor és miként került a BiTurbo változat?

2004 tavaszán vettem az akkor 10 éves Biturbót. Banki visszavett autó volt, licites vásárlás, előzetes megtekintés a megadott egy órás intervallumban, de csak kívülről, mert kulcs az nem volt… Beleszerettem abban a percben, amikor az internetes hirdetését megláttam. Szinte kikiáltási áron megvehettem, úgy tűnik, rajtam kívül mindenkit elijesztett a „francia betegágy”!

Megbízható minőség! Ha megfelelő kezekben van, akkor igen.

Milyen állapotban volt és hogy sikerült elindítani?

A problémák már az első percekben elkezdődtek, mert a légrugók elhagyták magukat és az autót nem lehetett a lebeszélt trélerrel elhozni (Azt tudni kell, hogy a drágább változatok szintezős futóművel voltak ellátva – A szerk.), mert nem lehetett rá így felvonszolni. Az induló kálvária után, már itthon folytatódtak a feladatok.

Kulcskészítés, majd indítási próba(ák), és természetesen hibalista készítése. Néhány nap alatt kiderült, hogy tipikus állatorvosi ló, csak az rossz rajta, ami elromolhat, szóval elég sok minden. A teljesség igény nélkül: kulcshiány, légrugók, akkumulátor, üzemanyag szivattyú, önindító, gyertyakábelek, fékek, lyukas intercooler és kipufogódob, kuplung, szakadt első ülések és még jó néhány dolog.

Hogyan kezdtél a rendbetételébe, sikerült hozzá szakit, megfelelő alkatrészeket szerezned?

Miután legalább sikerült beindítani, nekiálltam szerelőt, szakszervizt keresni, mert akkoriban még nem volt saját műhelyem. Nem volt egyszerű, a neves és ismert Renault szakszervizek egyik fele nem is akart foglalkozni vele, a másik fele lelkesen elvállalta, de heteken keresztül csak néztek bele a szakik, mint a kútba (ez nekem egy másik autó vonatkozásában ismerős – A szerk.). Azon kívül, hogy felsorolták a már általam is ismert hibákat, problémákat, semmi sem történt az autóval. Aztán találtam egy „kis” Renault szervizt, ahol láttak már ilyen autót, és elvállalták a javítást. Nem volt gyors, de legalább jó drága volt. Minimális, vagy még kevesebb alkatrészt lehetett hozzá beszerezni, ami véletlenül elérhető volt, az csiliárdokba került.

A szerviz vezetője korrekt, kimért és pedáns srác volt, nem díjazta a felújított, utángyártott alkatrészeket. Azonban a sok héten át tartó hiábavaló alkatrész keresés után hajlandó volt megbarátkozni néhány alkatrész felújításával. Ilyenek voltak például a légrugók, beszerezhetetlen alkatrész volt mind a négy, de sikerült találni itthon egy mestert, aki megtudta csinálni úgy, hogy még 6 hónap garanciát is mert vállalni a munkájára. Több, mint egy év és néhány ráköltött millió után elkészült az autó.

Ma már itt csak 2-3 tabletet látnánk..

KomBiTurbo

1994-ben mutatta be a Renault a Safrane legerősebb változatát, amelybe a háromliteres PRV V6-os motort építették két KKKnturbóval megfújva. Az autó szíve az Alpine A310-ből érkezett, 262 lóerejét viszkózáras középső differenciálművön keresztül 60:40 arányban juttatta el mind a négy kerekéhez. A franciák a motort a német Hartge tuningcéggel építették, a karosszéria áttervezését és építését szintén egy német tunerre, az Opelekre szakosodott Irmscherre bízták. 1996 szeptemberéig gyártották. A francia Heulez egy példányban készített egy nagyon különleges BiTurbo változatot, ez volt a Long Cours, az egyetlen kombi Safrane.

Az addigi járgányaidhoz képest, milyen volt ez a csúcs-Safrane?

Van és volt jó néhány „különleges” autóm, de ez igazán az volt. Ez volt az első összkerekesem és igazán nagy élmény volt vele közlekedni minden és bármely(!) időjárási körülményben. Mondhatnám, hogy franciás kényelemben, németes lendülettel. Kívül-belül igényes kialakítás és kicsit nekem köszönhetően egyedi megjelenés jellemezte.

Meddig volt nálad az autó, mi lett a további sorsa?

A felújítás után két évig használtam, 2007-ben adtam egy vidéki srácnak, aki megesküdött rá, hogy vigyázni fog rá és „őt ebben fogják eltemetni”, tehát sose fogja eladni! Most azt látom a rendszám-nyilvántartásban, hogy 2017-ben hivatalból kivonták a forgalomból…

Az eladásában anyagi gondok és a tetemes üzemanyag számlák játszottak szerepet. Mai fejjel nem adnám el, hiszen ilyen különleges, egyedi autót már nem találni, összesen 806 darab épült belőle!!!

Köszönjük szépen, hogy megosztottad velünk és az olvasókkal is a Safrane BiTurbó sztorid!

Total
0
Megosztások
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Total
0
Share